Szófia

A Múltunk wikiből

latinul Serdica, görögül Szardike, bolgárul София, régen Szeredőc

Bulgária fővárosa, és egyben a legnépesebb (2006-os adat szerint 1 377 531 lakosú) városa
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
1059
A magyarok, megszegve a bizánciakkal régóta fennálló békét, a Morva völgyén át Szófia felé nyomulnak, mialatt a besenyők több törzse az Al-Dunán átkelve Bulgária területére költözik.
I. Endre békét köt I. (Komnénosz) Izsák bizánci császárral, és hazavonul.
1154
eleje: II. Géza a szerbekkel szövetségben Bizánc ellen készül, de a szófiai tárgyalásokon a király követei megerősítik az 1153. évi békét.
1183
ősz: III. Béla Nemanja István szerb fejedelemmel szövetségben egészen Szófiáig hatol előre.

Bóna István

A hunok

Attila keleti hun serege csak 441-ben avatkozott be a háborúba, megostromolta és elfoglalta az Al-Duna déli partján fekvő Ratiariát. Az itt kezükbe került ostromgépek segítségével az egyesült hun hadak bevették Naiussust (Niš), Serdicát (Szófia), Philippopoliszt (Plovdiv) és Arkadiopoliszt]].

Györffy György

A német támadás és egy nomád invázió elhárítása

1059-ben, Komnénosz Izsák császár rövid uralma alatt a magyarok – a kelet-rómaiakkal régóta fennálló békét megszegve – a Morava völgyén át Szófia irányába nyomultak, egyidejűleg az úzok által szorongatott besenyők az Al-Duna felől jőve elözönlötték a mai Nyugat-Bulgáriát. Hogy Endrének komoly céljai nem voltak Bizánccal szemben, azt az mutatja, hogy a Balkánról követeket küldött Szófiába a görögökhöz, és békét kötve visszavonult.

„Aktív” külpolitika

Az al-dunai kormányzó tisztét egy időben Romanosz Diogenész is betöltötte, aki 1067-et megelőzően mint szardikei (szófiai) kormányzó a magyarokkal összeesküvést szőtt Konstantin császár ellen. Már készen volt a szövetségi szerződés, amikor Romanosz terve árulás folytán meghiusúlt, 1068 elején azonban sikerült a katonai párt segítségével császárrá kiáltatnia magát.

II. István

István serege, amelyet a magyarokon kívül 700 frank (talán német) nehézfegyverzetű zsoldos és sok besenyő könnyűlovas harcos alkotott, mélyen benyomult a bizánci birodalom területére, sorra-rendre foglalta el, dúlta fel az útjába került városokat, Barancsot, Ništ, Szardikét (Szófiát), s egészen Philippopoliszig (Plovdiv) hatolt előre.

II. Géza orosz és bizánci háborúi

Géza sérelmesnek tartotta a megkötött békét, és röviddel annak megkötése után, bizonnyal már 1154-ben mozgolódni kezdett, de Mánuel is a Duna felé vette útját. A szófiai tárgyalásokon a két fél megerősítette a békét.

Bel- és külpolitikai nehézségek II. Géza uralkodásának utolsó éveiben

Mánuel a magyarokkal kötött 1154. évi szófiai béke után a szerbekre gyakorolt nyomást, hogy egyedül Bizáncot féljék, s álljanak el a magyarokkal való szerződéstől.

A Bizáncból támogatott ellenkirályok

A császár is a magyar határ felé mozdult, és Szófiába érkezett. A követségnek és Istvánnak látnia kellett, hogy a herceg nem rendelkezik számottevő magyarországi bázissal. A magyar előkelők nem hajlottak a követség tagjaként Magyarországra érkező István elismerésére, sőt elfordultak tőle; jogosan tartottak attól, hogy a Mánuellel rokonságot tartó István királysága lényegében a bizánci császár uralma alá fogja hajtani az országot. Istvánt és a követeket ezért minden eredmény nélkül bocsátották haza. Mánuel nem nyugodott bele a diplomáciai kudarcba, tervét katonai erő felvonultatásával igyekezett megvalósítani. Szófiából a magyar–bizánci határra, Barancs és Belgrád vidékére vonult fel, egy csapatot pedig unokaöccse, Alexiosz Kontoszthepanosz vezetésével Istvánnal együtt Magyarországra küldött.


A trónját vesztett István átkelt a Dunán, bizánci területre menekült, majd Szófiában találkozott Mánuellel. A bizánci uralkodó pénzzel segített Istvánon, s Alexiosz Kontoszthepanosz vezetésével sereget indított Magyarországra István visszahelyezése érdekében. Maga a császár is útnak indult Magyarország felé, s Nišben letette a nagyzsupáni méltóságról azt a Deszát, aki Belos után jutott ebbe a méltóságba, s magyarbarátsága miatt vonakodott Mánuellel együtt Magyarország ellen vonulni.

III. István harcai Bizánccal

Mánuel császár 1165. június végén indult el Szófiából újabb magyarországi hadjáratára, s ekkor derült ki, hogy a sok beigért segítség közül a katonai akcióban csak a velenceiek vesznek részt.


