Szabolcs fejedelem

A Múltunk wikiből
(Szabolcs vezér szócikkből átirányítva)
10. század

magyar vezér, a 11. századtól induló magyar gestairodalomban megőrzött hagyomány szerint a honfoglalók "második kapitánya" és a Csák nemzetség őse

Wikipédia

Fájl:Szabolcs vezér a Képes Krónikában.jpg
Szabolcs vezér ábrázolása a Képes Krónikában
910 tájától
Árpádot a fejedelemségben unokaöccse, Szabolcs követi.

Györffy György

Milyen módon történt a föld felosztása?

Történetíróink általában elfogadták a magyar krónikák előadását, mely szerint a hét vezér – Árpád, Szabolcs, Gyula, Örs, Künd, Lél, Vérbulcsú – az ország különböző vidékein ütötte fel táborát. Erről a vezérnévsorról azonban kiderült, hogy a krónikaíró állította össze a történeti mondák X. századi főszereplőiből. Így került bele például tévesen a 955-ben kivégzett Vérbulcsú és Lél neve a honfoglaló vezérek névsorába. Mivel ennek a vezérnévsornak az összeállítója a kabarok szállásterületével egyáltalán nem számolt, az általa adott összképből nem indulhatunk ki.

A családi hagyományok alapján dolgozó Anonymus hét magyar vezér (Álmos fia Árpád, Előd fia Szabolcs, Kündü fia Kurszán, Ond fia Ete, Tas fia Lél, Huba, Tétény fia Harka) mellett hét csatlakozott „kun” vezért is szerepeltet (Ed, Edemen, Et, Böngér fia Bors, Osád fia Örsúr, Vajta, Ketel fia Alaptolma). Szálláshelyüket általában ott jelöli meg, ahol a vezérektől eredő úri nemzetségek a 12. században birtokoltak, e nemzetségi szállásterületek pedig sohasem egy országrészre kiterjedő törzsterülettel, hanem többnyire egy-egy vármegye területével esnek egybe. Anonymus „hét vezérének” szálláshelyei már távolról sem mutatnak hét különböző vidéken fekvő törzsi központra. Árpád szálláshelyét a Csepel-szigeten, Előd fia Szabolcsét Fejér megyében, Kündü fia Kurszánét meg Pest-Pilis megyében jelöli meg, tehát egymáshoz igen közel. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az állítólagos ötödik vezér, Tas fia Lél – akiről Anonymus nem tudja, hogy Árpád dédunokája volt – Bodrog megyében kap szálláshelyet, megállapíthatjuk, hogy az anonymusi vezérnévsorból nem indulhatunk ki e kérdés eldöntésénél.

A vezérek folyó menti szállásváltása: Árpád és Kurszán

A másik visszakövetkeztetési lehetőség az úri nemzetségek címerképében rejlik. Megfigyelhető, hogy az Árpádok és néhány törzsfői nemzetség (a Szabolcstól származó Csák-nem, az Ónd vezértől származó Kalán-nem, a gyuláktól származó Zsombor-nem) oroszlán képét viseli címerében, míg a nemzetségfőktől származó családok valamilyen totemállat (ragadozó madár, kígyó, hal) képét.

Az Árpád-fiak szállásrendje és a dukátus

Bizonyosan Árpád családjának jutott osztályrészül Baranya megye, ahol Árpád szállása, és Fejér megye, ahol szállásváltó útja igazolható. E két megyében Árpád fiainak és unokáinak neve ugyan nem található meg, viszont fellelhetők az Árpád nagyapjától, Elődtől leszármazó Szabolcs nevét idéző falunevek; a Pécsi-víz eredeténél Mecsekszabolcs, torkolatánál Drávaszabolcs, Fejér megyében, a Csepel-sziget bejárójánál pedig Pusztaszabolcs fekszik, és a krónikák szerint a Vértes lábánál fekvő Csákvárt is eredetileg Szabolcsvárnak nevezték.

A Szabolcstól származó Csák-nem Fejér megyei szállásbirtokainak az Árpád-fiak szállásai közé ékelődése már eddig is azt a gondolatot ébresztette, hogy az Árpádokkal rokon nemzetségről van szó. Ha Szabolcs Előd későszülött fia vagy unokája volt, akkor nyilvánvaló, hogy korban megelőzte Árpád fiait, és a magyaroknál dívó szeniorátusi utódlás szerint ő következett rangban Árpád után.


A bihari dukátust valószínűleg Árpád trónörököse, Szabolcs szervezte meg, mert az ő nevét viseli a Tisza-parti hatalmas Szabolcsi földvár, amely hercegkorában téli udvarhelye lehetett, míg nyári szállását a Nagyvárad mellett fekvő Szabolcs faluban tarthatta. Szabolcsot Árpád fiai követték a dukátusban; nevük többnyire egy-egy rév melletti helynévben maradt fenn.

