Szamosújvár

A Múltunk wikiből

románul Gherla, örményül Հայաքաղաք, németül Neuschloss, latinul Armenopolis, szászul Naischloß

város Romániában, Kolozs megyében
Wikipédia
Szamosújvár címere
1556
június 1. Erdélyi országgyűlés Szamosújvárott. (Követséget rendel Izabella és János Zsigmond behívására.)
1657
szeptember 2. Erdélyi országgyűlés Szamosújvárott. (A lengyelországi katasztrófáért való felelősségről tárgyal. II. Rákóczi György visszautasítja az országgyűlés kérését, hogy a tatár fogságba esett foglyokat saját pénzén váltsa ki.)
1661
szeptember 18. Montecuccoli tábornagy ütközet nélkül kivonul Erdélyből. (Bethlenben, Szamosújvárott, Kővárban, Székelyhídon, Kolozsvárott német őrséget hagy.)
1681
augusztus 20. Apafi Mihály Szamosújvárról megindul I. Lipót elleni hadjáratára.
október 21. Apafi fejedelem az erdélyi sereggel visszaérkezik Szamosújvárra.
1682
augusztus 5. Apafi Mihály az erdélyi sereggel Szamosújvárról magyarországi hadjáratra indul.
1759. augusztus 21.
Erdélyi országgyűlés Nagyszebenben; Ebesfalva és Szamosújvár szabad királyi városi rangot kap.

Bóna István

A középső bronzkor

Különleges helyet foglalt el a Kárpát-medencében Erdély középső bronzkora. A Segesvár közelében fekvő magaslati telepről elnevezett wietenbergi kultúra kialakulása nem világos, csak annyi valószínű, hogy népe a késő rézkori eredetű hamvasztásos tömbhöz kapcsolódik. A Kárpát-medence történetében Erdélyben alakult ki először élesen tagolódó társadalom. A szervezett uralkodó réteg magas hegyi várakban élt (Segesvár, Szamosújvár stb.), innen uralta a völgyek és síkságok népét.

Sinkovics István

Kincstári jövedelmek, hadszervezet, diplomácia

Az állandó haderőt várakban tartották: Déván, Szamosújváron, Fogarasban, Váradon és más, a védelem szempontjából fontos pontokon.

Báthori lengyel királysága és Erdély

Zsigmond kiskorúsága idején a tizenkét tagú Fejedelmi Tanács készítette elő az ügyeket; önálló intézkedési joga korlátozott volt, a döntést Báthori István magának tartotta fenn. Ennek a rendszernek előnye volt, hogy Báthori minden fontosabb ügyről tudott; hátránya viszont, hogy nagyon meglassult az ügyek intézése. Mivel a tanács tagjai között nem egy kérdésben ellentétek merültek fel, Báthori 1583 tavaszán három tanácsost – Kendy Sándort, Kovacsóczy Farkas kancellárt és Sombori Lászlót – önálló döntési hatáskörrel ruház ott fel. A tanácsosokat helytartónak (praeses) nevezték, a testületet triumvirátusnak. A három helytartó szótöbbséggel határozott, és ha véleményük eltért, Báthori döntött. Birtokot adományozhattak 32 jobbágytelek nagyságig, fellebbezett perekben ítéltek, és irányították a gyermek Zsigmond nevelését. Kinevezhették, leválthatták az összes tisztviselőket és a várak tiszttartóit, a három legfontosabb vár (Várad, Karánsebes, Szamosújvár) kivételével.

A prágai szövetség: Erdély összefogása a királyi Magyarországgal és a román fejedelemségekkel

Zsigmond csapatok élén vonult be Kolozsvárra, és a megfélemlített országgyűlés most már nem mert kifogást emelni a török háború ellen. Zsigmond véres bosszút állt az ellenzéken. 1594. augusztus 28-án tizenöt főurat elfogatott. 30-án ötüket – köztük Kendy Sándort – a fejedelem ellen szőtt összeesküvés címén, vizsgálat és ítélet nélkül Kolozsvár piacán lefejeztette. Egyeseket Szamosújvárra meg Gyaluba hurcoltak, és fejedelmi utasításra titokban megfojtottak. Így fejezte be életét Báthori Boldizsár és Kovacsóczy Farkas is.

