Szabó Dezső

A Múltunk wikiből
Makó, 1882. december 3. – Debrecen, 1966. október 4.
történész, egyetemi tanár
Wikipédia

Hanák Péter

Pártrendszer a század végén

Szabó Dezső írja le, hogy családjában „egész vallásos kultusza volt a magyar irodalomnak”. Kisgyerek korától kezdve, az esti ima után mindenkor megesküdött arra, hogy az „eszméért” inkább a vérpadon hal meg, de el nem árulja. Anyjában a misztikus elhivatottság hite él: „Ő a magyar Mária, ő fogja világra szülni a minden magyar szenvedés megváltóját, az új, a győzedelmes Kossuthot, a magyar Redemptort.”[1]

Szabó Miklós

A művészeti forradalom kibontakozása

Fontos nevelő műhelye az új törekvéseknek az Eötvös Kollégium, amelynek első nagy nemzedékéhez Kodály Zoltán, Szekfű Gyula, Horváth János, Szabó Dezső tartozott.

Hajdu Tibor

Hazafiság és nemzetköziség

Kun Béla a Vörös Hadsereg létrehozását magyarázva kifejtette, „nem lehet többé alkalmazni Magyarország proletariátusának a marxi jelszót, melynek így megszűnt az érvénye ránk nézve: »a proletárnak nincs hazája«”[2] Megnyilatkozásaira elsősorban mégis a proletár nemzetköziség hangoztatása a jellemző. Az óvatosságot indokolja a kispolgári nacionalizmus vonzásától való félelem: Szabó Dezső és Lendvai István a „tiszta” nemzeti érzés nevében siettek üdvözölni a Tanácsköztársaságot, a román frontot tartó székely hadosztálynál soviniszta szellem uralkodott.

Az 1918–1919. évi forradalmak művelődéspolitikája

Szabó Dezső a kommunistabarát Vörös Lobogóban hirdette romantikus antikapitalizmusát: „mert középkor már nem lehet, hát jöjjön a vörös nap”.[3]

A Nyugat progresszív tábora egészen a magáénak, Ady forradalmának tekintette 1918 októberét. Legtöbbjük a háború alatt a harcos pacifizmus pártján állt: a parasztság nézeteinek tudatos kifejezőjeként, mint Móricz; a bibliai „ne ölj” prófétás hirdetőjeként, mint Babits; avagy az individuális szabadság szentségére esküdve, mint Kosztolányi és Karinthy. Pacifizmusuk a belpolitikában egyet jelentett az osztályharc tagadásával, a kispolgári demokrácia céljainak igenlésével s többnyire a bűnös nacionalizmus elítélésével is. A Nyugat munkatársai kezdeményezték a Vörösmarty Akadémia megalakítását, hátat fordítva az – ekkor már – őket is hívogató Kisfaludy és Petőfi Társaságnak.

Március 21-ét lelkesen, együtt ünnepelték a nyugatosok és a napkeletre néző negyvenkilencesek. Utóbbiak elsősorban nemzeti, antiimperialista missziójáért, a „Mindenkihez!” dacos heroizmusát visszhangozva. Ez a hangulat azonban nem tartott sokáig: mire Szabó Dezső regénye, „Az elsodort falu” – a Tanácsköztársaság papírkészletéből – megjelent, szerzője már új vizek felé evezett, s követte őt a jobboldali radikalizmus ifjú generációja.

Lábjegyzet

  1. Idézi: Nagy Péter, Szabó Dezső. Budapest, 1964. 14–15.
  2. Kun Béla nyilatkozik. A Vörös Katona, 1919. március 30.
  3. Szabó Dezső, A két forradalmi költő. Nyugat, 1919. február 16.—március 1.

Művei

Irodalom

Nagy Péter, Szabó Dezső. Budapest, 1964.