Cserépfalu

A Múltunk wikiből
(Subalyuk-barlang szócikkből átirányítva)
község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a mezőkövesdi kistérségben
Wikipédia
HUN Cserépfalu COA.jpg
Subalyuk-barlang a Bükki Nemzeti Park területén, Cserépfalu és Bükkzsérc közelében, a Hór-völgyben található, annak déli szakaszán. Wikipédia
Suba-lyuk

Kecskésgalyai-barlang Wikipédia – Magyarországi barlangok listája (G–K)

Gábori Miklós

A középső paleolitikum magyarországi települései: Bükk-hegység, Dunántúl

  • A közép-európai moustérien-kultúra legfontosabb lelőhelye a Subalyuk-barlang a Bükk déli részén, ahol a neander-völgyi ember maradványai is előkerültek. A barlangban két kultúrréteget,települési rétegkomplexumot tártak fel. Ezek több vékonyabb szintből álltak, de az ásatás akkori körülményei között sajnos nem különítették szét őket. A két rétegcsoport leletei – annak ellenére, hogy köztük jelentős vastagságú üledék képződött – genetikus kapcsolatban állnak egymással. Mindkettőben ugyanazon kultúra idősebb, illetve fiatalabb szerszámkészlete került felszínre.
    A rétegek kora az üledék-kőzettani, paleoflorisztikai, paleontológiai vizsgálatokkal és az ipar jellegével határozható meg. Az alsó rétegegyüttes faunájában a kőszáli kecske jelentős, és vele együtt nagy számban fordulnak elő az enyhe, erdei éghajlatot bizonyító fajok is (erdei szarvas, barlangi oroszlán, barlangi hiéna, orrszarvú stb.). A felső rétegegyüttes állatvilágában a barlangi medve uralkodik, mellette azonban megtalálható a rénszarvas, a mammut, és az éghajlat-ingadozásokra legérzékenyebb kisemlősök között kifejezetten hidegjelző fajokat ismerünk. Sokoldalú vizsgálatok alapján a barlang alsó rétegeinek kora a Riss–Würm interglaciális vége, illetve a korai Würm kezdete – a felső réteget pedig közvetlenül a Würm 1. tetőzése előtti időszakra helyezzük.
    A régészeti leletanyag a tipikus közép-európai moustérien kultúrához tartozik. A szerszámkészletben itt szinte valamennyi „klasszikusnak” nevezhető típus előfordul, de a szerszámok jellege az alsó és felső réteg között bizonyos eltérést, változást mutat. Az alsóban szabályos háromszögletű és megnyúlt alakú hegyeket találunk, és az ipar fele különféle kaparókból áll – míg a felső rétegben túlnyomóan különféle típusú kaparók és gyakran felső paleolitikus jellegű eszközök (fúrók, vésők, pengék stb.) kerülnek elő. A felső réteg szerszámkészlete vegyesebb, és az alsó réteg szerszámaihoz képest méretük is kisebb. Az egyik a fejlett, a másik a késői moustérien-kultúrához tartozik.
    Azt a továbbfejlődést, „szeletienné válást”, amit korábban bizonyítani igyekeztünk, ma egyszerűen nem látjuk: megállapításainkat törölnünk kell.
    A Bükk-hegységnek ez a kultúrája kialakultan, fejletten jelent meg nálunk. Közvetlen eredetét, kapcsolatait ma még nehéz kimutatni. úgy tűnik azonban, hogy hasonló iparok a tőlünk északra húzódó területeken terjedtek el, és a Subalyuk leletei ezekkel állhatnak összefüggésben.
    Hasonló ipar a Bükk néhány más barlangjából is ismert (Kecskésgalyai-barlang, Farkaskői- és Sólyomkúti-sziklaüreg, a Herman Ottó-barlang anyagának egy része, a Háromkúti-barlang néhány eszköze). Ezeknek az anyaga azonban olyan csekély, hogy a Bükk-hegységben szinte egyedül a Subalyuk-barlang jelenti a moustérient.
  • A Bükk-hegység környékén, mint említettük, mintegy ötven újabb középső paleolitikus lelőhely vált ismertté. Ezek nem barlangban, hanem a Bükköt északról, keletről körülvevő dombtetőkön fekszenek, és a vizsgálatok szerint a Subalyuk típusú valódi moustériennel szinte semmiféle kapcsolatuk nincs.