Az Árpád-fiak nevéből képzett helynevekből a következő utódlás rekonstruálható a bihari és a nyitrai dukátusban: amíg Biharban és a Nyírségben Szabolcs, s az Al-Dunánál az idősebb fiú, Tarhos országolt, addig öccse, Üllő (Jelech, Jelő, Hülek) Nyitrában rezideált. Szabolcs után Tarhos, az ő halála után Üllő kerülhetett Biharba.


Anonymus a dukátus birtokosairól rendelkezett némi hagyományokkal, de ezeket csak mint motívumokat érvényesítette regényes gestájában. Mivel az Árpád-házi királyok Zolta fiától, Taksonytól származnak, Zoltát tette meg Árpád trónörökösének, és vele indította a bihari dukátust. Szerepel nála ugyan Szabolcs is, mint Szabolcsvár építője, és Tas, mint a szabolcsi Tasvára birtokosa, de ő ezt a két „herceget” (urat) a hét vezér (hét úr) között szerepelteti.

A vezérek szállásrendje és a törzsek

A Duna észak–déli irányú szakasza, Csepeltől Pécsig Árpád szállásváltó útja volt. A nyári szállás a Csepel-szigeten volt, de a Fehérvár melletti „Noé-hegy” szomszédságában levő Árpád-völgye (1193) lehet egy hegyi szálláshely emléke. Pontosan ezen a területen jelenik meg a krónikák vezérnévsoraiban az Árpád után említett „második vezér”, Szabolcs. Szabolcs azonban nem Árpád mellett volt egy másik törzsfő, hanem Árpádot követte a gyulák méltóságában. Szabolcs szállásai Baranyában és Fejér megyében – amint ez a nevét őrző helynevekből és utódainak, a Csákoknak ősi birtokaiból kiderül –, ugyanott terültek el, mint korábban Árpádéi; szállásait a Duna mentén összekötve, előttünk áll Árpád szállásváltó útja. Feltehető, hogy a hosszú ideig hadúri tisztet betöltő Szabolcs volt Székesfehérvár alapítója.


Szállásterületenként és nemzedékenként felsorolva az ott megszálló vezéreket a következő feltételezett képet kapjuk:

  Alsó-Dunamellék Nyír–Bihar
I. nemzedék Árpád Szabolcs
II. nemzedék Szabolcs Üllő

Egy ilyen összehasonlítás nehézsége nemcsak abban rejlik, hogy az uralmi területek kiterjedése, illetve bizonyos körzetek (például Ipoly-völgy, Bács) hovatartozása kérdéses, hanem abban is, hogy egy-egy személy szállásterülete változhatott, és két nemzedékben is szerepelhet. Szabolcs a bihari dukátusban bizonyára első nemzedékbeli, a fejedelemségben pedig második.


A véglegesnek ígérkező 900. évi új szállásrendben 904-et követően bizonyára nagy személyi változások következhettek be, amelyek révén egy második generációbeli új „vezérkar” alakulhatott ki. Több második generációba tartozó vezér az ország nyugati szélén, egy-egy folyóvíz mellett nyert új szállást, amelyet olykor családtagjai is örököltek. Így Kál és Bulcsú említett udvarhelye mellett, a Gyöngyös mentén Bogát és Tevel, a Répce mellett Huba és Szemere, a Nikics–Sió partján Szabolcs, az Ikva mellett Harka, Gyula, s nem messze, a Fertő tónál Tétény, sőt az egymással szomszédos csallóközi Ete és Bár is e sor folytatásának tekinthető. Mindez nem új megszállást jelent, hanem egy nyugati támadásra való felkészülésre mutat, és Konstantin császár azon szavaival magyarázható, hogy a magyarok vezéreinek megegyezésük van, hogy ahol háború üt ki, a folyóknál találkoznak.

A nyugati „békeövezet” kialakítása és a távolsági kalandozások kezdete

Péter Ortéban építette ki várát, majd 927-ben követeket küldött a magyarokhoz segédcsapatokért. A magyar sereg rendben áthaladva a szövetséges Lombardián, Pétert bekisérte Rómába. X. János pápa érméinek előkerülése a Fejér megyei Vereben, a Csákok ősi birtokán és a Duna-Tisza közi Bene-pusztán, nemcsak azt mutatja, hogy innen vonultak a pápa zsoldjába a vitézek, hanem azt is, hogy az akcióban a Csákok ősének, Szabolcs fejedelemnek vitézei vehettek részt. A hazavonulók egyrész a bizánci uralom alatti Apuliáig kalandoztak, és Tarentót is megsarcolták, másrészt Toscanát, Guido országát feldúlták.

