Szécsény

A Múltunk wikiből
város Nógrád megyében, a szécsényi kistérség központja
Wikipédia
HUN Szécsény COA
1705. szeptember 12—október 3.
Szécsényi országgyűlés.
1705. szeptember 12.
Az eredetileg Rákos mezejére összehívott országgyűlés megnyitása Szécsényben.
1705. szeptember 17.
Az országgyűlés rendi konföderációvá alakul és Rákóczi Ferencet a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választja.
1705. szeptember 25.
Az országgyűlés huszonnégy tagú senatust állít a vezérlő fejedelem mellé.
1705. október 8.
Rákóczi Szécsényből Erdélybe indul, hogy megakadályozza Herbeville és Rabutin seregeinek egyesülését, s beiktattassa magát a fejedelmi székbe.
1705
Warou Dániel emlékérmeket készít a szécsényi országgyűlésről, a vallásbékéről, Rákóczi erdélyi fejedelemségéről.

Sinkovics István

Az 1552. évi hadjárat. Eger védelme.

Az Ipoly menti Ság és Gyarmat őrsége viszont meg sem várta a támadást, Szécsény védői pedig felgyújtották a várat, és elmenekültek.

Szulejmán utolsó hadjárata. Szigetvár.

1554-ben a szécsényi szandzsákbég Bebek György várát, Füleket foglalta el.

A háború nyitánya

A felső-magyarországi vármegyék csapatai Christoph Teuffenbach kassai főkapitánnyal és zsoldosaival csak ezután kezdtek támadásba a török védelmi vonal ellen. Pálffy Miklós alsó-magyarországi főkapitány mintegy 6 ezer emberrel csatlakozott a felső-magyarországi hadsereghez, amelyet többek között Ecsedi Báthori István, Dobó Ferenc, Rákóczi Zsigmond, Thököly Sebestyén és mások csapatai alkottak. Megvették a Rimaszombat közelében levő Szabatkát, majd ostromzár alá fogták Füleket, és november 11-én Romhánynál döntő győzelmet arattak a Fülek felmentésére induló török csapat felett. November végén – rövid ostrom után – Fülek vára megadta magát. Erre december elején Szécsény és Drégely várát a török őrség felgyújtotta és elhagyta.

Makkai László

Út a békekötés felé

A magyarországi urak közül elsőnek Forgách nádor tért vissza nyíltan Habsburg-hűségre, de számosan követték, köztük a személyes szerződéssel Bethlenhez kapcsolt Széchy György, aki Fülek várát kapitányával, Bosnyák Tamással együtt elvonta a fejedelem hűségéről. Szécsény várát is elfoglalta, sőt a harctérről nagybetegen hazainduló Rhédey Ferencet, Bethlen legkiválóbb hadvezérét is elfogta, aki a fogságban meg is halt.

Erdély a westminsteri szövetségben

Mindössze annyi történt, hogy a portai angol követ segítségével sikerült kieszközölni a budai pasa Bethlen mellé rendelését, s Mansfeld elindult, hogy Bethlennel Sziléziában egyesüljön, ahová, bár útközben alaposan megtépázva, Wallensteinnel a nyomában 1626 július végére 10 ezer katonájával meg is érkezett. Itt azonban sokáig várakozott Bethlenre, aki csak augusztus végén indult mintegy 20 ezer főnyi seregével, és csak szeptember közepén érkezett Putnok vidékére. Végül is Mansfeldnek kellett, Illésházy Gáspár segítségével, Magyarországra jönnie; szerencséjére azonban Wallenstein is késlekedett, mert ő meg Esterházy Miklós nehezen gyülekező hadaira várt Érsekújvárnál. Mégis, szeptember 19-én, a 30 ezer fő körüli császári hadsereg előörsei már felvették a harci érintkezést Bethlen csapataival, mielőtt azok akár a törökökkel, akár Mansfelddel egyesülhettek volna. Murteza budai pasa fel akarta használni az alkalmat a török hódítás gyarapítására, és Nógrádot vette ostrom alá. Csak nagy nehezen tudta őt Bethlen maga mellé hívni, de szeptember 30-án, amikor a császári sereg Drégelypalánknál felsorakozott ellene, még az időközben megérkezett török segítséggel sem mert ütközetet vállalni Mansfeld gyalogsága nélkül, az éjszaka leple alatt visszahúzódott Szécsénybe. Wallenstein is a visszavonuláson gondolkozott, és másnap reggel, Bethlennek hűlt helyét látva, ahelyett, hogy üldözte volna, megkönnyebbülve tért vissza Érsekújvár alá. A háború egyik nagy eseményének ígérkező ütközet így elmaradt, s később sem került sorra, mert Wallenstein tovább vonult vissza, a Vág mögé.