Makkai László

Katolikus összeesküvés Báthori Gábor ellen

Míg Erzsébetet és Annát a kortársak súlyosan elítélték, Gábornak, férfi létére, sok mindent megbocsátottak; érthető azonban, hogy azok, akiknek családi becsületébe gázolt, csak gyűlölettel gondolhattak rá. Az egyik tekintélyes katolikus főúr, Kornis Boldizsár feleségével való erőszakoskodása jó ürügynek bizonyult, hogy Kendy István, aki egyébként nem szenvedett személyes sérelmet, sőt a fejedelemtől nemrég kapta adományba Erdély legjövedelmezőbb uradalmainak egyikét, a szamosújvárit, kihasználja az elégedetlenséget.

Rendteremtő belpolitika

A központosítás persze nem pusztán az uralkodó szándékain múlik, hanem elsősorban a társadalom szerkezeti felépítésén. Ha a központi hatalom a maga hivatalnokszervezetével nem képes az egész szerkezetet átfogni, hiába csikar ki elvi engedményeket, döntéseit nem tudja keresztülvinni. Bethlen hamarosan ráébredt erre, s a következő évben már radikálisabb eszközökhöz nyúlt. Sikerrel kísérelte meg, ami a Habsburg-kormányzatnak nem sikerült, a koronajavak visszaszerzését. Az 1615. évi országgyűlést azzal lepte meg, hogy eléje terjesztette a fiskális jószágok pontos összeírását. A lista hosszú volt: Huszt, Kővár, Szamosújvár, Várad, Gyalu, Kolozsmonostor, Gyulafehérvár, Déva, Fogaras, Udvarhely, Görgény, Törcsvár, Karánsebes, Lugos, Lippa, Jenő várai és hatalmas uradalmai mellett számos város szerepelt rajta a harmincadokkal, sóaknákkal, bányákkal és vashámorokkal együtt.

R. Várkonyi Ágnes

II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata

II. Rákóczi Györgyöt pánikba esett ország fogadta. Jellemző, hogy a szamosújvári országgyűlésről írván (1657. szeptember 2.), az országvédelem kötelezettségéről elfelejtkező rendeket is ugyancsak megrója a különben II. Rákóczi Györgyöt keményen bíráló Szalárdi János: „a sok kesergő édes anyák és rabságban lévő férjeket nagy zokogással sirató fekete gyászba öltözött úri, fő és nemes rendek, becsületes asszonyállatok keserves siránkozásokra, szerelmes magzatjoknak, jámbor férjeknek szabadításokban való nagy szorgalmaztatásokra nézve, a szegény hazánk megmaradott része majd azt is felejteni láttatik vala (noha már az a haza romlására való út és fundamentum valóban megkészítetett volna), az országnak közönséges megmaradásárul gondot viselni miképpen kellene”[1]

Kemény János fejedelemsége és a furcsa hadjárat

Montecuccolinak 1661 júliusában azonnal indulnia kell Erdélybe, ezzel Wesselényi feladata semmissé válik, Zrínyit pedig szigorúan utasítják: hagyja abba Zrínyi-Újvár építését, a félig fölhúzott falakat rombolja le. Zrínyi és Montecuccoli egyaránt tiltakoznak a Haditanács látszólag esztelen parancsai ellen. Zrínyi megtagadja az engedelmességet, elsorolja érveit, majd leszögezi: „készségesen állok utolsó csepp véremig a kereszténység szolgálatába … Akik pedig üres félelemből magamra hagynának ebben a hasznos munkában, sőt akadályoznának, azokat az Isten ítélőszéke és rettenetes ítélete elé idézem”.[2] Montecuccoli pedig azért tiltakozott az új parancs ellen, mert jól látta, hogy az egyetlen ütőképes hadsereg elpusztul, hiszen erre a hosszú útra előre kellett volna gondoskodni ellátásáról. Július végén mégis elindult, és Felső-Magyarországon át nagy kerülővel augusztus közepére érkezett meg Tokajhoz.

