Szemere vezér

A Múltunk wikiből
Wikipédia – Huba vezér

Györffy György

A vezérek szállásrendje és a törzsek

A véglegesnek ígérkező 900. évi új szállásrendben 904-et követően bizonyára nagy személyi változások következhettek be, amelyek révén egy második generációbeli új „vezérkar” alakulhatott ki. Több második generációba tartozó vezér az ország nyugati szélén, egy-egy folyóvíz mellett nyert új szállást, amelyet olykor családtagjai is örököltek. Így Kál és Bulcsú említett udvarhelye mellett, a Gyöngyös mentén Bogát és Tevel, a Répce mellett Huba és Szemere, a Nikics–Sió partján Szabolcs, az Ikva mellett Harka, Gyula, s nem messze, a Fertő tónál Tétény, sőt az egymással szomszédos csallóközi Ete és Bár is e sor folytatásának tekinthető. Mindez nem új megszállást jelent, hanem egy nyugati támadásra való felkészülésre mutat, és Konstantin császár azon szavaival magyarázható, hogy a magyarok vezéreinek megegyezésük van, hogy ahol háború üt ki, a folyóknál találkoznak.

Koppány lázadása

Ha a hagyomány jól őrizte meg azon helyek nevét, ahová Koppány testrészeit küldték, a Veszprémbe küldött csonk elsősorban Szalóknak, Ösbő nemzetségfő utódának szólhatott, míg a győri várkapura tűzött negyed talán Huba vezér utódának, Szemerének.

Uralkodó osztály és világi nagybirtok

Krónikás hagyomány és XIII. századi birtoktörténet alapján Komárom megye nemzetségi birtoklástörténete rekonstruálható a legjobban. A Duna-kétparti és a Csallóközre is kiterjedő régi Komárom megye területén Anonymus két vezéri nemzetség szálláshelyét jelöli meg, a Huba vezértől leszármazó Szemere nemzetségét és a Ketel fia Alap-Tolma utódaiét, a Katapán nemzetségét.

A két nemzetség szállás- és birtokviszonyai élesen elkülönültek egymástól. Huba és utóda, az 1000 körül élt Szemere a helynevek szerint nem csupán Komárom megye északkeleti szögletében rendelkezett szállásokkal, hanem a Répce és a Marcal mellett is. Ez a több megyére kiterjedő szállásterület valószínűvé teszi, hogy törzsfő családjáról van szó, amely egy időben ura volt a Kisalföld nemzetségeinek. Uralmát legkésőbb Géza fejedelem alatt elvesztette, Szemere és leszármazottai pedig az államszervezés során elvesztették a Répce és Marcal menti nyári szállásokat, és csak a Zsitva és a Törzsök-erdő közötti téli udvarhely maradt kezükön néhány faluval.

A törzsfői nemzetség eredetileg több megyére terjedő szállásrendszerével szemben a Katapán-nemzetség birtokai egy megyére korlátozódnak.


Az új magánbirtoklás elvét István I. törvénykönyve 6. cikkében mondta ki: „Királyi hatalmunknál fogva elhatároztuk, hogy mindenkinek álljon szabadságában vagyonát felosztani, feleségének, fiainak s leányainak vagy az egyháznak adományozni, és ezt halála után ne merje senki érvénytelenné tenni.”[1] Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy például Komárom megyében Szemere és Katapán úrnak és Wigman lovagnak egyformán szabadságában állt a király által meghagyott vagy adományozott birtokát felesége és leányai közt felosztani, illetve az egyházra hagyni.

Lábjegyzet

  1. Závodszky, SzILK 144.