Szabolcska Mihály

A Múltunk wikiből
Tiszakürt, 1861. szeptember 30. – Temesvár, 1930. október 31.
református lelkész, költő
Wikipédia
Szabolcska Mihály-001.jpg

Szabó Miklós

A radikális negyvennyolcasság válaszúton

A függetlenségi tábor szociális problémák felé nyitott része is elkötelezettje az anakronisztikus politikai tendenciaköltészetté fajult népi-nemzeti irodalomnak és annak a nacionalista kultúrideálnak, amely a romantizáló szemlélet nemzetkarakter-ideálját is hordozza. Nagy György tábora magáénak vallhatja a népi-nemzeti fűzfapoézis karikatúra-figurává vált megtestesítőjét, Szabolcska Mihályt is. Az utókor szemében visszavonhatatlanul ”Költőcske Mihállyá” lett poétáról már senki sem tartja számon, hogy Nagy György lapjának, a Magyar Köztársaságnak az első számában rendkívül éles. demokratikus szellemű szatírát írt, amelyet a következő megjegyzéssel küldött meg a szerkesztőségnek: ”A Magyar Köztársaság mustármagja nőjjön terebélyes fává. A lelke mélyén minden 1000 magyar közül 999 republikánus. De mi is lehetne más?”[1] Ez a sovinizmussal terhelt republikanizmus azonban alkalmatlan volt ahhoz, hogy a haladás és a negyvennyolcas radikalizmus erői között tátongó szakadékot áthidalja.

A „keresztény középosztály” újkonzervativizmusa

Az Új Nemzedék című havi folyóirat 1913 decemberében indult a függetlenségi párt Károlyi-szárnyának elméleti orgánumaként. A dzsentroid indíttatású értelmiség egy baloldali elkötelezettségű elit csoportja kívánt itt osztályos társainak útmutatást adni. A folyóirat gárdája: Milotay István, Lendvai István, Pethő Sándor rétegüket a magyar nemzetkarakter képviselőjének s ezáltal a magyarság társadalmi összefogása letéteményesének tekintették. Vállalták az egykori középnemesség tradícióját, de úgy vélték, hogy ennek megkopott és elüresedett hagyománya magában kevés arra, hogy a réteg kulcsfontosságú társadalmi feladatát a kor színvonalán ellássa. A megoldást két irányban keresték. Szakítottak azzal a magyarságideállal, amely a magyar nemzetkarakter művészi kifejlődését a fűzfapoézissé süllyedt népi-nemzeti versfaragásban látta. Nem vállalták Szabolcska Mihályt és Rákosi Jenőt, hanem Ady nyomdokaiban haladva a hagyomány megújítását akarták mélyebb, eredetibb, nép- és életközelibb hagyományrétegekhez való visszanyúlás, valamint hagyományteremtés által.

A népi-nemzeti kultúra felbomlása és átalakulása

A Petőfit és Aranyt követő epigon költészet a harmóniaelv rigorózus érvényesítésével, a költészeti újításnak egy álszent moralitás nevében való megbéklyózásával, a századfordulóra gyermekeknek szánt képeskönyv-verseléssé silányult. Ide jutott Szabolcska Mihály, Pósa Lajos pedig eleve ide szorult és meg sem tudott szólalni másként, mint gyermekvers-szerzőként.

Hajdu Tibor

Az 1918–1919. évi forradalmak művelődéspolitikája

Az úri Magyarország hivatalos íróinak legtöbbje – Herczeg Ferenc, Vargha Gyula, Szabolcska Mihály – kezdettől fogva mereven szembehelyezkedett az őszirózsás forradalommal is. Némelyikük Ady halálát is a költő gyalázására és a forradalom elleni támadásokra használta fel. A konzervatív irodalmi egyesületek: a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság visszahúzódtak, végigvegetálva a számukra zord időket.

Lábjegyzet

  1. Szabolcska Mihály, A királyokért. Magyar Köztársaság, 1911. október 14.