Székelyhíd

A Múltunk wikiből

románul Sâcueni, németül Zickelhid, törökül Sikelhid

határmenti város a romániai Bihar megyében
Wikipédia
Székelyhíd vára 1665
1661
szeptember 18. Montecuccoli tábornagy ütközet nélkül kivonul Erdélyből. (Bethlenben, Szamosújvárott, Kővárban, Székelyhídon, Kolozsvárott német őrséget hagy.)
1664
január eleje Székelyhíd német őrsége Apafi Mihály fejedelemnek fogad hűséget.
augusztus 10. Béke Vasváron a szultán és I. Lipót között. (A Porta megtartja Váradot és Érsekújvárt, valamint négy felső-magyarországi vármegyét. A Bihar vármegyei Székelyhidat lerombolják. Erdélyt mind a török, mind a császári katonaság elhagyja.)

Bóna István

A középső bronzkor

A Marostól északra, a Tiszántúlon, keleti eredetű hatvaniottományi elemek fölött alakult ki a gyulavarsándi csoport. Déli eredetű vezetői telltelepeket létesítettek. A telepek mellett, saját alattvalóikkal szemben is jól védhető, különálló várakban éltek (Gyulavarsánd, Tarhos–Várdomb, Sarkad, Vésztő–Mágorhalom, Herpály, Ottomány stb.), váraikon kívül feküdtek a „körüllakók” védtelen falvai. A várakban a hódítók gerendákból ácsolt boronaházakban éltek, alattvalóik a telepeken nagyméretű nagycsaládi házakban laktak. A várakban voltak a bronzöntő műhelyek. Temetkezésük is elkülönült: a déli hódítók zsugorítva temetkeztek, a helyi lakosság továbbra is elhamvasztotta halottait. A hódító fegyveres arisztokrácia mükénéi és anatóliai ékszereket utánzó spirálmintás aranykorongokkal ékesített ruhákban pompázott (Székelyhíd, Éradony, Gyulavarsánd).

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
ROMÁNIA
Sâcueni / Székelyhíd X

R. Várkonyi Ágnes

A nagyszombati zsinat és következményei

A nemzetközi törökellenes szövetség érdekében munkálkodó Rajnai Szövetség elnöke, János Fülöp megnyerte a francia udvart és Brandenburgot. 1660 tavaszára pedig sikerült elérnie, hogy megkössék a Habsburg–svéd békét. Elhárult a legfőbb akadálya, hogy a császári főhaderő Montecuccoli vezetése alatt Magyarországra induljon, és a keresztény országok egyetértését egy törökellenes koalícióval pecsételjék meg. Csakhogy elkésett. Szejdi Ahmed, az új budai pasa Rákóczi ellen vonult, porrá zúzott sok, szép „rakott épületű” hajdúvárost, felgyújtotta Szoboszlót, Kabát, Somlyót, kardélre hányta a későn menekülő Szigetfalu népét, a székelyhídi várat övező mocsaras szigetekre futott jobbágyokat, felkoncolta az ellenállást megkísérlő Pocsaj őrségét és lakóit.

Kemény János fejedelemsége és a furcsa hadjárat

Montecuccolinak 1661 júliusában azonnal indulnia kell Erdélybe, ezzel Wesselényi feladata semmissé válik, Zrínyit pedig szigorúan utasítják: hagyja abba Zrínyi-Újvár építését, a félig fölhúzott falakat rombolja le. Zrínyi és Montecuccoli egyaránt tiltakoznak a Haditanács látszólag esztelen parancsai ellen. Zrínyi megtagadja az engedelmességet, elsorolja érveit, majd leszögezi: „készségesen állok utolsó csepp véremig a kereszténység szolgálatába … Akik pedig üres félelemből magamra hagynának ebben a hasznos munkában, sőt akadályoznának, azokat az Isten ítélőszéke és rettenetes ítélete elé idézem”.[1] Montecuccoli pedig azért tiltakozott az új parancs ellen, mert jól látta, hogy az egyetlen ütőképes hadsereg elpusztul, hiszen erre a hosszú útra előre kellett volna gondoskodni ellátásáról. Július végén mégis elindult, és Felső-Magyarországon át nagy kerülővel augusztus közepére érkezett meg Tokajhoz.

Kemény János néhány ezer főnyi hadával nagy várakozással vonult Montecuccoli hadserege elé. Augusztus végén a Szilágyságban, Goroszlónál megegyezett a két sereg, és néhány napos pihenő után, a török elleni döntő ütközet reményében mindenfelől sereglő erdélyi és magyarországi csapatokkal állandóan növekedve, de nagy élelmezési gondokkal küzdve vonult be Kolozsvárra. Eközben a Dunántúlon Batthyány és De Souches tábornok elfoglalta Vált, Zsámbékot, Ercsit, Zrínyi pedig mélyen becsapott a török területre. Erdélyben császári őrséget helyeztek el Kővár, Székelyhíd, Fogaras, Görgény, Déva váraiban és Szamosújvárott.

