Szentiványi Márton

A Múltunk wikiből
Szentiván, 1633. október 20. – Nagyszombat, 1705. március 5.
jezsuita hittudós, polihisztor, egyetemi tanár, író
Wikipédia
Martin Sentiváni.JPG
1688. május 4.
I. Lipót a magyarországi könyvcenzúrát Szentiványi Mártonra, a nagyszombati egyetem tanárára és – vele együttműködve – az esztergomi káptalanra bízza.
1689
Szentiványi Márton nagyszombati jezsuita professzor megjelenteti (1689–1702 között három kötetben) kora tudományos ismereteit és babonáit egyaránt tartalmazó Curiosiora et selectiora variarum scientiarum miscellanea című munkáját.

Makkai László

Katolikus közép- és felsőfokú iskolák

A nagyszombati egyetem első tanárnemzedékének ilyen, sok helyen (Bécs, Győr, Sopron, Zágráb) megfordult tagja volt Dobronoky György, a század harmadik harmadában pedig Berzeviczy Henrik, egy 1682-ben megjelent latin aritmetikai tankönyv szerzője, Hevenesi Gábor, az itt tárgyalt korszakban még kezdő tanár, később a magyar történeti források neves gyűjtője, valamint a sokoldalú Szentiványi Márton. De nemcsak helyüket, hanem tantárgyakat is gyakran változtatták, hol a filozófiai, hol a teológiai karon tanítottak, Szentiványi pedig még a jogin is.

A leginkább naptárkiadványairól nevezetes Szentiványi egyébként mind politikai beállítottságával (1673 után ő vezette a protestánsokra is kiterjedő, őket a nyomtatásból gyakorlatilag kizáró cenzúrát, élesen támadta a kuruc mozgalmakat), mind tudományos-világnézeti állásfoglalásával (alatta és általa lett a nagyszombati egyetem Magyarországon „a skolasztika utolsó fellegvára”) a legjellegzetesebb képviselője volt a 17. századi jezsuita tudomány- és népművelésnek. Évtizedekkel azután, hogy a hazai protestáns iskolákban már a kopernikuszi világképet tanították, Szentiványi 1689-ben megkezdett és később folytatott Miscellanea című tudománynépszerűsítő (de nyilván korábbi egyetemi előadásainak tartalmát és szellemét tükröző) kiadványsorozatában „hamis”-nak bélyegezi és a „mesék” világába utalja Kopernikusz tanait. Ugyanakkor azonban mindabban, amit egyháza enged, széles körű érdeklődéssel és éles szemű megfigyelőképességgel tanul, sőt kutat. Ha az arisztotelészi világképen belül is, de kitűnő csillagászati részleteredményeket ér el a távcső használatával, a hazai protestáns tudósokénál korszerűbb botanikai, optikai és műszaki tudással rendelkezik, mintegy előlegezve a 18. századi jezsuita természettudomány modernizálását.

Wellmann Imre

Földesúri gazdálkodás az ország nyugati, északi és keleti részén a visszafoglaló háború időszakában