A magyar–bizánci fegyverszünet dolgát ezúttal II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg vállalta magára, aki — mint a bizánci császár közeli rokona — Barbarossa Frigyes megbízásából utazott Szófiába, ugyanakkor azonban a magyarok számára fegyverszünetet is kért. Mánuel hajlott erre, s valószínű, hogy a megegyezés a Szerémséget visszajuttatta Bizáncnak.


1167 húsvétján Mánuel Philippopoliszban (Plovdiv) fogadta III. István követeit, akik fegyverszünetet akartak, s nem pengettek háborús húrokat. Az újabb hadjáratra készülő bizánci császárt nem elégítette ki a magyar követség ajánlata, eredmény nélkül bocsátotta el őket, s követe révén maga kérte Khaluphész kiadatását. Ellenkező esetben kilátásba helyezte a bizánci haderő támadását, s hogy követelésének nagyobb nyomatékot adjon, Szófiába ment, s ott gyűjtötte össze seregét.

III. Béla konszolidációja

Mivel a Bizánccal ellenséges velenceiek felbújtották a szerbeket, s azok a Bizánctól való elpártolás gondolatával foglalkoztak, Mánuel Szófiába érkezett. Ott érte a magyarok követsége, hogy a császár adja át nekik Bélát, akit megillet a magyar trón. Mánuel királynak nyílvánította Bélát, esküjét vette, hogy mindenben a bizánci uralkodó és a bizánciak érdekében cselekszik, majd feleségével együtt Magyarországra küldte. Díszes követség kísérte a keleti császárság területéről Magyarországra.

III. Béla hódító külpolitikája

Béla tovább folytatta hódításait a bizánci császárság rovására, a felkelt szerbekkel szövetségben 1183-ban előretört a Morava völgyében, s elfoglalta Ništ és Szófiát.


Igaz, a bizánciak 1184-ben csaknem a Duna vonaláig, Barancs és Belgrád vidékére szorították vissza Bélát, de a magyar király 1185. évi újabb hadjárata ismét Nišig és Szófiáig vitte előre a magyar hódítás vonalát.

Bizánc 1185-ben válságos helyzetbe került. Északról a Szófiáig nyomult magyarok, dél felől pedig a Thesszalonikét elfoglaló normannok jelentettek halálos veszedelmet az Andronikosz vezette birodalomra.

Hegyi Klára

A „klasszikus” török rendszer és a feudalizmus találkozása: a Balkán

Bulgária legdélibb vidékén a 15. század második felében a falvak egynegyedében éltek mohamedánok, minden nyolcadik adófizető háztartás az övék volt. A Szófiától északnyugatra fekvő területen a falvaknak szintén egynegye­dében éltek törökök, de itt már kisebb számban, mert csak minden tizen­negyedik adózó volt mohamedán.

Sinkovics István

Esztergom megvétele és a gyurgyevói győzelem

Szerb és bolgár hajdúk elfoglalták Szófiát, és egy ideig hatalmukban tartották.

Katus László

A szállítás forradalma

A magánvállalkozók mellett ekkor már egyre nagyobb szerepet vállalt az állam is a vasútépítésben. Egyrészt maga épített ki oly fontos vonalakat, mint a BudapestSzabadkaZimonyBelgrád (SzabadkaBaja szárnyvonallal), amely létrehozza a vasúti összeköttetést a Balkánnal (Szófia, Szaloniki, Konstantinápoly), vagy a BudapestKomárom vonal és a határőrvidéki kelet-nyugati irányú vonal; másrészt kedvezményekkel és szubvencióval támogatta az egyes vidékek helyi forgalmi igényeinek kielégítésére hivatott, gyengébb felépítményű, kisebb teljesítményű, s ennek következtében a fővasutaknál lényegesen olcsóbb úgynevezett helyiérdekű vasutak építését.

Diószegi István

Az együttműködés megszakítása Oroszországgal (1887–1890)

A presztízsét féltő cári nagyhatalom viszont nem állhatott meg félúton. 1886 szeptemberében orosz kormánybiztos jelent meg Szófiában, Bulgária orosz megszállását helyezte kilátásba. A dinasztikus egyezkedő politika húrja tovább feszült, de Oroszország eljárásával még nem lépte túl a szerződéses kereteket és partnereitől további támogatásra számított. Bismarck és Kálnoky részéről meg is volt a hajlandóság, ám amikor az osztrák–magyar külügyminiszter az orosz eljárás támogatását tervezte, olyan kötelezettséget vállalt, amelyet nem állt módjában betartani.

A Monarchia és Oroszország közeledése. Az 1897. évi egyezmény.

A tengerszorosok státusát (az orosz hadihajók kifutási tilalmát) a volt szófiai követ, Burián István is tarthatatlannak vélte, de e státus megváltoztatását a bulgáriai osztrák befolyás kiszélesítésével akarta megfizettetni.

Irodalom

A török állam központi adókivetéseiből szép számú, Magyarországra vonatkozó összesítést őriz a Szófiai Cirill és Metód Nemzeti Könyvtár Keleti Osztálya, az anyag egy töredéke az Országos Levéltár Mikrofilmtárában már hozzáférhető.

Kiadványok