Az 1662. évi országgyűlés

A Habsburg-kormányzat meg is tette a határozott lépéseket, hogy előkészítse korlátlan uralmát a királyi Magyarországon és Erdélyben. Lipót uralkodói pátenslevelében a királyi Magyarország teljhatalmú katonai parancsnokának nevezte ki Montecuccolit. A főparancsnok szabad kezet kap, minden eszközt igénybe vehet a hadsereg érdekében, és különösen a Habsburg-hatalom erdélyi hadállásait, Szatmár, Kővár. Székelyhíd és Kolozsvár őrségeit kell megerősítenie. A döntésről értesítést kap a nádor és a kancellár, utasítást a mintegy 25–30 ezer főnyi hadsereg vármegyénkénti elosztásáról és ellátásáról a királyi Magyarország minden vármegyéje és városa.

A vasvári béke

  • Ismert szövege szerint a béke alapját a zsitvatoroki szerződés alkotta, amelyet a vasvári megegyezés az azóta kötött szerződésekkel együtt megerősített, és néhány új ponttal egészített ki. Valamennyi bizonyos egyensúlyi helyzet fönntartására szolgált a császár és a török hatalom között. Középpontjában Erdély állt: a császár kivonja őrségét az erdélyi várakból és városokból, s a török sem tart hadat a fejedelemségben, amely régi szokások szerint választhat fejedelmet, de Rákóczi György vagy Kemény János fiának nem lehet joga Erdélyre. Székelyhíd várát lerombolják, Zrínyi-Újvárat nem építhetik újjá, viszont a császár Érsekújvár helyett Gutánál új erősséget rakathat.
  • Történelmi fordulatokra inkább tettekkel felelő, a kardforgatás, bujdosás világából a politikai véleménynyilvánítás szintjére ritkán jutó végváriak, egyszerű emberek nézetét talán legtömörebben Boldvai (Boldai) Márton, a nagy hírű székelyhídi kapitány fejezte ki: „alázatos főhajtásra szenvedi a két hatalmas monarcha végzését” – írja, „de immáron, ha Székelyhíd elvész”, „édes felnevelő hazájában” nincs hol lehajtani a fejét, jószága Váraddal együtt odalett, „édes vitéz fia” török rabságban sínylődik, ő maga bujdosó állapotba jutott.[2]
  • Apafi Mihály erdélyi fejedelem akkor értesült a vasvári békéről, amikor Teleki Mihályt éppen Bécsbe indította volna követségbe, a sebtében átalakított utasítás gyakorlatilag már hiábavalónak bizonyult. Az önálló államiság gazdag hagyományaival rendelkező fejedelemségről uralkodójának tudta és beleegyezése nélkül döntött a Habsburg császár és a török szultán: szűkebb határok közé szorította a kis országot, melynek fejlett területeit, jelentősebb várait (Lugos, Karánsebes, Várad, Székelyhíd) és legjövedelmezőbb vámját kellett elvesztenie.

Megosztott parasztság

Boldvai Márton székelyhídi kapitány 1664-ben jelenti Apafinak, hogy a bihari részeken a váradi pasa a dézsmálást nem engedi, mivel ezt a maga részére szedi.

Szabadalmas mezőváros – királyi város

Az Erdélyi Fejedelemség részére Debrecen évi 2 ezer forint földesúri taksát, 3 ezer forint rendes adót és különböző rendkívüli adókat fizetett. Ez utóbbi 1667-ben 4 ezer forintot, 1683-ban 2500 forintot tett ki. Esetenként élelmezte a fejedelemség hadait. Székelyhíd várának a vasvári békében kikötött lerombolásához ezer gyalogszeres napszámost kellett kiállítania.

Jobbágymozgalmak

1660 őszén, 1661 elején Zaránd, Szörény, Kraszna, Közép-Szolnok vármegye népe – amint a korábbiakban szó esett róla –, behódolni kényszerült a töröknek. Bihar, Szabolcs és Szatmár vármegye helységei, Várad új parancsnoka, Szinán pasa tűzzel-vassal pusztítást ígérő levelére, a szultán híveinek jelentették magukat, s ugyanakkor földesuraik ellen is készültek. Sok jobbágy menekült török földre a hódolt vármegyékkel határos területekről, sőt még Sáros vármegyéből is. Többségük azonban a helyén maradt, s a források egyhangú tanúsága szerint 1661-ben Északkelet-Magyarországon parasztfelkelés készülődött. A nemesek menekültek, védelemért könyörögtek, a Székelyhídon lakó jobbágyság állítólag egyhangúan megesküdött, hogy mindenkit ellenségüknek tekintenek, akit fegyverben találnak, legyen német vagy magyar.

Lábjegyzet

  1. Zrínyi levele a Haditanácsnak, Légrád, 1661. július 5. Zrínyi Miklós összes művei. II. Sajtó alá rendezte Csapodi CsabaKlaniczay Tibor. Budapest, 1958. 307.
  2. Boldvai Márton székelyhídi kapitány levele Rottalnak, Székelyhíd, 1664. december 4. Országos Levéltár P 507 Nádasdy levéltár, fasc. 17.

Irodalom

A székelyhídi őrség közössége: Boldvai Márton kapitány, Jakab Pál, Hajdú Balázs hadnagy, Joannes Gaiaik porkoláb Teleki Mihálynak, Székelyhida, 1664. november 27, Kolozsvár, Akadémiai Levéltár volt Erdélyi Múzeum levéltára), Mika Sándor Gyűjteménye 1664 No 97.