„Szarvas” változatai közötti eltérés

A Múltunk wikiből
(Kiadványok: Nádor Jenő, ''Szarvas 1848-ban'' (Szarvas, 1962);)
a (egy változat)
 
(Nincs különbség)

A lap jelenlegi, 2016. december 24., 10:11-kori változata

szlovákul Sarvaš

város Békés megyében, a szarvasi kistérség központja
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Szarvas címere
1779
Tessedik Sámuel evangélikus lelkész Szarvason a Harruckern János György báró Békés megyei főispán özvegyétől kapott 45 holdnyi területen mintagazdaságot létesít.

Bóna István

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
MAGYARORSZÁG
Szarvas–Kákapuszta X
Szarvas–Rózsa X

Györffy György

A nyugati térítés kezdete

Géza Saroltot talán még mint herceg vette feleségül, amikor a bihari dukátust birtokolta, és udvarai Szolnok és Szarvas vidékén kívül az Al-Dunánál voltak.

Wellmann Imre

Hagyományos termelés — az újkori mezőgazdasági forradalom felé

Ugyancsak Széchényinek köszönhette művének magyar nyelven közkinccsé tételét a felvilágosodás fáradhatatlan apostola: Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész, aki egész kiterjedt munkásságával a parasztság boldogulását szolgálta. Német földön szerzett új gazdasági ismeretekkel és tapasztalatokkal gazdagon hazatérve,keserűen döbbent rá az alföldi nép elmaradottságára, s nyomban teljes erejével nekilátott, hogy ezt orvosolja. Ám hamarosan rá kellett jönnie, hogy a puszta szó, a pap buzdítása és korholása vajmi keveset használ, mozdító ereje, amint azt II. József is belátta, csak eleven példaadásnak lehet. Ezt azonban ő nem kívánta a paraszttól távol álló, más lehetőségekkel rendelkező földesurakra bízni, hanem maga fogott hozzá, a falusi nép adottságaihoz igazodva. Szinte paraszttá lett maga is, hogy közvetlenül megtapasztalja az egyszerű ember valamennyi gondját, s meggyőzően megmutathassa eltávoztatásuk útjait-módjait. Az uradalom által juttatott terméketlen szikes földet haszonhajtóvá alakította, a fátlan vidéken sorra fafajokat gyökereztetett meg, nagyban hozzájárulva az akác elterjedéséhez, pillangós virágú takarmánynövényeket termesztett olyan eredménnyel, hogy magvukat szélesebb körben rendelkezésre tudta bocsátani; küzdve ezzel az elhanyagolt legelőkre hagyatkozás ellen az állattartásban, jászlon tartással tejtermelésre és göbölyhizlalásra adott példát, rendszeres trágyázással és többszöri szántással bő termést takarított be, fáradságát a kertben is vetemények és gyümölcsfák Szarvason újdonságnak számító hozama jutalmazta. Mindezzel a nép számára is kézzelfogható bizonyságot tett arról, hogy a paraszti gazdaság keretében is a hagyományos módszerekkel elérhetőkön messze túlmutató eredményeket hozhat szorgalom és hozzáértés. Mégis arra kellett rájönnie, hogy ennyi fáradozása sem elég az ősöktől örökölt megszokás és előítéletek leküzdésére, azok béklyói oly erősen megbénítanak a népben minden jobbra törekvést, hogy őt főképp gazdag parasztok nem hajlandók követni abban, amint trágyázással és többszöri szántással „Istent, a természetet s a földet gazdagabb terméshozamra akarta kényszeríteni”.[1]