R. Várkonyi Ágnes

A vezekényi csata és nemzetközi visszhangja

Musztafa bég hadsereget gyűjt a bányavárosok ellen. Forgách Ádám bányavidéki főkapitány s Érsekújvár magyar őrségének főparancsnoka pedig a füleki, szécsényi kapitányokat, majd – feltehetően a Haditanács tudtával vagy talán parancsára – a dunántúli várak, a Kanizsával szembeni végek kapitányait is, csaknem az egész végvári haderőt összevonta ellene. A két sereg 1652. augusztus 25-én Vezekénynél méri össze az erejét; 800 török marad a csatatéren, de a magyarok sem vonulnak el győztesen.

Apafi fejedelem és a Köprülü-kísérlet

Forgách szeptember 25-én feladta Érsekújvárat. Ezzel Magyarország északnyugati várrendszerének teljes lőpor- és fegyverraktára a nagyvezír kezébe került, hadjáratra elegendő muníció és élelem. Török és tatár csapatok messze vidéket végigraboltak, s több ezer foglyot szedtek össze. Nemcsak kisebb várak: Szécsény, Palánk, Buják, Komjáti, Gyarmat, Nógrád adták meg magukat, hanem két fontos vár: Nyitra és Léva tornyaira is felkerült a félhold. Alsó-Magyarország csaknem teljes védelmi rendszere a szultán kezére jutott, s az újonnan meghódított több vármegyényi területre behatoló török hatalmas éket vert a királyság nyugati és keleti része, Magyarország és Erdély közé.

Adó- és kereskedelempolitika

1664 után Miskolc addigi kötelességeit megtoldják azzal, hogy fizetniök kell az új szécsényi török őrség zsoldjának egy részét, és gabonát szállítaniok Szolnoktól fel Érsekújvárig.

Makkai László

Magyarok az erdők és a vizek oltalmában

Ha a magyar ferencesek Szécsényből, Gyöngyösről, Szegedről nem jutottak is el a Dunántúlra, csak bosnyák rendtársaik, a jezsuiták viszont a 17. század derekán Pécsett és Törökkoppányon missziót, az előbbiben iskolát is tartottak fenn.

Magyarok, szlovákok, németek a Felföldön

Az egész Felföld, Máramaros kivételével, a királyi Magyarországhoz tartozott, de a török Drégely, Szécsény, Eger vonaláig megszállva tartotta, és azon túl is hódoltatott falvakat; 1664 után pedig Érsekújvár is török uralom alá került.

R. Várkonyi Ágnes

Bécs felmentésétől a párkányi győzelemig

Fegyelmezetlenség miatt eközben véletlen összetűzések robbantak ki a kurucok és a téli szálláshelyet kereső lengyelek között, s Sobieski, miután megvette Szécsényt, Kisszebent, Késmárkot, ostrom alá fogta Eperjest.

Országos támadás, társadalmi érdekegység

A felkelők kezébe került a Garam völgye, s október folyamán Szécsény, Hatvan, Garamszentbenedek, Kékkő, végül Gács, majd pedig Csábrág vára is megadta magát.

Politikai válság és országgyűlés Szécsényben

Önálló cikk.

Szövetség Erdéllyel és a dunántúli hadjárat

A teljes cikk.

Béketárgyalások és gazdasági reformok

A békepontokra adott császári válasz a Habsburg-kormányzatban időközben bekövetkezett belső hatalmi súlypontváltozást tükrözte. Több kérdést az összehívandó országgyűlésre utalt, leszögezve, hogy a régi törvények értelmében a király egymaga nem, csakis az ország dönthet. Megígérte, hogy eltörli a neoacquisticát, és háromévenként országgyűlést hívnak össze. Az európai hatalmak kezességére és az Erdélyi Fejedelemség állami önállóságara vonatkozó feltételeket azonban mereven elatusította, mondván, hogy a külső garancia a bizalmatlanság magvait hintené el a király és az országlakosok között. Erdélyről pedig leszögezte, hogy a fejedelemséget a török járom alól a császár fegyverei szabadították fel, s a karlócai békével ellenkező újításra nem lép. Ugyancsak elutasította – a konföderáció vezetőit az ország pénzének elsikkasztásával vádolva – a gazdasági feltételeket is. Az idegen katonaság kiviteléhez sem járult hozzá. A fegyvert fogottak büntetlenséget és harcuk érdemi elismerését kívánó pontot a királyi méltóságra sértőnek találta, s csak királyi kegyelmet helyezett kilátásba a hűtleneknek. A szabad vallásgyakorlatra irányuló kívánság elől végül azzal tért ki, hogy a szécsényi országgyűlés végzéseit nem ismeri el.