Kemény János néhány ezer főnyi hadával nagy várakozással vonult Montecuccoli hadserege elé. Augusztus végén a Szilágyságban, Goroszlónál megegyezett a két sereg, és néhány napos pihenő után, a török elleni döntő ütközet reményében mindenfelől sereglő erdélyi és magyarországi csapatokkal állandóan növekedve, de nagy élelmezési gondokkal küzdve vonult be Kolozsvárra. Eközben a Dunántúlon Batthyány és De Souches tábornok elfoglalta Vált, Zsámbékot, Ercsit, Zrínyi pedig mélyen becsapott a török területre. Erdélyben császári őrséget helyeztek el Kővár, Székelyhíd, Fogaras, Görgény, Déva váraiban és Szamosújvárott.

Erdély

Az új fejedelmi hatalom kiépítésében súlyos nehézségeket okozott, hogy az 1704 őszén elfoglalt Kolozsváron kívül a két legfontosabb város, Szeben és Brassó mindvégig a császáriak kezén maradt, s a kulcsfontosságú Déva, Medgyes és Szamosújvár is csak nagy véráldozatok árán jutott Rákóczi hatalmába.

Vörös Károly

Polgárság

Az 1750. évi adóreform során a városokat jelentőségük és forgalmuk szerint három csoportba osztották: az elsőbe Szeben és Brassó, a másodikba Medgyes, Kolozsvár, Segesvár, Beszterce, Marosvásárhely, Torda, Gyulafehérvár, Fogaras, Szamosújvár és Zalatna tartozott, a harmadikba a többi tíz várost sorolták.

A városi funkciók átrendeződése

Erdélyben Ebesfalva (a későbbi Erzsébetváros) és Szamosújvár 1791. évi szabad királyi várossá emelése és a taksás Oláhfalu országgyűlési helyének visszaállítása után tovább már szintén nem szaporodott a városok száma.

Szabad György

A nemzetiségek csalódása

1850-ben a magyar forradalom támogatása címén elítélt Lemény görög katolikus püspök helyébe Sterca-Șuluțiu került. A már korábban Fogarasról Balázsfalvára helyezett püspökséget 1853-ban érsekség rangjára emelték, és a magyar államtest széttagolására irányuló koncepciónak megfelelően felszámolták függését az esztergomi érsektől. Hozzácsatolták viszont a „magyar koronaországhoz” tartozó nagyváradi görög katolikus egyházmegyét is, és lehetővé tették számára, hogy a görög katolikus pozíciókat két új püspökség, a szamosújvári és a lugosi szervezésével erősítse meg.

Lábjegyzetek

  1. Szalárdi János siralmas magyar krónikája. Kiadta Szakály Ferenc. Budapest, 1980. 389.
  2. Zrínyi levele a Haditanácsnak, Légrád, 1661. július 5. Zrínyi Miklós összes művei. II. Sajtó alá rendezte Csapodi CsabaKlaniczay Tibor. Budapest, 1958. 307.

Irodalom

Makkai László, Szolnok-Doboka megye magyarságának pusztulása a XVII. század elején (Kolozsvár, 1942. – benne a következő uradalmak urbáriumai: Szamosújvár: 1553, 1603, Csicsó: 1553, Harinna: 1560, Kővárvidék: 1566, 1603);

Kiadvány

Temesváry János, II. Gejza magatartása a pápaság és császárság második küzdelmében (Szamosújvár, 1886)