Szentendre

A Múltunk wikiből

szerbül Сентандреја, horvátul Senandrija

város Pest megyében a szentendrei kistérségben
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.

Bóna István

A langobardok gazdasága és társadalma

A forrásokból ismert társadalmi rendet szinte részletről részletre megerősítik a pannoniai és itáliai langobard sírok és temetők. A Pannoniában elhunyt és eltemetett Audoin király sírjáról mit sem tudunk. Az eddig talált és feltárt valamennyi pannoniai temetkezést összegezve a férfiak rétegeződése a következő: egy dux temetkezésére (veszkényi halomsír) 4% nemes (Mosonszentjános, Szentendre: drága díszfegyverek), 43% szabad harcos (teljes fegyverzet), 20% közepesen felszerelt szegény szabad (lándzsa), 19% félszabad íjász és 14% fegyvertelen szolga esik.

A korai avar társadalom

Az előkelő nemzetségfők és katonai vezetők szállását 600 körülig néhány gazdag magános vagy családi temetkezés (Kiszombor, Deszk, Szegvár, Szentendre, Csepel, Törökbálint) jelzi, maguk a nemzetségek is csak néhány sírból álló temetőket hagytak maguk után (például Várpalota, Mór).

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
MAGYARORSZÁG
Szentendre–Nagykürti téglavető X
Szentendre–Pannonia telep X

Györffy György

Az erőviszonyok átrendeződése

Apor vezéri szerepével a helynevek és a birtokviszonyok teljes összhangban vannak:

  1. Valószínűleg birtokolta a Duna jobb parti, fejedelmi partvonalát az Apor-ügy (1009) melletti Szentendrétől – mint nyári szálláshelytől – le a Tolna megyei Aparig, téli udvarhelyéig.
  2. Két szálláshelyére következtethetünk Tolna megyében, azon a tájon, ahol előtte Tarhos, Tevel és Tormás, utána pedig a duxok rendelkeztek udvahellyel.
  3. Az Árpád-kori Apor úri nemzetségnek, bizonyára Apor leszármazottainak, Tolna megyében volt ősi birtokuk, s itt, az egyik Aporon állt monostoruk.
  4. Apor látszólag a déli és nyugati felvonulási utakon létesített szállásokat: a zágrábi hegyalján, a Fajsz (Kraljevec) közelében levő Apor (ma Oprovec) faluban, ahonnan az itáliai hadiút kiindult, és a Valkóvár (Vukovár) melletti Apor-sédnél, ahonnan Bizánc felé vezetett az út, de talán ilyen szerepe volt a kettő között, továbbá a Muraközben fekvő Oprovec falvaknak is.

A fejedelmi partvonal Szentendrétől Tolnáig való kézbe vétele nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy Árpád-házi Tormás régi Baranya megyei és mecseki szállásait továbbra is birtokolta, sőt ez esetben feltehető, hogy kárpótlásul Pécs is a kezére jutott.

R. Várkonyi Ágnes

A hanyatló török ereje

Lotharingiai Károly herceg fővezérletével a szövetséges fősereg, mely a magyar ezredekkel és a sziléziai, valamint lengyel fegyveresekkel együtt mintegy 40 ezer főből állt, s melyet a tüzérségi teendőkre rendkívül alaposan felkészítettek, 1684. május végén igen lassan, napi 8–9 kilométeres sebességgel kezdte meg előrenyomulását. Aznap, amikor megvették Visegrádot (június 13.), Musztafa pasa 15 ezer emberrel és ágyúkkal együtt beérkezett Budára, és a budai pasát a temesvári, egri, boszniai és tatár segédcsapatokkal a szövetségesek ellen küldte. Lotharingiai Károly herceg hadvezéri zsenialitásának köszönhető, hogy Kara Mehmed pasa, Buda parancsnoka, amikor 18 ezer főnyi haderejével a szövetségesek elé vonult, hogy feltartóztassa őket, a váci csatában (június 27.) súlyos vereséget szenvedett. Károly herceg nem várta a Haditanács parancsát, hanem még mielőtt a török haderő felfejlődhetett volna, megindította a támadást, és a harcvezetés s a császári és magyar csapatok jó együttműködése legyőzte a szívós török ellenállást. Erre Kara Mehmed kiürítette Pest városát. A szövetséges csapatok pedig bevonultak a város falai közé, erős állást építettek ki Szentendre határában, s kemény harcok árán, miközben Lotharingiai Károly is életveszedelembe került, kivédték Musztafa újabb támadását.