Rendi-vármegyei ellenzék és az ónodi országgyűlés

A felhalmozódott feszültségeket Rákóczi az 1707. május 1-jére összehívott országgyűlésen tervezte feloldani. A vármegyei nemesség nem jelentéktelen része rendi kiváltságaiért készült síkraszállni. A szécsényi végzés értelmében az országgyűlésre ugyancsak követséget küldő katonaság viszont – éppen ellenkezőleg – a rendi kötöttségek további megbontását kívánta, s a jobbágyszármazásúak felszabadítása ügyében egyértelmű döntést követelt.

A magyar diplomácia a nemzetközi elszigetelődés ellen

A Vatikánba küldött Brenner Domokosnak tájékoztatnia kellett XI. Kelemen pápát a háború okairól és a szécsényi gyűlés vallásügyí végzéseiről, kérnie kellett elismerését a magyar nemzet ügyében, áldását a hadseregre és megerősítését a rendek határozatához, amellyel a Szilveszter pápa által a magyar királyokra ruházott apostoli jogok Rákóczira szálltak.

A hágai és a gertruydenbergi békekonferenciák és az időt húzó háború

A hágai kongresszus hatására is, ahol a protestánsok igényei méltánylásra találtak, a klérus keresztülvitte, hogy a magyar konföderáció szécsényi országgyűlésének vallásügyi végzéseit semmisnek nyilvánítsák, s a császár elrendelte, hogy Magyarországon minden néven nevezendő egyházi javak és jövedelmek 1703 előtti állapotukba helyeztessenek vissza. Ez ellen azonban az erős aulikus evangélikus csoport hevesen tiltakozott.

Az 1710 tavaszán Gertruydenbergben ismét összeülő békekonferencia alkalmával még inkább bebizonyosodott, hogy a magyar konföderáció és a Habsburg-kormányzat álláspontja eltérő a magyarországi háború befejezésének módjáról. Rákóczi a konferenciára küldött követeinek instrukcióiban és a holland meg az angol vezető körök számára küldött emlékirataiban azt hangsúlyozta, hogy az államközi szerződéssel és garanciával megkötendő béke nemcsak a Magyar Királyság és Erdély érdeke, hanem általános európai érdek, a hatalmi egyensúly tényezője. A megegyezési feltételekben elfogadják a Habsburgok királyságát, de az örökösödést angol mintára kívánják szabályozni, s emellett ragaszkodnak a szécsényi országgyűlés toleráns vallásügyi törvényeihez, a magyar hadsereg felállításához és Erdély önálló államiságához.

Parasztok a termelésben és a hadseregben

A szécsényi országgyűléstől kezdve a katonaság testületileg elküldhette megbízottait az országgyűlésre, az alsó tisztikar és a közlegénység politikai súlya kezdetben sem volt jelentéktelen.

Földesurak, főtisztek, vállalkozó nemesek

A klérus a dézsma kisajátítása, a szécsényi országgyűlés rendelkezései, valamint amiatt, hogy a prímás pisetum járulékát az 1706. január 21-i rendelet szerint a fejedelmi kincstárba kellett fizetni, nagy érvágásról panaszkodott, és történeti érvekkel tiltakozott. A nemesség gazdálkodó rétegei is anyagi romlásukról beszéltek. Az adót a főnemesség is nehezen viselte, noha fényűzésük miatt a köznemesek és polgárok csoportja hevesen bírálta őket. Mások viszont maguk is utánozták a főúri tiszteket, sok aranyat, ezüstöt verettek lószerszámmá, ruha- és kacagánycsattá, sarkantyúvá, és a rangjelzésre szolgáló, tollat tartó, drágaköves kucsmaforgót csináltattak. A nemesség régi módon gazdálkodó rétegeire általában a megyénként változó, de sehol nem nagyszámú középbirtokosok mellett az egytelkes szegénynemesek sokasága volt jellemző. Ezek, a vármegyei jelentések szerint, ha nem mentek el katonának, vagy ha nem kapaszkodtak meg valamely alsó államhivatali poszton, válságos anyagi viszonyok között éltek.

Jellemző képet ad az északkeleti köznemesség és polgárság vagyoni és birtokviszonyainak változásáról a szécsényi országgyűlésről kiküldött kassai commissio vizsgálata (1706–1707). Az olyan, 1687 előtt még tehetős családok, mint a Keczerek, az eperjesi vértörvényszék miatt nemcsak birtokukat vesztették el, hanem a család minden ingó értékét is; tezaurálásul szolgáló ékszereiket és értékesebb ruhaneműiket a bíróság tagjai, nevezetesen Szentiványi László, a kedvezőbb ítélet kieszközlésének ígéretével az utolsó darabig kicsikarták tőlük.