Görög adó, olasz zsold, német elhárítás

933-ban volt a Merseburgi vereség, és 934-ben már nagy magyar had indult Konstantinápoly megsarcolására. Valószínű, hogy Szabolcs vezér volt az, aki a nyugati pénzforrás elapadása miatt a kalandozások irányát 180°-kal elfordította.

Hogy az új irányváltozás Szabolcs nevéhez fűzhető, azt egy Szabolcs nevű falu valószínűsíti a Balkánra vezető út kapujánál, a Fruska-Gora délnyugati oldalán, ahonnan nemcsak a kereskedőket lehetett „dézsmálni”, hanem a hadizsákmány részesedés is biztosítható volt. Ugyanezzel hozható kapcsolatba az a sajátos helynévsorozat, amely arra mutat, hogy a nyugati gyepűk előterében a második generációbeli hét vezér mindegyike kapott egy-egy folyóvölgyet – Konstantin császár közlésével magyarázva – abból a célból, hogy ha erről az oldalról támadás érné az országot, a folyóknál felvonuljanak. A Gyöngyösnél Bogát, a Répcénél Huba, az Ikecs-Siónál Szabolcs, az Ikvánál Harka, a Duna és Vág közén pedig Ete és Tevel szálláshelyének nevét őrzi egy-egy falunév.


A konstantinápolyi hadjárat a magyar kalandozások korának egyik legjobban kitervelt és végrehajtott akciója volt, amellyel Szabolcs vezér megmentette azt, amit Merseburgnál elvesztett: az évi adókkal sikerült rendszeres bevételét és ezen keresztül katonai hatalmát, tekintélyét biztosítania.

A fejedelemség erősítése és a bizánci misszió

Árpád, Kurszán és Szabolcs téli szállásait egy-egy romos antik nagyváros mellett tartotta, amelyet a szolgáló népek barbár berendezkedésének mintájára bizonyára kézművesekkel töltött meg.

Központosító belpolitika

Ilyen a Szabolcs utódaitól elkobzott Székesfehérvár, amelyet szállásváltó útján bizonyára évente kétszer is felkeresett, és ilyen lehetett hegyvidéki nyaralóhelye, a Hont megyei Devicse.

Uralkodó osztály és világi nagybirtok

A nemzetségi birtok jogalapnak a Szent István-kori rendezést tekintette, és a birtokközösséget alkotó úri nemzetség általában Szent István korában élő ősről nevezte magát de genere X megjelöléssel. Így például a Csákok nem honfoglaló ősükről, Szabolcsról nevezték magukat, hanem az 1000 körül élt Csákról, Ond fia Ete utódai nem e nagynevű ősökről, hanem hol a Taksony és Géza korában élt Kalánról, hol az István kori Borról.

Kristó Gyula

A világi nagybirtokosság előretörése

  • Az Anonymusnál megőrzött hagyomány szerint a Csák-nem névadója a honfoglaló Szabolcs vezér unokája, Csák volt, aki a Velencei-tó mellett várat emelt, a mai Csákvárat.
  • A honfoglalás eseményeit regényes meseszövéssel elbeszélő részből ismét csak az derül ki, hogy Anonymus számos nemzetséget eredeztetett honfoglaló ősöktől. Honfoglaló kun vezérektől, Edtől és Edöméntől vezette le Aba Sámuelt, vagyis az Aba-genust. Fiktív őseinek a Mátra-erdőben adatott nagy földet Árpáddal, ahol az Abák az egész Árpád-koron át birtokoltak. Óndnak Duna-Tisza közi földet adományozott Árpád, márpedig Óndtól Anonymus a Kalán-nemet eredeztette, amely a XIII–XIV. században éppen az Anonymus által megjelölt vidéken birtokolt. Megint csak nem véletlen, hogy Árpád Szabolcs apjának, Elődnek, akitől Csák származott, a Vértes erdőt adta, ugyanis ez a terület a Csák-nemzetség bölcsője, itt állt már a XII. század első felében a Csákok vértesszentkereszti monostora. Pontosan tükrözi az anonymusi szándékot a gesta ama része, amely szerint a honfoglaló vezérek, Tas és Szabolcs egy Ohat nevű kun katonának a Tisza mentén Árpád vezér kegyéből nagy földet szereztek, amelyet annak leszármazottai egészen mostanáig (usque nunc, azaz a gesta írásáig) birtokoltak. Anonymus tehát valóban a nemzetségi rendszernek, a régiségnek mint a birtokbírás jogforrásának a krónikásául szerződött: jogalapot teremtett gestájában egy sor XIII. század eleji családnak és nemzetségnek arra, hogy bizonytalan eredetű és korú birtokaik honfoglalás koriaknak és méltó szolgálattal szerzetteknek bizonyuljanak.

Irodalom

Az Árpádot követő Szabolcs vezérre lásd ugyanott 209. kk.; Györffy, István király 33–34; Németh Péter, Régészeti Füzetek II/14. 1971. 87–89.