Kosáry Domokos

Népiskolák

De a reform önálló továbbfejlesztését is protestáns részről kezdeményezte Tessedik Sámuel, a a felvilágosult, jozefin szellemű szarvasi evangélikus lelkész, aki német tanulmányútjának és a német filantropista pedagógiának tanulságait is érvényesítve hozta létre 1780-ban a parasztnép felemelése érdekében a szarvasi gyakorlati gazdasági iskolát. Tessedik elfogadta az állami „norma” új előírásait, de azokat továbbfejlesztette olyan gyakorlati gazdasági és természettudományos ismeretekkel, amelyekre a parasztifjúnak a jövőben valóban szüksége lehetett. A hangsúlyt először éppen a kiegészítő momentumokra, egy 6 holdas kis gazdaság kiépítésére helyezte. Ezt fejlesztette azután tovább szabályos oktatást is nyújtó nyolcosztályos mintaiskolává. Ebben a gyermekek az olvasás, írás, számolás mellett mezőgazdasági, kertészeti tudnivalókat, gyümölcsfaápolást, méhészetet, selyemtermesztést stb. tanultak, munka közben. Tessedik, aki 1787-ben II. Józseftől elismerő oklevelet és aranyérmet kapott, 1789-ben már iskolájának kibővítéséhez fogott, s arra gondolt, hogy az országban több ilyen iskolát kellene felállítani. Utóbb azonban, a felvilágosodás hátráló időszakában, reményeiben csalódnia kellett.

Természettudományok

Azok közt, akik felismerték, hogy a robot, a közös legelők és a nyomáskényszeres gazdálkodás valamilyen felszámolása vagy korlátozása nélkül a technikai újítások is nehezen alkalmazhatók, első helyen Tessedik Sámuelt kell említeni. Életművében a gyakorlati tevékenység volt a legszembetűnőbb. Szarvasi gazdasági iskolájában, amelyről már szó esett, a kis mintagazdaságban gyakorlati úton mutatta be a parasztságnak a hasznos újításokat, a szikes föld javításának módszereit, a trágyázás és gondos szántás, a lóhere és lucernatermesztés előnyét. Mindez azonban korszerű, elméletileg jól megalapozott ismeretek alkalmazása volt. A hazai parasztság jelenéről és jövő lehetőségeiről írt munkájában (Der Landmann in Ungarn. 1784; A paraszt ember Magyar Országban. 1786) már a fejlett vetésforgós földművelést és az istállózást ajánlotta, de a technikai újításokat csak bizonyos feltételek biztosítása mellett látta igazán megvalósíthatónak. E feltételek közül persze nyíltan itt csak az osztásos földközösséget, a nyomáskényszert és a paraszti föld szétszórtságát jelölte meg a fő akadályok között.

Ruzsás Lajos

A földesúri major és a paraszti tanya

A paraszti tanyás gazdálkodás létrejöttének feltétele aránylag nagy kiterjedésű határ, amely lehetővé teszi a szántóföld, a legelő és a rét területének elkülönítését (Debrecen, Szarvas, Gyula, Szeged, jászkun városok). Jogilag fontos feltétel a jobbágyénál szabadabb, állandóbb birtok- és öröklési jog (kiváltságos szabad kerületek, Debrecen, Kecskemét, Nagykőrös, Szeged esetében a szabad paraszti, illetve a mezővárosi, városi birtokjog). Szarvas, Nyíregyháza, Gyula, Makó, Békéscsaba esetében a földesurakkal kötött szerződés tette lehetővé az úrbéres jobbágyokénál szabadabb birtoklást.

Benda Kálmán

A népesség száma

1793 közepes termést hozott, 1794-ben azonban minden korábbit felülmúló országos aszály következett. Már májusban „minden környékről jött levelekben azt a panaszt olvasom – írja a Magyar Hírmondó szerkesztője –, hogy februáriustól fogva vagy teljességgel semmi, vagy igen kevés eső volt, hogy a nagy szárazság miatt az őszi vetések ki nem hányhatták jól a kalászokat, hogy máris megsárgultak, hogy a szénát termő réteken a füvek töveikről mind kiégtek, … hogy a terméshez legkevesebb reménység sem lehet”.[2] Júliusban „már a szőlő is mind megfonnyad”.[3] A Hajdúságban „mind a kaszálók, mind a vetések elégtek a nagy melegség miatt … Sokan egy szemet se láttak belőle. Még a szalmája is odavan az életnek.”[4] Amire nincs példa, a nagy szárazságban kiszárad az Ecsedi-láp. Békésben, Erdélyben már a marha is döglik, s Debrecenben a borjas tehenet a szokásos 40–50 forint helyett 5–6 forintért adják. Kiskunhalason már augusztusban kenyeret osztanak a népnek, s a búza köblének ára 3 máriásról 20 forintra emelkedik. Az Alföldön „sok helyeken füvet ettek az emberek, másutt kukoricacsutkát törtek lisztté, s abból csináltak pogácsát”.[5] Miskolcon leszedik a házakról a zsúptetőt, azzal etetik a jószágot. A szárazság és az ínség talán legnagyobb a Dél-Alföldön : kiszáradtak a kutak, járványok léptek fel. Versecen ötszáz embert, főleg gyermeket vitt el a himlő.