Művelődéspolitika Rákóczi államában

A szécsényi országgyűlésen az oktatás ügyét is mérlegelve hoztak toleráns vallásügyi törvényt.

Tudományok

A jezsuita rend magyarországi működését feltételekhez kötő szécsényi törvény ellen protestáló hat vármegye rendi törvények alapján jelentette ki, hogy a magyar konföderációnak nincs joga beavatkozni a vallás ügyeibe. Rákóczi viszont az uralkodói szuverenitásra hivatkozva írta meg a Responsiót, és elutasította az államnak az egyház honi ügyeibe való beleszólási szabadságát kétségbe vonó érvelést. A világ népeihez intézett kiáltvány, a Recrudescunt] Rákóczi és Ráday közös alkotása. Érvrendszere kettős: rendi törvényekre és a modern államelméletek elveire hivatkozik. Az ország lakosainak érdekeit és a múltbeli hagyományokat szolgáló kormányzást követel.A béketárgyalások meghiúsulása után Ráday Pál műve, az Explosio, amely némi stiláris változtatással Animadversiones apologicae (1706) címmel jelent meg, azért jelentős a magyar államjogi gondolkozás történetében, mert már nem csupán az Aranybullára hivatkozva veszi számba a megegyezés feltételeit. Kifejti, hogy a zsarnoki hatalommal szemben az országos fegyveres ellenállás jogát már István király is hangsúlyozta, természeti törvény (naturae lex), s az államhatalom nem mondhat ellent az emberi társadalom kötelékének (vinculum societatis humanae). Nagy hangsúllyal szól a városok, a jászkunok és főleg a katonaság érdekeiről. Az Explosiot fogalmazó Ráday szól talán először a magyar történelemben arról, hogy az Aranybulla az angol Magna Chartához hasonló jogokat biztosított. A trónfosztást Európának bejelentő kiáltvány az ellenállás jogát Szent István Intelmeinek negyedik, a hatalom önkorlátozását leszögező fejezetére vezeti vissza, és Hollandia, Portugália, Svájc példájára mutat. Grotiusra hivatkozva hangsúlyozza a magyar háború jogosságát a konföderáció védelmében kibocsátott vitairat, Brenner Domokos Egy lengyel királyi tanácsos levele egy birodalmi nemesúrhoz a magyarországi ügyekről című, latinul írt, majd 1710-ben és 1711-ben franciául megjelent munkája.

A kor politikai tudományát legfőképpen az foglalkoztatja, hogy milyen a jó államrendszer. A korszak államelméletére már a differenciálódás jellemző. Kialakulnak a szaktudományi ágazatok: az országgazdaság-elmélet, azíállandó hadsereg létesítésével, kívánalmaival foglalkozó hadtudományi irodalom. Létrejönnek a kormányzás gyakorlati segédkönyvei, például a működőképes adórendszerről, továbbfejlődnek az uralkodó feladatait, jogait és kötelességeit összefoglaló ún. fejedelmi tükrök.

A sajátos magyar államelméleti gondolkozásnak talán legszélsőségesebb példája a Rákóczi-szabadságharc idején Brassó városában írogató Cserei Mihály. Josephus Flavius Zsidó háborúját olvasva, széljegyzetekként írta le történetismereti megjegyzései között a kor szinte közhelyszámba menő államelméleti követelményeit a keménykezű uralkodóról, s azt, hogy a „publicum” előbbrevaló a magánérdekkel szemben.

A Habsburg-kormányzat politikáját szolgáló nagyszámú államelméleti írás java része latin és német nyelvű uralkodói életrajz vagy ünnepi köszöntés (aggratulatio) műfaji keretei között jött létre. Tacitus, Grotius elveit szabadon értelmezve, az uralkodó tökéletességét és bírálhatatlanságát a királyi hatalom isteni eredetéből vezették le.

Esterházy Pál nádor a rendi magyar állam reformját dolgozta ki 1698-ban. Ugyancsak reformokat javasolt Patachich Boldizsárnak, a Magyar Kancellária tanácsosának Batthyány Ádám országbíró neve alatt terjesztett műve (1700). Batthyány Ádám Mars politicus (1690) és Forgách Simon ezredes, majd győri vicegenerális Projectum az ország conserválásáról (1698–1699) című műveikben az önálló magyar hadsereg megszervezésével vélték ellensúlyozhatónak az idegen abszolutista hatalom erejét.