De hogy a kor útmutatásokkal szolgáló irodalma, miközben tudományosan megalapozott ismereteket kívánt közvetíteni a birtokosoknak, a hagyományosnak továbbítása mellett mennyire nem tudott elszakadni a paraszti felfogáshoz és gyakorlathoz kapcsolódó előítéletektől és babonáktól, a korszak elismert tudós professzorának, a jezsuita Szentiványi Mártonnak munkássága tükrözi leginkább. 1689-től 1702-ig három részben, több mint 3 ezer oldalon megjelent művében mintegy sokoldalú ismereteit akarta a világ elé tárni. Nem ok nélkül nevezte azt különféle tudományok szorgos és válogatott egyvelegének: rendszert nehéz fölfedezni a többnyire mechanikusan 100–100 pontba foglalt vegyes ismeretanyag tarka egymásutánjában. Sok más tárgy közé vegyítve közöl gazdasági és mezőgazdasági jegyzáseket, mogállapításokat a kertekről, ugyanezekről külön gamdálkodás, a virágok és a gyógynövények vonatkozásában, a gazdaságról erkölcsi és mezőgazdasági tekintetben, a rovarokat, a majorságot, a vizeket illetően, megfigyeléseket a növényekről; megfogalmaz gazdasági-monarchikus tételeket, s végül értekezik vadakról, halakról, a majorkodásról, állati kártételekről. A „tővel-heggyel” egymásra hányt megállapításhalmazban helyenként hasznos figyelmeztetésekre is bukkanhatott az olvasó. Rámutat, hogy a rétet a tél beállta előtt meg kell tisztítani bozóttól, szittyótól, s ha nedves: vízlevezető árkokkal, ha száraz: öntözőcsatornákkal lehet szénatermését növelni. Sürgeti azt is, hogy idejekorán való kaszálás után a jószág kitiltásával sarjú fejlődésére adjanak módot. Nyár elején zab, bükköny, árpa és tavaszi rozs keverékének vetését javasolja, hogy őszre kiadós takarmányra tegyen szert a gazda. A tejtermelés szempontjából hasznos takarmányok között elsőnek hívja föl a figyelmet a lóherére. Mintegy a felvidéki soványabb és szűkebb földek igényei tükröződnek abban a gondban, melyet a trágyázásra kíván fordítani, a rétnek három éjszakán át juhállással (kosarazással) való kövérítésén kezdve a trágya rendszeres gyűjtésén és gyakori kihordásán át hulladékok komposztszerű értékesítéséig. Szót emel intenzívebb talajművelésért, s már-már a váltógazdaság felé mutat előre, midőn hangot ad annak a megfigyelésnek, hogy az árpa jól terem répa után. Ugyanakkor azonban azt is hangsúlyozza, hogy nem biztonságos dolog a növénytermesztésben a régi módot elhagyva új utakra lépni.

S e hagyományos felfogást nála, tudós hírében álló férfiúnál – Newton föllépése idején! – előítéletekkel, babonákhoz ragaszkodással megdöbbentően terhes nézetek szövik át. A növények és az állatok keletkezéséről, a fejlődésükre ható tényezőkről, betegségeikről mai olvasó számára teljesen képtelen balvélekedéseknek ad hangot, melyek nyilvánvalóan paraszti hiedelmekből táplálkoznak. Meggyőződése, hogy nem ugyan varázslás és bűvölés, ám szenteltvíz és só viszi előre a gazdálkodást. A növények gyarapodása, az állatállomány szaporodása nem annyira földi erőktől, mint égi behatástól, kivált a Hold járásától függ szerinte. Részletesen előírja, hogy az egyes mezőgazdasági munkákat a Hold milyen fázisában, az állatöv melyik jegyében, milyen irányú szél fúvásakor kell, illetőleg nem szabad végezni, mert különben több a kár, mint a haszon. Mindez az intelem alkalmas volt arra, hogy kivált a jobbágy számára – ki a robotolás után rendszerint amúgy is csak elkésve jutott saját gazdaságának tennivalóihoz – még nehezebbé tegye az egyes gazdasági munkáknak kedvező idő kihasználását, melyet az időjárás gyakran különben is igen szűkre szabott.

R. Várkonyi Ágnes

A Habsburg-abszolutizmus művelődéspolitikája

I. Lipót császár 1688. május 4-én kiadott királyi pátensével a magyarországi könyvnyomtatás ellenőrzését a jezsuita Szentiványi Mártonra, a nagyszombati egyetem tanárára bízta. Majd a cenzúrát az ország érsekének jogává nyilvánító pápai edictumra való tekintettel a cenzúra jogát és feladatát az esztergomi káptalanra és Szentiványi Mártonra ruházta, aki az állami könyvcenzúra szélesebb körű szervezeti kiépítését 1700-ban kezdte meg.

Művelődéspolitika Rákóczi államában

Hatálytalanították Szentiványi állami cenzori jogát, és 1704 elején a nagyszombati nyomdában nyomtatták ki a Recrudescuntot.