A kormány és a nagybirtokosok gabonát osztanak, de a szükséglethez képest csak nagyon kicsik a készletek, s a vetésre is gondolni kell. A száraz nyárra köszöntő szokatlanul hideg tél aztán egész sorokat vág az éhező, legyengült népességben. Szarvason, Tessedik Sámuel följegyzése szerint, „olly nagy rakásokban hevertek az állatok hullái s csontvázai, hogy még több mint kétezer kutya sem tudta a bűzlő dögöket elfogyasztani”.[6]

Vörös Károly

A konfliktusok: a parasztmozgalmak

Szarvason, az Alföldön a mezővárosi parasztok (különben soha nem létezett) kun privilégiumaik „visszaszerzésére” szervezkednek, még a 17. századig visszanyúló jelszavakkal (különben a robotmegtagadó kapuváriak is régi hajdúzászlójuk alatt sorakoznak fel az Eszterházy-kastély előtt): kurucsággal, az urak halálával s a vagyonosok kifosztásával fenyegetőzve.

A városi funkciók átrendeződése

A polgárvárosok jelentős része tehát legalább megyei – ha nem regionális – adminisztráció és többnyire regionális vonzáskörű iskolák központja; mindezen funkciókban már teljesen azonos szinten sok szabad királyi várossal, nem egyet felül is múlva. Ráadásul – és kivált az Alföldön – ennek a várostípusnak éppen effajta központi funkcióiban még alacsonyabb szinten, a még csak falusias jogállással rendelkező mezővárosok között is vannak folytatói: az olyan nagy népességű, bár még csak szerény privilégiumokkal rendelkező úrbéres helységek, mint például Szarvas, Békés, Békéscsaba.

Az értelmiség

Sőt a Tessedik mezőgazdasági iskoláját 1806-ra sikeresen megbuktató szarvasiak is gimnáziumot vagy legalább grammatikai iskolát akarnak – s végül 1836-ban fognak is – városukba telepíteni.

Gergely András

Széchenyi István

Az elmaradott gazdálkodás megváltoztatása iránti igény korábban részint a nagybirtok gazdasági vezetőinek jobb felkészítésére hivatott gazdasági tanintézetek létesítésében jutott kifejeződésre (nagybirtokosok alapították Óvár, Keszthely híressé vált tanintézeteit, bár volt a parasztok életén segíteni kívánó kezdeményezés is, mint Tessedik Sámuelé Szarvason), részint a gazdasági szakírók hívták fel a figyelmet a gazdálkodásban szükségessé váló és megvalósítható változtatásokra.

Arató Endre

Az irodalmi-nyelvi norma ösztönző példája és a bilingvizmus hatása

Említésre méltó tény, hogy a Magyar Tudományos Akadémia adta ki 1348-ban Jancsovics István szarvasi evangélikus pap magyar–szlovák, illetve szlovák–magyar szótárát, s a mű elé írt nyelvtant.

Az irodalmi-művelődési visszhang, a fordítások

Ebben a környezetben az Eperjes líceuma mellett működő két (magyar és szlovák) önképző társaság is békében élt egymással. E két kör még a húszas évek végén jött létre, de tevékenységük fellendülése csak a harmincas években következett be. A két kör közötti szoros együttműködés a harmincas évek elejétől figyelhető meg, amikor Sárosi Gyula, a későbbi magyar költő diákéveit töltötte Eperjesen. Ennek az együttműködésnek a kikovácsolására különösen alkalmas volt Sárosi Gyula, aki alföldi szlovák iskolákban – Szarvason és Mezőberényben – tanult, ahol elsajátította a szlovák nyelvet, aminek később, más szláv irodalmi művek fordításakor is hasznát vette.

Katus László

A településhálózat fejlődése

A 19. század végén az Alföldön nem volt ritka a 20–30 ezer lakosú nagyközség (Békéscsaba, Békés, Csongrád, Orosháza, Szarvas).