Erdélyben ifj. Teleki Mihály lefordította Johann Adam Weber tiroli ágostonrendi szerzetes Fejedelmi lélek, avagy a jó fejedelemnek szükséges ajándéka (1689) című művét. Bethlen Miklós kancellár legszemélyesebb alkotása, a Diploma Leopoldinum a központi államfői jogkör elvi érvényességét és a rendi önkormányzat gyakorlatát próbálta összeegyeztetni.Sürgette a katonai és a polgári hatalom szétválasztását és a korrupció felszámolását (Penetralia Transylvanlae. 1698), majd a kereskedelemről készített Projectumaiban (1689–1702) nagyszabású kereskedelmi útvonal kiépítésével látta biztosíthatónak Erdély gazdasági jelentőségét. A Columba Noe (Olajágat vivő Noe galambja. 1704) című politikai tervezete az erdélyi állam helyzetét az új európai viszonyok öszefüggésében próbálta újrafogalmazni. Felfogása szerint Erdély az európai hatalmi egyensúly tényezője, s ha külföldi protestáns uralkodócsaládból lenne fejedelme, szorosabb viszonyba kerülne Nyugat-Európa olyan országaival, mint Anglia, Hollandia és Poroszország. Pápai Páriz Ferenc államelméleti művét némileg Rákóczi állama, illetve az ennek összeomlásával együtt megszűnő önálló erdélyi államiság és a Habsburg-berendezkedés miatt érzett aggodalom ihlette. A De ratione status (1714) szerzője a kormányzás módszereiről, az államérdekről és az államérdek örvén űzött, a népeket elnyomó hatalom fogásairól akarja tájékoztatni a gyakorlati politikai cselekvésből kirekesztett közönséget.

Rákóczi államában az állandó hadsereggel foglalkozó hadtudományi irodalomból kiemelkedik Georg Andreas Böckler Schola militaris moderna (Frankfurt, 1685) című hadtudományi kézikönyvének fordítása Szentiványi János tollából. La Valiere Pratique et Maximes de la Guerre című, a francia állandó hadseregben kézikönyvként használt háromkötetes művének (1652, a negyedik kiadás: Hága, 1693) egy részét maga Rákóczi ültette át magyarra. A magyar hagyományokra épülő állandó hadsereg megteremtését szolgálva adta ki Forgách Simon Zrínyi Miklósnak Az török áfium ellen való orvosság című művét. Gazdaságpolitikai javaslataikkal Platthy Sándor, Bulyovszky Dániel, Prileszky Pál, Spáczay Gábor, Kajali Pál projektumai emelkedtek ki a sok esetben névtelen, rövidebb-hoszabb művek közül. Átfogva a kormányzás feladatait, merkantilista elveket, szigorú központi ellenőrzést kívántak, és a nemesség megadóztatását javasolták.

Az aggratulatoria-irodalomból államelméleti koncepciójával tűnik ki Bartha András ítélőmester beszéde: olyan „respublikát” kíván, ahol „a tudomány, bölcsesség, értelem nevekedgjék, az igazság uralkodgyék … haszontalan és tudatlan here barom módra senki ez hazában ne éllyen és légjen. Az lévén valóban boldog ország, mellyben mindenek az magok munkájokból és nem mások verétékéből élnek”[1] Rezik János, az eperjesi kollégium rektora szerint az uralkodók nemcsak Isten földi helytartói, hanem az emberi társadalom összetartói is, s nem bírálhatatlanok. Forgách Simon munkácsi fogságában írta meg a Discursusok című művét, melyben Rákóczi szerinte abszolút hatalmával szemben az arisztokráciával kormányzott rendi állam megteremtését javasolja. Ráday Pál már losonci tanulmányai idején megismerkedett a pietista eszmékkel, és tanulmányozta Lipsius és Machiavelli műveit, s mint Rákóczi kormányzókörének első embere, a modern államelmélet érveit alkalmazta Magyarország és Erdély sajátos viszonyaira. Erdély és Horvátország külön államiságát történeti tényként fogadva el, a régi országegységet konföderációval, tehát államszerződéssel vélte biztosíthatónak. Már a Recrudescunt] nemzetközi üggyé emelte az állami önállóságra törekvő országok ügyét. Az európai hatalmi egyensúly gondolatát a királyság és a fejedelemség érdekeire figyelve, az új magyar állam keretei között fogalmazták meg. A „Magyarország a kereszténység védőbástyája” eszmét a „Magyarország Európa védőbástyája” gondolat váltotta fel. A magyar politikai gondolkozásba ily módon Európa a nemzetköziség új, szekularizált és egyetemes fogalmaként került bele.

Az országismeret legfontosabb tájékoztatói, a régi térképek, a török kiűzésével elavultak. Az új viszonyoknak megfelelő térképészet már a Habsburg-kormányzat szolgálatában hozta meg első eredményeit. Hevenesi Gábor Parvus atlas Hungariae (1689) című kéziatlasza mintegy 2600 helynevet, 50 vármegyét, 31 királyi várost ábrázol. A karlócai békében megszabott határokat Weigel térképe (1703) rögzíti, Johann Müller Magyarország-térképe (1709) információinak gazdagságával emelkedik ki.

