Széll Kálmán

A Múltunk wikiből

Széll Kálmán Ignác Kristóf

Gasztony, 1843. június 8. – Rátót, 1915. augusztus 16.
politikus, miniszterelnök, pénzügyminiszter
Wikipédia
Széll Kálmán
1899. február 20.
Széll Kálmán hivatalos megbízatása a kormányalakításra.
1899. február 26.
Széll Kálmán paktuma az ellenzékkel.
1899. február 26.—1903. június 27.
Széll-kormány.
1899. március 2.
A Nemzeti Párt fúziója a szabadelvű párttal.
1899. június 10.
Az osztrák kormány elfogadja a Széll-formulát; SzéllThun kiegyezés.
1902. december 31.
SzéllKoerber-paktum, az új gazdasági kiegyezés megkötése.
1903. június 16.
Széll Kálmán lemondása, Tisza István miniszterelnöki megbízatása (nem sikerül kormányt alakítania).

Katus László

Az államháztartás válsága és konszolidációja

A 70-es évek második felében – Széll Kálmán reformjai következtében – némiképp javult a helyzet, de a teljes szanálást megakadályozta a boszniai okkupáció, amely ismét jelentősen megnövelte az állami kiadásokat. Az 1873-as helyzet azonban nem ismétlődött meg többé, államcsőd már nem fenyegetett. Az államkölcsönök feltételei is egyre javultak. Széll áttért a hosszú lejáratú járadékkölcsönökre, amelyek az államra nézve kedvezőbbek voltak a korábbi törlesztéses kölcsönöknél.

Szász Zoltán

Kísérlet az államháztartás rendbehozatalára

Széll Kálmán pénzügyminiszter az állam pénzügyeinek javítását a körülmények által diktált kényszereszközökkel kísérelte meg. Takarékosság, új kölcsönök felvétele, új adók bevezetése – ez volt a rendezés alapelve. Maga a végrehajtás azonban a tőkés piacgazdálkodás és a kettős monarchia bonyolult rendszerében szerteágazó, látszólag egymásnak ellentmondó intézkedések sorát kívánta meg.

Bosznia megszállása

Széll Kálmán pénzügyminiszter ugyanis, aki eddig hűségesen szállította az okkupációhoz szükséges pénzösszegeket, tiltakozásul a legfelsőbb katonai körök meg-megújuló követelései ellen, amelyek kilátástalanná tették az államháztartás rendbehozatalát, s Szaloniki felé irányuló hódító szándékaikkal beláthatatlan nemzetközi konfliktus veszélyét idézték fel, lemondott. Félreállását 1878. szeptember 29-én az egész kabinet lemondása követte.

A kormány

A boszniai válság idején például Széll Kálmán pénzügyminiszter saját belátása szerint kötött a Rothschildokkal újabb megállapodást kölcsön felvételére, amiről csak utólag tájékoztatta a kormányt.

A 67-es ellenzék

A tehetségekben nem szűkölködő új pártszövetség fokozatosan feltöltődött a kormánypártból főleg személyi ellentétek miatt kilépett értelmiségiekkel, bukott politikai nagyságokkal, akik ugyancsak óvatosan mozogtak az ellenzékiség süppedékes talaján. Kezdeti tevékenységük Tisza Kálmán gyors megbuktatására irányult, s ebben intrikáltak a kívülálló Lónyay Menyhért és Bittó István, Szlávy József és Falk Miksa, de még Széll Kálmán és Horvát Boldizsár közreműködésével is.

A dzsentri politikai térvesztése

A dzsentri fogalma is jelentésváltozáson megy át, inkább e réteg hanyatló részére alkalmazzák; kevés számú korszerűen és nyereséggel gazdálkodó társuk, mint Széll Kálmán vagy Mocsáry Lajos, a köztudatban már nem számít közéjük.

Hanák Péter

A válság elodázása a Széll-kormány idején

A teljes fejezet.

A Széll-kormány kompromisszuma az ellenzékkel

A teljes cikk.

A nyugalmi provizórium

A teljes cikk.

A Széll-kormány szociális és nemzetiségi politikája

A teljes cikk.

A nyugalmi provizórium belső ellentmondásai

A teljes cikk.

Katus László

Az állam növekvő gazdasági befolyása

A Széll-kormány, majd a koalíció kormányzata idején kétségkívül erősebben érvényesült az agrárius befolyás a gazdaságpolitikában.

Hanák Péter

Kiegyezési tárgyalások és vámpolitikai viták

A teljes cikk.

A hadseregfejlesztési javaslat és a Széll-kormány bukása

A teljes cikk.

A belpolitikai válság kiújulása

November 18-a olyan csatanyerés volt, amellyel Tisza az egész hadjáratot elvesztette. Az amúgy is fellazult kormánypárt néhány nap alatt felbomlik. Széll leköszön mandátumáról, az Andrássy vezette mágnáscsoport kilép a pártból, követi őket Károlyi Sándor agrárius gárdája.

Az 1905. januári választások

A Széll Kálmánnal párhuzamosan kormányzó Ernst Koerber kezdetben sikerrel küzdötte le az 1890-es évek második felén végighúzódó válságot.