Vallások és világnézetek

Szentiványi Márton háromkötetes, a tudományokat összefoglaló munkája a skolasztika jegyében készült, s a nagyszombati nyomdában látott napvilágot (1689–1702). Szerzője enciklopédiának nevezte, s bár a kopernikuszi világképet elvetette, sok korszerű ismeretanyagot közölt.

Tudományok

A jezsuita Szentiványi Márton, a nagyszombati egyetemen a teológia, egyházjog, filozófia és matematika tanára kiegészítette és kiadta a magyar országgyűlési törvények gyűjteményét. A Corpus Iuris Hungarici seu decretum generale (1696) című, a kor enciklopédikus igényeit kifejező és akkor Európa-szerte divatos kiadvány Magyarország törvényeit és Werbőczy Tripartitumát foglalta magában, s idegen joganyaggal is kiegészült: elsőként a Kollonich kiadásában 1687-ben megjelent alsó-ausztriai Praxis Criminalist csatolták hozzá. A nagyszombati egyetemen a római és az egyházjog mellett tanított hazai jog (ius patrium) lényegében a Hármaskönyv magyarázatára szorítkozott.

Erdélyben Tótfalusi Kis Miklósnak a bevett jog teljes összegezett gyűjteményét magában foglaló kiadványával (1698) az volt a célja, hogy kézikönyvet adjon a köztisztviselők, az ország kormányzásának gondját viselők kezébe. A fejedelemség törvénykönyveit (Approbatae Constitutiones, Compilatae Constitutiones) és Werbőczy Tripartitumát kétnyelvű, latin-magyar kiadásban tette közzé (1695–1696; 1698).

Missovitz Mihály elsőként adott elő magyar jogot a gimnáziumi oktatás keretében.

A királyságban és Erdélyben, mint az átalakulását élő Európában általában, a jogi érvanyag politikai röpiratok, pamfletek lapjain is napvilágot látott. A Habsburg-állam magyarországi hatalmának jogosságát hirdető röpiratokat javarészt udvari szolgálatban álló német és osztrák szerzők írták, érvrendszerükbe magyar törvényeket is beépítettek, s így hatottak a hazai gondolkozásra.

A magyar viszonyok között főleg a hadijog fejlődött tovább. A sebesültek kölcsönös gondozásáról, a hadifoglyokkal való emberséges bánásmódról a Habsburg-állam és Rákóczi állama között létrejött megállapodások már az újkori nemzetközi hadijog rendszerébe illeszkedtek.Töretlen utat vágott az állandó hadsereg megteremtését kísérő jogalkotói munka. Az 1705-ben elkészült és 1707-ben törvénybe iktatott Regulamentum Universale a katonaság testületi egységének megteremtését szolgálta, de a magyar konföderáció többi törvényével együtt 1711 után eltörölték (1715. évi 32. tc.).

Az egyházak jogi viszonyait rendező végzések és az országgyűlési törvények, heves tollharcot robbantottak ki. A Pyber László Esztergom vikárius megbízásából az egyházi tulajdon védelmében kiadott röpirat (1707) István, László és Kálmán királyok alapítványaira és törvényeire hivatkozik, és az egyházi javak állami kisajátításának joga mellett egy Anglia példájával érvelő, ma már ismeretlen röpiratra válaszol. A jezsuita rend magyarországi működését feltételekhez kötő szécsényi törvény ellen protestáló hat vármegye rendi törvények alapján jelentette ki, hogy a magyar konföderációnak nincs joga beavatkozni a vallás ügyeibe. Rákóczi viszont az uralkodói szuverenitásra hivatkozva írta meg a Responsiót, és elutasította az államnak az egyház honi ügyeibe való beleszólási szabadságát kétségbe vonó érvelést. A világ népeihez intézett kiáltvány, a Recrudescunt] Rákóczi és Ráday közös alkotása. Érvrendszere kettős: rendi törvényekre és a modern államelméletek elveire hivatkozik. Az ország lakosainak érdekeit és a múltbeli hagyományokat szolgáló kormányzást követel.A béketárgyalások meghiúsulása után Ráday Pál műve, az Explosio, amely némi stiláris változtatással Animadversiones apologicae (1706) címmel jelent meg, azért jelentős a magyar államjogi gondolkozás történetében, mert már nem csupán az Aranybullára hivatkozva veszi számba a megegyezés feltételeit. Kifejti, hogy a zsarnoki hatalommal szemben az országos fegyveres ellenállás jogát már István király is hangsúlyozta, természeti törvény (naturae lex), s az államhatalom nem mondhat ellent az emberi társadalom kötelékének (vinculum societatis humanae). Nagy hangsúllyal szól a városok, a jászkunok és főleg a katonaság érdekeiről. Az Explosiot fogalmazó Ráday szól talán először a magyar történelemben arról, hogy az Aranybulla az angol Magna Chartához hasonló jogokat biztosított. A trónfosztást Európának bejelentő kiáltvány az ellenállás jogát Szent István Intelmeinek negyedik, a hatalom önkorlátozását leszögező fejezetére vezeti vissza, és Hollandia, Portugália, Svájc példájára mutat. Grotiusra hivatkozva hangsúlyozza a magyar háború jogosságát a konföderáció védelmében kibocsátott vitairat, Brenner Domokos Egy lengyel királyi tanácsos levele egy birodalmi nemesúrhoz a magyarországi ügyekről című, latinul írt, majd 1710-ben és 1711-ben franciául megjelent munkája.