Rákóczi államának területén régebbi térképek és a De l'Isle-féle, Marsigli által 1703_ban javított térkép volt forgalomban. A postaállomásokon mindenütt kifüggesztették Magyarország és Erdély földabroszát. A hadsereg kötelékében szolgáló francia hadmérnökök több részletes helyi vázlatot készítettek, miként a magyar generálisok, többek közt Károlyi is. Az ország földrajzát már térképek után tanító Csécsi János pedig lerajzolta a szécsényi országgyűlés helyrajzát.

Történetírás, nemzeteszmék

A diárium a rendtartó rendi politikában ellenőrzésre szolgáló dokumentum is, mint Keczer András naplója a szécsényi, Krucsay István és a bártfai követek naplója az ónodi országgyűlésről. Csécsi János a szécsényi országgyűlés eseményeit jegyezte fel.

Dráma, próza, vers

Missovitz Mihály négy színjátékát 1705–1708 között évenként mutatták be a rozsnyói evangélikus gimnázium növendékei. 1705-ben, minden bizonnyal közvetlenül a szécsényi országgyűlést megelőzően előadott darabját, a Fata Ungariaet, a nemzeti királyság és az állami önállóság eszméje hatotta át. 1708-ban előadott Cyrus drámájának központi gondolata és mindent megoldó jelképes szereplője: Amor Patriae.

Pápai Páriz már említett drámájában Izsák és Rebeka bibliai történetét az erdélyi leánykérés és lakodalom képsoraivá korszerűsítette. Bírálta a nemességet, elítélte a lustákat és a henyélőket.

Az elbeszélő próza írói már új olvasóközönségre számítottak. Esterházy Pál megbízásából Bécsben adták ki a vásárok közönségének ékes magyar nyelven elbeszélő középkori legendát, a Szent .Patricius purgatoriumjáról való históriát]. Felvinczi György műve, az Igen szép história (Lőcse, 1689) hagyományos bibliai történetet mond el antitrinitárius szemléletben, szép erdélyi tájleírásokkal és párbeszédekkel. Középkori szépprózai anyagot dolgozott fel Haller János (Hármas Istória. Kolozsvár, 1695) kiegyensúlyozott prózában, novellisztikus fordulatokkal és anekdotikus elemekkel. A keleti mesevilág tarka anyagát közvetítette Rosnyai Bálint Horologium Turcicum című műve.

A bőven áradó levelezés a kor emberének hallatlanul erős kifejező- és közléskényszeréről tudósít. Mindent megírnak: az emberi kapcsolatok konfliktusait, a változó szerelmeket, a mindennapok kalandjait, a kiszolgáltatottságot és a lelkiismeret válságait. Fölényesen kezelik az indulatokat és a feszültségeket feloldó humort.

A naplókban ugyancsak rálapozhatunk aa széppróza szárnypróbálgatásaira. Wesselényi István. Közép-Szolnok vármegye főispánja öt évet töltött Szebenben, kényszerű fogságban. 1703–1708. évi naplója ékesen bizonyítja, mire képes a jó megfigyelő, a finom érzékű tollforgató: realista körképet fest a főurak, katonák, szász asszonyok és császári tisztek életéről, irodalmi szinten örökíti meg a fűrészmalmok, rézolvasztók, posztóványolók világát.

II. Rákóczi Ferenc serdülőkorában idegen nyelvi közösségben élt, de a szabadságharc éveiben tolla alól kikerült több ezer szép magyar levél bizonyítja az anyanyelv erős kötelékeit. Írásait a beszélt nyelv fordulatossága, átgondolt, feszes szerkesztés és gazdag szókincs jellemzi. A Confessio peccatoris (Vallomások) több részletét korábban magyarul már megfogalmazta. Ugyancsak az emigrációban született a magyar széppróza első korszerű alkotása. Mikes Kelemen a Törökországi leveleket Rodostóban írta 1717–1758 között. A Török Birodalom hanyatlásának, elmúlásának történeti fordulatait is összefoglaló első és egyetlen magyar munka páratlan irodalmi alkotás. Mikes a bujdosó élet gyötrelmeit játékosan szembeneveti, arányló humorba oldja fel, nyelvezete, gyermekkorának székely köznyelve romlatlanul vészelte át az évszázadokat, ma is friss és eleven.

