Albert szász-tescheni herceg

A Múltunk wikiből
(Szász-tescheni Albert szócikkből átirányítva)

Albert Kázmér szász–tescheni herceg (Prinz Albert Kasimir August Ignaz Pius Franz Xaver zu Sachsen, Herzog von Teschen)

Moritzburg, 1738. július 11. – Bécs, 1822. február 10.
Wettin-házból származó szász herceg, lengyel királyi herceg, 1765-től Teschen (uralkodó) hercege, 1765–1780-ig Magyarország császári helytartója, 1780-tól 1793-ig Németalföld osztrák főkormányzója
1765. november 11.
Mária Terézia a nádori méltóságot betöltetlenül hagyva, vejét, Albert szász-tescheni herceget helytartóvá nevezi ki.

Ember Győző

Az 1764–1765. évi országgyűlés

Erre már 1765-ben alkalom kínálkozott a nádor, Batthyány Lajos gróf halálával. Mária Terézia a megüresedett nádori tisztség betöltetlenül hagyása mellett döntött, helytartójává pedig – és egyben a Helytartótanács elnökévé – leányának, Mária Krisztinának férjét, Albert szász-tescheni herceget nevezte ki.

H. Balázs Éva

A monarchia jozefinus szabadkőművessége a teréziánus időszakban

De Mária Krisztina férje, a szász-tescheni Albert Kázmér, az Albertina nagy hírű alapítója szász területen lett szabadkőműves, s pozsonyi helytartóságának éveiben csendes protektorként ott állt a bécsi és északnyugat-magyarországi kezdeményezések mögött. Protektorra nagy szükség volt. Ezt tanúsítja a milánói páholy 1756. évi üldöztetése.

Mária Terézia

Mária Krisztina, a kedvenc leány, Szász-tescheni Albert, előbb magyarországi helytartó felesége, majd férjével Belgiumba kerül, és egészen a forradalmi válságig ott képviseli a bécsi kormányzat szempontjait.

A társuralkodó József császár

De az egyéniség erőteljes vonásai adottak voltak, csakúgy, mint fivérénél Lipótnál vagy vetélytárs testvérénél, Mária Krisztinánál, aki Albert herceg feleségeként előbb Pozsonyban, majd Brüsszelben helytartóné.

Régi és új arisztokraták az apparátusban

Tudjuk, az ősi Bethlen, Bánffy, Haller, Teleki, Kemény, Gyulai nemzetségek tagjai már a századközép idején ott tevékenykedtek a bécsi szabadkőműves-páholyokban. Boldogan vállaltak központi-erdélyi hivatali teendőket. Szépen összetartottak, így lett egyikükből Albert herceg helytartó udvarmestere, majd kancellár. Talán Mária Terézia bizalmas embere, a naplóvezető Khevenhüller-Metsch herceg leányával, Jozefával kötött házasságának köszönhette a katolizált Bethlen Gábor udvarmesteri rangját a pozsonyi rezidencián, s azt, hogy kancellári, velencei követi megbízatáshoz is jutott.

A törekvő mezőváros, a süllyedő-emelkedő királyi város

1766-tól e pozsonyi kastélyvár egyben a helytartópár, Albert herceg és Mária Krisztina főhercegnő rezidenciája. Akkor még fiatalok és nagyon ügyesek – külsőségekkel, magatartásukkal valódi udvartartást varázsolnak az illúziókat szívesen fogadó országba. Ők maguk is derűsen élnek – még messze vannak a sikertelen és nehéz belgiumi évek. Ezt a pozsonyi rezidenciát, mely meghatározta a város képét és az arisztokrata és nemesi építkezések igényességét, többen is leírták. Így Zinzendorf Károly, aki magyarországi útja után a kevéssé társadalomértő helytartóval igyekezett megbeszélni erdélyi és magyarországi tapasztalatait.

Az alaptörekvés: közép-európai militáris nagyhatalom kialakítása

A tábornokok túlzottan magas számát emlegetik, akik tisztjeikkel egyetemben „tapasztalat híján, különösen éjszaka idején nem képesek csapataikat megadott helyre vezetni”[1] – írja Albert tescheni herceg emlékirataiban.

A birodalom átcsoportosítása

De fontos tényező az is, hogy II. József túlságosan későn ismerkedett meg az Osztrák-Németalfölddel. Mikor egyeduralkodó lett, 1781-ben első útja ide vezetett. Míg a német, cseh, magyar és olasz területek gyakori meglátogatása mintegy „tulajdonosi” felelősségét is táplálta, és vizuális-személyes élményei minden döntésének hátterében ott munkáltak, akkor is, amikor kormányzati teendői ezeket a „kirándulásokat” már nem engedték meg, Németalföldhöz nem volt köze, magatartása személytelen volt. Nagy gyorsan „kiszállt” erre a területre, ahol a szép városok kecses eleganciája megnyerte tetszését. De ott-tartózkodása csak gyors áttekintésre, a vezető szervekkel való konzultálásra és arra volt elegendő, hogy az akkor megérkező helytartópárt, testvérét, Mária Krisztinát és sógorát, Albertet a kezdet kezdetén lejárassa. József úgy tárgyalt, hogy nem hívta meg s megbeszéléseiről alig tájékoztatta őket. Világos volt minden politikus elme számára, hogy a kormányzás addigi joviális, Lotharingiai Károly lényéhez illő módjának vége. Ezentúl Bécsből kormányozzák az országot, és a helytartópár csak a protokoll letéteményese. Bár jövedelmüket az uralkodó leszállította, az a dolguk, hogy reprezentáljanak, szívesen lássák a notabilitásokat s azokat a követeket, akik néhány országot Brüsszelben képviselnek.

Benda Kálmán

Az új uralkodó és a magyar nemesi reformmozgalom

Amikor pedig nyilvánvalóvá vált, hogy József halálos betegsége folytán a birodalom trónját neki kell elfoglalnia, a nagyherceg, saját presztízse érdekében, még az egyetértés látszatát is igyekezett elkerülni; sőt húgát, Mária Krisztinát és annak férjét, Albert herceget, Belgium helytartóját, fel is hatalmazta, hogy bizalmas körben juttassak kifejezésre József politikájával való teljes szembenállását.

Lábjegyzet

  1. Ugyanott 43.

Irodalom

Az uralkodó – levelei tanúsága szerint (Joseph II., Leopold II. und Kaunitz. Ihr Briefwechsel. Ed. A. Beer. Wien, 1873. 262–283) – nem ismerte fel a birodalmát fenyegető veszélyt; amúgy is mindig készen állt egy előnyösnek vélt cserére. A belga ügy felháborította, szuverenitásában sértette. A felháborodás az idők során fokozódott: elégedetlensége nővére és sógora, Albert herceg helytartói tevékenysége fölött, felkészületlensége a rendi-forradalmi mozgalom valódi súlyának megítélésére újabb megrázkódtatással súlyosbodott akkor, amikor egészségi állapota katasztrofálissá vált, az Orléans-i Fülöp-akcióval.