Szacsvay Imre

A Múltunk wikiből
Kisürögd, 1818. november 1. – Pest, 1849. október 24.
ügyvéd, politikus, országgyűlési követ,
az 1848–49-es szabadságharc vértanúja
Wikipédia
Szacsvay Imre

Spira György

A trónfosztás és közvetlen következményei

A baloldal nevében ezért Újházi László Sáros megyei főispán, a felsőház egyetlen radikális tagja és Irányi Dániel április elején tárgyalásokat kezdett e baloldali liberálisok egyik legkiválóbbikával, Szacsvay Imre nagyváradi képviselővel, s rövidesen meg is állapodott véle abban, hogy ő és elvbarátai közös pártban fognak egyesülni a radikálisokkal. Április 5-én pedig Újházi elnökletével már meg is alakult ez a magát Radical Pártnak elkeresztelő s keretei között a Debrecenben tartózkodó országgyűlési képviselőknek mintegy harmadát tömörítő új politikai csoportosulás. És ez látszólag szintén igen szép siker volt. Csakhogy ezért a sikerért a radikálisoknak rendkívül nagy árat kellett fizetniök.

A Radical Pártba belépő liberálisok között ugyanis vajmi kevesen akadtak, akik a radikálisokkal egyetértettek volna az országgyűlés nélküli kormányzás bevezetésének kívánatos voltában, s olyanok sem sokan voltak, akik – mint például maga Szacsvay – a radikálisokhoz hasonlóan helyeselték volna a jobbágyfelszabadítás kereteinek kitágítását. Következésképpen a radikálisoknak, ha azt akarták, hogy a Radical Párt egyáltalán létrejöhessen, bele kellett nyugodniuk abba, hogy az új párt programja mindössze Magyarország független köztársasággá alakításának a követelését fogja tartalmazni, s nem fog teret adni a forradalmi diktatúra bevezetését vagy a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztését célzó követeléseknek.

A képviselőház nemzetiségi határozata

Hanem a javaslat megbuktatásához az ellentábor ereje mégsem volt elegendő. Ekkorra ugyanis a képviselők nagyobbik hányada már belátta, hogy a nemzetiségi kérdés rendezéséhez a forradalomnak életbevágó érdekei fűződnek, és ezt a radikális Irinyitől és Irányitól kezdve Szacsvayn át egészen – az egyébként békepárti – Bezerédjig szintén számosan kifejtették, majd, mikor július 28-án a vita lezárultával szavazásra került sor, ugyanezt a többség szavazataival is kifejezésre juttatta.[1]

Szabad György

A magyarországi megtorlás

Október folyamán esett áldozatul a terrornak Csány László közlekedésügyi miniszter, Perényi Zsigmond báró, a felsőház másodelnöke, Szacsvay Imre, a képviselőház jegyzője, Kazinczy Lajos honvédtábornok, nemzeti kultúránk megújítójának fia s a külföldi segélycsapatok olyan vezetői, mint a francia Ch. Abancourt, a német P. Giron és a lengyel M. Woroniecki.

Lábjegyzet

  1. Mindezekről a képviselőház 1849. július 28-i ülésének naplója. Közli: Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Beér János és Csizmadia Andor. Budapest, 1954. 468–476.

Irodalom

Szacsvay parasztpolitikájára fényt vet például a regalejogok eltörlése tárgyában még 1848 nyarán kidolgozott törvényjavaslata; közli BeérCsizmadia.