Költői mű az ország visszafoglalásának dicsőségét magyar nyelven nem örökítette meg. Gyöngyösi István adós maradt a másfél évtizedes török háborút elbeszélő művel. Az utólag Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága címmel ellátott, kéziratban maradt elbeszélő költeményében megírta az 1682–1683-as évek eseményeit és a török kiűzését váró Magyarország súlyos helyzetét. Megjelent korábban írt műve, Porábul megéledett Phoenix, avagy … Kemény János … emlékezete (1693), mely az 1702-ben újra kiadott Márssal társalkodó Murányi Venus című művével együtt a legjobb irodalmi színvonalon, egy múló világ jelképrendszerébe zárva közvetítette a magyarság törökellenes harcainak és országegyesítő erőfeszítéseinek emlékét. Így vitte tovább Zrínyi Miklós politikai gondolatait és hagyományát. Az 1680-as évek végén műfajt váltott, a Rózsakoszorú (1690) hedonikus életszeretetről beszél áhítatos imák formájában, a Csalárd Cupido (1695) a házasság válságáról ad képet.

Esterházy Pál megírta ifjúságának élményét, az 1663–1664-es hadjárat történetét, a Mars Hungaricust. Férfikorának politikai eseményeiről hallgat, pedig tehetséges költő. Sablonos szerelmi költeményeket, eredeti természetleíró verseket írt, egy táncvigalmat szedett remek ritmusokba, és irodalmi szalon ígéretét hordozó kört teremtett maga körül. Koháry Istvánt a fogság tette költővé, Munkács várában Thököly rabjaként (1682–1685) több ezernyi verssorban a barokk stílus sajátos álomvilág-költészetét teremtette meg.

A főúri-nemesi költészet alkalmi versei másodvirágzás termékei. Kőszeghy Pál Bercsényi udvarát és házasságát örökítette meg (1695), Palocsay György harci élményeit kerekítette anekdotákká.

Az új ízlés, az új műfaj és az új mondanivaló Petrőczy Kata Szidónia költészetében született meg. Thököly generálisának lánya, Pekry Lőrinc felesége új lírai hangot ütött meg, a pietista mentalitásban talált időleges megnyugvás után megismerte a hitbéli kétkedést, a tűrőképesség határait. Az első műköltőnő eljutott az országos élmény lélektanilag hiteles kifejezéséhez.

A 17–18. század fordulójának országos közösségi élményeit a személyes átélés meggyőző erejével és egyetemes művészi hitelességgel a bujdosóénekek, toborzódalok, táncnóták, vitézi siratók, politikai versek, históriák, búcsúzóénekek örökítették meg. Többségük egykorú és magyar, de sok román, szlovák és horvát nyelvű kuruc verset is lejegyeztek. Az országos közönség először a kéziratos énekeskönyvekből tekint felénk. A hagyományos, régi és korabeli világot ötvöző történeti énekek fogalmi készletében megtalálhatók Balassi Bálint verseinek és más műköltői alkotásoknak szétsugárzódott és folklorizálódott részletei. Zsoltársorok, egyházi énekek motívumait, toposzok, szólások, közmondások sokaságát őrzik. Versfők és kéziratok gondos elemzéséből néhány szerző neve is napvilágra került: Szentsei György katona, Zákány István, Székely István, Tolvay Ferenc, Geszti István, ĐĐSzékudvari János]], Dálnoki Veres Gerzson, Tasnádi H. István ezredprédikátor. Összességében azonban a versek formáját a közösség alakította. A 17. századi virágénekek, zsoltárok képeiből és fordulataiból a politikai paszkvillusok, vitézi siratók, az országért perelő énekek is sok mindent átvettek. Az egyik legismertebb kuruc bujdosóénekről, az Őszi harmat után kezdetűről feltételezhető, hogy eredetileg virágének vagy katonaének volt. Olyan bevezető sorok, mint: „Tűz, víz között megütközött kis Magyarország, / Végromlásra s hervadásra hajlott szép virág”[2] – a jellemző természeti képpel kezdődő dalhoz teszik hasonlóvá. Népballadákra emlékeztetnek a megszemélyesítések, a homályos utalások. A megszólított legtöbbször a szegény haza, a kis Magyarország, Erdélyország, a katonák vagy a közösség. Kevés bennük az ismert történeti személy: Rákóczi, Thököly, Bercsényi, Esze Tamás, Pintye Grigor, Vak Bottyán, Balogh Ádám és mások.

