Székely Bertalan

A Múltunk wikiből
Kolozsvár, 1835. május 8. – Cinkota, 1910. augusztus 21.
festő, a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője
Wikipédia
Önarckép 1860
1860.
A Kisfaludy Társaság ismét megkezdi működését, s megindítja kritikai folyóiratát, a Szépirodalmi Figyelőt.
Jókai Mór: Szegény gazdagok című regénye.
Mosonyi Mihály: Szép Ilonka című operája.
Székely Bertalan: II . Lajos holttestének megtalálása című festménye.
1867.
Megindul a Századok című történelmi folyóirat.
Székely Bertalan: Az egri nők című festménye.

Szabad György

A művészetek

A festők közül a fiatal Székely Bertalan (II. Lajos holttestének megtalálása, 1860)
2lajos
és a pályakezdő Benczúr Gyula (Hunyadi László búcsúja, 1861)
Hunyadi László búcsúja (1866)
kitűnő felkészültségükkel, de az akadémizmustól korántsem mentes elégikus ünnepélyességükkel arattak nagy közönségsikert. A nemzeti gyász és az önkényuralom elleni tiltakozás történeti képekbe vetített festői kifejezésmódjára leginkább a Párizsban az emigrációval kapcsolatba kerülő Madarász Viktor talált rá. Lényegre törő előadása művészi eszközökkel, fény- és árnyjátékkal (Hunyadi László siratása, 1859)
Hunyadi László siratása
, illetve bravúros szerkesztéssel (Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben, 1864)
Madarász Viktor: Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben
biztosította a színpadiasságot is feledtető drámai hatást. Előbbi képe a magyar képzőművészet addigi legjelentősebb sikereként a párizsi Salon nagy aranyérmét érdemelte ki. Madarász korszakzáró művében – Erkelhez hasonlóan – Dózsához nyúlt vissza, akit képének feliratában „a szabadság hősének és mártírjának” nevezett (Dózsa György, 1867). A Barabás Miklós által már korábban magas szintre emelt arcképfestészetet Székely Bertalan (Önarckép, 1860),
Önarckép 1860
Madarász Viktor (Thierry Amadé történetíró, 1864) és Györgyi (Giergl) Alajos (Deák Szidónia, 1861) a realista elemeknek mind több teret engedő új értékekkel gyarapították.

Vörös Károly

Az irodalom és a művészet változásai

S a század utolsó negyedére a romantikus történelmi festészetnek elsősorban Székely Bertalan oeuvre-jében az 1860–70-es évekre kibontakozott csúcspontja után a festészetben is megszűnik vagy legalábbis háttérbe szorul e formanyelv és a kifejezéséhez elsősorban ezt igénylő tematika szerepe.

A kultúra új jelenségei

Az akadémizmus az ábrázolás technikai színvonalában (nem utolsósorban a képzőművészeti felsőoktatás hazai intézményeinek, a bontakozó művészetelméleti és kritikai irodalomnak és kivált az egyre sűrűbben látogatott külföldi, elsősorban a bécsi és a müncheni akadémiák által nyerhető képzésnek eredményeképpen) jelentős emelkedést hozott: az itt ábrázolt világ minden eddigit felülmúló szépségben, szükség esetén méltóságban és ragyogásban jelent meg, olykor a valódi szenvedélytől sem mentesen, sőt Székely Bertalan esetén valamely nemzeti monumentális stílus kialakításának (és ennek jegyében a nemzeti történelmi tematika, a német akadémizmus történeti és monumentális festészetére jellemző technikai és szerkesztési irányok és a francia romantikus iskola szenvedélye szintetizálásának) tudatos igényével. Akár az állam új funkciói nyomán emelkedő új középületeknek, akár a polgári lakás vagy kaszinó szalonjának, vagy az új, illetve modernizált templomok falain, oltárain jelenik is meg: történelmi, mitológiai vagy vallásos tárgyat elevenít meg, arcképben, csataképben vagy tájképben egyaránt nagyon is reális igényeket kielégítő művészet ez: nem hagyja közömbösen a kortársat. Akkor sem, ha ezt nem eredetiségével éri el, hanem ugyanazzal a legjobb darabjain (például Lotz Károly, Benczúr Gyula, Székely Bertalan egyes művein) kétségtelen meglevő, őszintén átélt nagyszerűséggel, nagyvonalúsággal és pátosszal, amit az eklektikus építészet legjobb alkotásain is érezni lehet, mint ahogy az életkép műfajának kevés számú legjobb darabjaitól (elsősorban Biharinál) nem lehet elvitatni a valódi intimitás és belső derű igazi melegét.

Szabó Miklós

A festészeti impresszionizmus megjelenése: Nagybánya

A gyakorlatilag kötelezővé magasztosított témakör a sajátságosan nemzeti festészetnek tekintett történelmi képfestészet volt: Madarász Viktor, Székely Bertalan és Benczúr Gyula világa.