Az urbanizáció meggyorsulása

Az Alföldön mintegy 30 olyan város, illetve nagy lélekszámú község (Békéscsaba, Békés, Csongrád, Szarvas, Orosháza stb.) volt, amelyeknek lakossága meghaladta a 10 ezret, de mind külső képében, mind népességének foglalkozási és társadalmi struktúrájában lényegesen különbözött Nyugat- és Közép-Európa, valamint a Dunántúl, a Felvidék és Erdély európai típusú városaitól.

Lábjegyzetek

  1. Tessedik Sámuel, Szarvasi nevezetességek azaz Szarvas város mezőgazdasági krónikája. Fordította Nádor Jenő. Függelékül Kemény Gábor fordításával és tanulmányával: Tessedik tanítási tervezte, a magyar iskolaügyről írott tizenkét paragrafusa s Hajnóczy Józsefhez írott levelei. Budapest, 1938. 62.
  2. Magyar Hírmondó, 1792. május 23.
  3. Ugyanott 1792. augusztus 19.
  4. Ugyanott 1792. augusztus 12.
  5. Réthly, Időjárási események… Budapest, 1970. 419.
  6. Tessedik Sámuel, Szarvasi nevezetességek… Budapest, 1970. 433.

Irodalom

A mezőgazdasági ismeretek felsőfokú állami oktatásával párhuzamosan magánbuzgalomból és költségen jött létre Szarvason egy ugyancsak felsőfokú „Gyakorlati szorgalmi gazdasági intézet”, melyet Tessedik Sámuel kifejezetten a paraszt ifjúság számára, a megújuló mezőgazdaság öntevékeny folytatására való készség elsajátítása céljából alapított. A bő Tessedik-forrásanyagból és irodalomból itt csak újabb munkákat idézünk: A már említett S. Theschedik, Der Landmann in Ungarn… (Hely nélkül,, 1784); Theschedik Sámuel Önéletírása. Eredeti német kéziratból fordította és kiadta Zsilinszky Mihály (Pest, 1873); Tessedik Sámuel, Szarvasi nevezetességek… (Budapest, 1938); Implom József, A Békés megyei Levéltár Tessedik-irataiból (Békési Élet, 1970); Tessedik Sámuel Kisebb írásai. Közzétette Hanzó Lajos (Szarvas, 1960); Ruisz Gyula, Tessedik Sámuel adomái önéletírásának megvilágításához (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1895); J. Hajdú Helga, Tessedik-kéziratok az Országos Széchényi Könyvtárban (Agrártörténeti Szemle 1964); Sólyom Jenő, Jegyzetek Tessedik Sámuel írásainak címjegyzékéhez (Agrártörténeti Szemle 1964); Tessedik Sámuel Válogatott pedagógiai művei. Összeállította, bevezette Vincze László (Budapest, 1956); Tessedik Sámuel, Első kísérlet a magyarországi Békés megyei szarvasi Gyakorlati Mezőgazdasági Szorgalmatossági Tanintézet pragmatikus bemutatására. Közölte Vincze László (Pedagógiai Szemle 1963); Tessedik Sámuel írásaiból. Válogatta Tóth Lajos (Békéscsaba, 1970). — Feldolgozások: Nádor JenőKemény Gábor, Tessedik Sámuel élete és munkája (Budapest, 1936); Lakos Sándor, Tessedik Sámuel és a német szellemi élet (Budapest, 1940); Vincze László, Tessedik Sámuel élete és pedagógiai munkássága (Pedagógiai Szemle 1953); Wellmann Imre, Tessedik Sámuel (Budapest, 1954); Penyigei Dénes, Tessedik Sámuel élete és munkássága (Agrártörténeti Szemle 1961); Hanzó Lajos, Újabb szempontok Tessedik pedagógiai rendszerének vizsgálatához (A Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet Évkönyve, 1961); Vincze Ferenc, A szarvasi mezőgazdasági szakoktatás múltja és jelene (Békéscsaba, 1964); Tóth Lajos, Tessedik Sámuel, 1742–1820 (Szarvas, 1976); Penyigei Dénes, Tessedik Sámuel (Budapest, 1980); I. Wellmann, Un exemple concret de l'éducation populaire en Hongrie a l'époque de l'absolutisme éclairé (Les Lumiéres en Hongrie, en Europe Centrale et en Europe Orientale. Actes du Cinquieme Colloque de Matrafüred 24–28 octobre 1981. Budapest, 1983).

Kiadványok