A kuruc versekben kifejeződő erős közösségi tudat gazdag hazai és nemzetközi hagyományokból táplálkozik. Szókincsük nagyrészt a korban lejegyzett balladák, csúfoló nóták, népdalok szókincsével azonos. A ”drága szép gyöngy”, „gyolcsing”, „nyereség”, „futó paripa”, „kenyeres pajtás” kifejezések megtalálhatóak a Hajdúkkal útnak induló leány című, legrégibb francia eredetű balladánkban. A történeti énekek gondolatvilága Franciaországtól Csehországig, Moldváig sok közös vonást hordoz: az adók, a katonai beszállásolások, fosztogatások ellen mindenütt tiltakozó versek járnak. A Magyarország bajai miatt való panaszkodás szinte leltárszerűen veszi számba a Habsburg-kormányzat berendezkedésének következményeit. Már a korai kuruc verseket heves társadalomkritika jellemzi. Tovább zeng a végvári költészetben felcsendülő gúny itt is. Az Egy bujdosó szegénylegény és a Szegénylegény dolga kezdetű énekek ismeretlen költője egyaránt célba veszi a jó katonát az országútra taszító világot és a polgári életbe visszatérni képtelen szegénylegényt. A nyomorúságot humorba oldó bizakodás remekbe szabott példája a legismertebb bujdosóének első sora: „Mit búsulsz, kenyeres, midőn semmid sintsen.”[3] A Csínom Palkó, Csínom Jankó! kezdetű toborzóének a hadfogadás jeleneteit pergeti végig, megjátszik egy fergeteges lovasrohamot, majd a katonák áldomást isznak és táncolnak. Utolsó sorai – „a parasztembernek tépd meg a szakállát” – még a Dózsa-felkelés idejéből származó énekből valók, és ősi székely jogszokás alapján fenyegetik a közösség megtorlásával a közösség érdekét megtagadót. Az Erdélyi hajdútánc a hazatérő hajdú vidám éneke. A Rákóczi Ferenc buzgó énekét a társadalmi érdekegység gondolata hatja át. Mátyás király erős államát idézi fel a szécsényi országgyűlés előtt terjesztett és a kormányzási és vallási feszültségeket tükröző „Gondold meg Magyar Nép”[4] kezdetű ének.

Művészetek

Warou Dániel Rákóczi megbízásából három emlékérmet készített. Az első, az 1705 tavaszán a szabadságban megindulásának emlékére vert érem, Rákóczi jobbra néző mellképének hátlapján Libertast ábrázolja, a második az 1705 novemberére tervezett erdélyi fejedelmi beiktatásra készült, a harmadik pedig a szécsényi országgyűlés vallástörvényének emlékére.

Lábjegyzet

  1. Vízkelety András, Bartha Andrásnak II. Rákóczi Ferenc fejedelmi beiktatásán elhangzott beszédje. Irodalomtörténeti Közlemények 1960. 580–581
  2. Magyarország utolsó romláshoz közelgő állapotját kesergő ének. A kuruc küzdelmek költészete. Válogatta és sajtó alá rendezte Varga Imre. Budapest, 1977, 46,
  3. Buga Jakab éneke. Ugyanott. 343.
  4. R. Várkonyi Ágnes, Ismeretlen kuruc vers és politikai háttere. Irodalomtörténet Közlemények, 1979. 71.

Irodalom

A szécsényi országgyűlés jelentőségét külön összefoglalta Esze Tamás, A kurucok első országgyűlése (Református Egyház, 1955). A meghívóról Mezey Barna, Jogforrások a Rákóczi szabadságharc államában, 1703. június 6.–1705. szeptember 12. (Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve). Ugyanitt jelent meg több, a szécsényi konföderáció jellegével foglalkozó tanulmány: Köpeczi Béla, Néhány gondolat Rákóczi államáról; Wellmann Imre, Rákóczi államának kérdéséhez; Hopp Lajos, A szécsényi konföderáció és a „lengyel” példa. Az országgyűlés propagandisztikus előkészítéséről Péter Katalin, A magyar nyelvű politikai publicisztika kezdetei (Budapest, 1973); Péter Katalin, A Rákóczi-szabadságharc Zrínyi-hagyományáról (Rákóczi-kori tudományos ülésszak 1973. szeptember 20–21. Vaja, 1975). Az országgyűlésen a hadsereg ügyére vonatkozóan alapvetően új szempontokat hozott Markó ÁrpádTóth Gyula, A Rákóczi-szabadságharc legfontosabb katonai szabályzatai (Hadtörténelmi közlemények 1954: 3–4. 146, 162–164) és Esze Tamás, A Felső-Tisza-vidéki népi kurucság harca a hajdúszabadságért (Rákóczi-kori tudományos ülésszak 1973… Vaja, 1975). A vallásügyre és az országgyűlés egyéb témáira is a központilag fontos forrásanyaggal együtt a gazdag jegyzetapparátus számos megállapítást tartalmaz: Ráday Pál Iratai. I. Összefoglalóan: R. Várkonyi Ágnes, Rendhagyó országgyűlés Szécsényben, 1705 (Tanulmányok Szécsény múltjából. I. Szécsény, 1978). — Mezey Barna, A Rákóczi szabadságharc országgyűlései (Jogtörténeti Értekezések. 11. Budapest, 1981).