Szalár vezér

A Múltunk wikiből
Wikipédia

Györffy György

A nyugati „békeövezet” kialakítása és a távolsági kalandozások kezdete

922. február elején lovashad jelent meg Apuliában, és a nép nyilakat vélt látni a levegőégen.

Eközben Rudolf bevonult Paviába, és királlyá koronáztatta magát. A Veronába visszaszorított Berengár újból magyar katonai támogatást kért. 924 márciusában megérkezett a Szalárd vezette had (Szalárd a hasonló nevű bihari falu fekvéséből ítélve a Biharban lakó székelyek vezére lehetett). A vitézek Pavia alá vonultak, s mivel kőfalait bevenni nem tudták, tüzes nyilakkal felgyújtották a várost. A porrá égett város lakói állítólag 8 véka, parázs alól kikapart ezüsttel vásárolták meg a magyar sereg elvonulását. Két hét múlva Berengárt Veronában leszúrták, de a magyar had már úton volt nyugat felé, hogy a Szent Bernát-hágón átkelve Burgundiát pusztítsa. Rudolf király Hugó provence-i királlyal együtt megkísérelte a hegyes vidéken bekeríteni a magyarokat, de kisiklottak a gyűrűből, és Dél-Franciaországot a Pireneusokig dúlták.

Franciaország ekkor meghasonlott állapotban volt; 923-ban Együgyű Károly fogságba esett, fia Angliában élt száműzetésben, és Rudolf rokona, Radulf (Raoul) koronáztatta magát királlyá. Úgy látszik, hogy a magyarok itt is megtalálták a kapcsolatot a Rudolf-ellenes, dinasztiahű főurakkal, így Vilmos auvergnei-i gróffal, mert az ellenpárt tartományait dúlták. Ennek a Karoling-párti magyar szövetségnek szemléletes emléke az a számos auvergne-i dénár, amely 924 körül vert más nyugati érmekkel együtt került elő Kiskunfélegyházán kalandozás kori sírból. Flodoard szerint ugyan ezúttal a kalandozok nagy részét valamilyen ragályos betegség vitte el, de a sírlelet nemcsak hazajövőkről tanúskodik, hanem arról is, hogy a pénzt hazahozták.