A koalíció behódolása

Az 1906 első hónapjaiban intenzíven folyó tárgyalásokon a koalíció fokozatosan visszavonult. A magyar vezényleti nyelvre vonatkozó követelését előbb a tisztikar és a legénység közötti „érintkezési nyelvre” korlátozta, végül megelégedett volna a jogokat elvben elismerő és a jövőre fenntartó királyi nyilatkozattal is. Hajlandó lett volna elfogadni a SzéllKoerber-féle kiegyezés vámtarifáit és az ezen az alapon kötendő új külkereskedelmi szerződéseket. Feladta tehát az önálló vámterület követelését, és beérte volna az önálló jegybankkal is. A mérsékelt kívánságokat február elején Andrássy tolmácsolta az uralkodónak: programja katonai részének megvalósítását nem tűzi a kormányvállalás feltételéül, de elvileg nem is mond le róla, hanem a szélesebb alapokon megejtendő új választások eredményében megnyilvánuló „nemzeti akarattól” teszi függővé.

Ferenc József azonban nem elégedett meg az ilyen fenntartásoktól megbizonytalanított egyezséggel. Úgy látta, hogy a saját seregeiktől félő vezérek a behódolás tisztes formáját keresik, csak az elvhűség látszatának megőrzéséért tétováznak. Az uralkodó nem szakította meg az alkut, de néhány erélyes csapással kívánta meggyorsítani a megegyezést. Ezt sugallta az a megfontolás is, hogy az alkotmányos többséggel rendelkező koalíciót meg kell fosztani „ellenkormány” szerepének legalitásától, a vezérkart pedig képviselői immunitásától. Ezt sürgette az új külkereskedelmi szerződések életbeléptetésének közelgő határideje is.

A vám- és kereskedelmi szövetségnek a SzéllKoerber-féle megegyezésen alapuló meghosszabbítását és az ehhez csatolt új autonóm vámtarifát a magyar törvényhozás – amint láttuk – az obstrukció miatt nem hagyta jóvá, nem adott további törvényes felhatalmazást a kormánynak az új külkereskedelmi szerződések megkötésére sem.

Dolmányos István

Gazdaságpolitika és a koalíció belvitái 1906-ban

Beck közismert híve volt a választójogi reformnak, emellett származásánál fogva a szlávok körében is bizalmat élvezett. Az új miniszterelnök közölte Wekerlével, hogy elődjétől eltérően hajlandó tárgyalásokat kezdeni az új „szerződéses” vámtarifa ügyében, ennek fejében azonban az új javaslat megszavazásának elhalasztását, a SzéllKoerber-féle megállapodás elejtését és a gazdasági kiegyezéshez tartozó problémák összességének új tárgyalások útján történő rendezését kérte.

Az 1907. évi kiegyezés

Kossuth szerénytelenebb hangnemben méltatta a kiegyezést, mint annak idején Széll a Koerberrel kötött paktumot. A koalíció törvényei közül a gazdasági kiegyezés híre keltette a legnagyobb monarchiabeli visszhangot. A kiegyezés az osztrák–magyar dualizmus megnyilvánulásaként eleve kiváltotta a csehek és más ausztriai nemzetek ellenszenvét. De az osztrák nagytőke képviselői különös lendülettel támogatták a létrejött megegyezést. Ezekben a körökben az a vélemény vált általánossá, hogy az 1907. évi kiegyezés Ausztria számára kedvezőbb, mint amit a SzéllKoerber megállapodás rögzített.

Pölöskei Ferenc

A Lukács-kormány bemutatkozása

Lukács a parlament 1912. május 17-i ülésén bejelentette: az obstruálókkal szemben elment az előzékenység legvégső határáig. Nem bánta meg eddigi tárgyalásait, mert azok a béke érdekét szolgálták. Azt azonban nem engedheti meg, hogy a kormány törvényjavaslatainak jellegét a kisebbség szabja meg. Ezzel egyidejűleg magabiztosan hangoztatta: az ellene irányuló obstrukció másként fog végződni, mint Bánffy, Széll Kálmán, Tisza vagy Khuen-Héderváry idejében.

Szabó Miklós történész

A közgazdaságtan és a szociológia

Művelői maguk is magas beosztású banktisztviselők voltak, mint a tudományos színvonalon álló Fellner Frigyes, a nemzeti vagyon és nemzeti jövedelemszámítás nemzetközileg is számon tartott szakértője; vagy magas beosztású szakminisztériumi funkcionáriusok, mint Láng Lajos, a Széll- és a Khuen-Héderváry-kormány kereskedelemügyi minisztere, a statisztika tanára; vagy Matlekovits Sándor, aki többször töltött be államtitkári posztot, és a vámügyek legfőbb gazdaságpolitikai szakértője volt.

Kísérletek a liberalizmus polgári újrafogalmazására

Amikor a Tisza-frakció a Széll-kormány idején elveszítette pozícióit a pártban, Bánffy Dezső új párt alakításával próbálkozott a szabadelvű pártból kiszorulóban levő, következetesen nagypolgári liberalizmus számára szervezeti keretet teremteni.

Irodalom

Széll Kálmán pályájára, személyiségére és politikájára Győrffy Gyula és Gratz Gusztáv már idézett munkáin kívül fontos forrás: Apponyi Albert, Emlékirataim. Ötven év (Budapest, 1972); S. Halász Teréz, Széll Kálmán életrajza (Budapest, 1943). A kormány programját lásd: Képviselőházi Napló, 1896–1901. XX.; vitáját a XX–XXI. A „Széll-formula” létrejöttére S. Halász Teréz idézett munkája; a paktum szövegére a Nemzet 1899. február 18-i száma, Széll munkásellenes politikájára a szociáldemokrata párt 1900. évi kongresszusának jegyzőkönyve és A magyarországi szocialisztikus munkásmozgalmak című rendőrségi jelentések adnak adatokat.