Szőcs János

A Múltunk wikiből
Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme

Benczédi László

Az új hatalmi központ kialakulása

A jó indulást méltó folytatás követte, mihelyt 1677. november végén Thököly BerettyóújfaluDerecske táján a kuruc katonasághoz csatlakozott: a bujdosó hadak közül az a két végvári ezred – az ónodi és a szendrei sereg – került a keze alá, amelyet bízvást lehet a kuruc vitézlő rend elit alakulatainak tekinteni. Ellentétben ugyanis a vármegyei és mezei seregek anarchiába hajló szervezetlenségével, a „végbeli” hadakban zömben olyan hivatásos katonaelemek szolgáltak, akik márcsak egyéni múltjuknál fogva is jobban hozzászoktak a szolgálat fegyelméhez, erősebb volt bennük a közösségi összetartozás érzése – magyarországi viszonylatban a leginkább voltak szervezhetőek és irányíthatók. Közreműködésüknek nemcsak Thököly tekintélyének rohamos emelkedésében és 1678. évi sikereiben volt döntő szerepe, hanem abban is, hogy a nemesi és a mezei hadakra támaszkodó Wesselényi Pált főnökük már 1679-ben ki tudta szorítani a kuruc fővezérségből.

Thököly nemcsak a szoros értelemben vett két végvári seregre támaszkodott, amikor sorsát, jövőjét a kuruc hadakéval összekötötte. Nem kímélt költséget, fenyegetődzött, rábeszélt, hogy vetélytársaitól mindazokat magához vonja, akiknek katonai vitézségét nagyra értékelte, vagy akikről tudta, hogy –foganatos szavuk”, azaz tekintélyük van a legénység előtt. Új nevek, erősödő fényű új csillagok tűntek fel ekkor Thökölyvel együtt a kuruc harcok egén; Petneházy Dávid és Harsányi György, Szőcs János vagy Deák Ferenc nevét ekkor tanulta meg ismerni fél ország lakossága.

R. Várkonyi Ágnes

Hadseregek és haditervek

Thököly felső-magyarországi hatalmának összeomlásával a kuruc ezredek – Petneházy, Petrőczy, Szőcs ezereskapitányok vezetésével – tömegesen álltak át a szövetségesek zászlói alá.

Országos támadás, társadalmi érdekegység

A vereség hírére Bercsényi vezetésével leküldött válogatott katonaság augusztus 6-án kiverte sáncaiból a váradolaszi őrséget, s Rákóczi augusztus 9-én újra csatlakozásra szólította a rácokat. Eközben a Kővár váráig előrenyomuló Rabutin visszafordult Szebennek, s Glöckelsberg tábornokot küldte az Erdély északnyugati határát védő Somló várába. Szőcs János ezereskapitány támadására azonban Glöskelsberg otthagyta Somlót, és bevonult a szatmári várba. Somló, Erdély kapuja, augusztus 9–10-én került Rákóczi birtokába. Majd meghódolt Károly, megnyitotta kapuit Nagybánya, a huszti vár s az öt máramarosi koronaváros. Bóné András, Majos István és Bozóky Pál kapitányok Bélfenyérnél győztes csatát vívtak a rácokkal, betörtek a Maros–Körös vidékére, elfoglalták Belényest és Brádot.

A tiszántúli hadjárattal Rákóczi hatalmába került a Tisza, a Kárpátok, az erdélyi hegyek és a Körösök határolta terület. A Felvidéken, a Dunántúlon, a Mátra aljában mindenütt seregtoborzó hadnagyok tűntek fel, Kőrösön, Kecskeméten előre beszervezett kurucok várták Rákóczi ezredeit, s Erdélyben elementáris erejű felkelések robbantak ki. Bercsényi megkezdte Tokaj ostromát, Rákóczi Szatmárt fogta ostromgyűrűbe, elfoglalta a várost, az őrséget beszorította a várba, és cselekvésképtelenné tette. Szolnok várát Szőcs János, Borbély Balázs és Deák Ferenc ezereskapitányok csapatai vették be.