Heckenast Gusztáv

Magyarország bányászata és ipara a török kiűzése után

1700-ig Budán 19, Székesfehérváron 16, Pesten 14, Pécsett 11, Esztergomban 10, Ráckevén 9, Szentendrén 7, Vácon 5 céh alakult. Ha az odatelepedett kézműveseknek nem volt rá pénzük, hogy a királytól kérjenek céhprivilégiumot, valamelyik nyugat- vagy észak-magyarországi céh céhlevelét vették át. Így a helyi hagyományokkal még nem rendelkező testületek vagy a céhlevelét kölcsönző anyacéh, vagy a király által 4 osztrák mintára – egy, a szakma főcéhévé megtett pozsonyi, esetleg budai céh irányítása és felügyelete alá kerültek.

Országos támadás, társadalmi érdekegység

Rákóczi – értesülve a készülő császári ellentámadásról – megbízta Károlyit, hogy a szentendrei rácokat szigetelje el és nyerje meg, az északnyugat-magyarországi terület főparancsnokává pedig Bercsényit nevezte ki.

Bácskai VeraNagy Lajos

Piackörzetek és piacközpontok

Néhány központ – mint például Kisszeben, Paks, Verbó, Szentendre, Korpona, Kalocsa – ellenben éppen viszonylag fejlett kézműiparával vonzotta vidéke népességét.

Vörös Károly

A polgárság átalakulása

Ugyanakkor az ország belsejében a 18. században még oly erős szerb kereskedelmi központok (Eger, Miskolc, Szentendre, Székesfehérvár stb.) ekkorra már sokat veszítenek jelentőségükből, és lassan el is néptelenednek, illetve megkezdik asszimilációjukat: mindez az őket körülvevő régiókban a balkáni kereskedelem jelentőségének csökkenésével is magyarázható.

Arató Endre

A szerb nyelvművelés és kulturális mozgalom

1812-ben nyitotta meg kapuit Szentendrén az első szerb tanítóképző, amely 1816-ban Zomborba költözött.

Spira György

A májusi nemzetiségi tanácskozások

Amint az ellenforradalom esélyeit növelte a május 13–15-én Karlócán lebonyolított szerb nemzeti gyűlés is. Mert ennek a gyűlésnek a résztvevői között akadtak ugyan, akik – mint például Teodor Pavlović, a Pesten kiadott liberális szellemű Sveobite Jugoslavenske i Serbske Narodne Novine szerkesztője meg Jakov Ignjatović, a fiatal szentendrei író vagy Jovan Hadžić újvidéki városi tanácsnok – sejtették, hogy ha a szerbek most frontot nyitnak a magyarok ellen, akkor ebből mindkét népnek csak kára lehet, s akik ezért még mindig, a magyar részről mutatott eddigi hajthatatlanság ellenére is a magyarokkal kötendő megegyezés útját szerették volna egyengetni, ezeknek a férfiaknak a hangja azonban a szó szoros értelmében elveszett a Karlócát ellepő – nagyrészt a határőrvidék falvaiból kikerült, s a gyűlés vége felé már 6–8 ezres létszámúvá terebélyesedett – sokaság szenvedélyes zúgásában.

Irodalom

Az iskolákra: Z. Vidak, Srpska škola u Sentandriji, njezini učitelji, učenici i dobrotvori (Rad Vojvodjanskih Muzeja, 11. 1962).

Kiadványok