A kor politikai tudományát legfőképpen az foglalkoztatja, hogy milyen a jó államrendszer. A korszak államelméletére már a differenciálódás jellemző. Kialakulnak a szaktudományi ágazatok: az országgazdaság-elmélet, azíállandó hadsereg létesítésével, kívánalmaival foglalkozó hadtudományi irodalom. Létrejönnek a kormányzás gyakorlati segédkönyvei, például a működőképes adórendszerről, továbbfejlődnek az uralkodó feladatait, jogait és kötelességeit összefoglaló ún. fejedelmi tükrök.

A sajátos magyar államelméleti gondolkozásnak talán legszélsőségesebb példája a Rákóczi-szabadságharc idején Brassó városában írogató Cserei Mihály. Josephus Flavius Zsidó háborúját olvasva, széljegyzetekként írta le történetismereti megjegyzései között a kor szinte közhelyszámba menő államelméleti követelményeit a keménykezű uralkodóról, s azt, hogy a „publicum” előbbrevaló a magánérdekkel szemben.

A Habsburg-kormányzat politikáját szolgáló nagyszámú államelméleti írás java része latin és német nyelvű uralkodói életrajz vagy ünnepi köszöntés (aggratulatio) műfaji keretei között jött létre. Tacitus, Grotius elveit szabadon értelmezve, az uralkodó tökéletességét és bírálhatatlanságát a királyi hatalom isteni eredetéből vezették le.

Esterházy Pál nádor a rendi magyar állam reformját dolgozta ki 1698-ban. Ugyancsak reformokat javasolt Patachich Boldizsárnak, a Magyar Kancellária tanácsosának Batthyány Ádám országbíró neve alatt terjesztett műve (1700). Batthyány Ádám Mars politicus (1690) és Forgách Simon ezredes, majd győri vicegenerális Projectum az ország conserválásáról (1698–1699) című műveikben az önálló magyar hadsereg megszervezésével vélték ellensúlyozhatónak az idegen abszolutista hatalom erejét.

Erdélyben ifj. Teleki Mihály lefordította Johann Adam Weber tiroli ágostonrendi szerzetes Fejedelmi lélek, avagy a jó fejedelemnek szükséges ajándéka (1689) című művét. Bethlen Miklós kancellár legszemélyesebb alkotása, a Diploma Leopoldinum a központi államfői jogkör elvi érvényességét és a rendi önkormányzat gyakorlatát próbálta összeegyeztetni.Sürgette a katonai és a polgári hatalom szétválasztását és a korrupció felszámolását (Penetralia Transylvanlae. 1698), majd a kereskedelemről készített Projectumaiban (1689–1702) nagyszabású kereskedelmi útvonal kiépítésével látta biztosíthatónak Erdély gazdasági jelentőségét. A Columba Noe (Olajágat vivő Noe galambja. 1704) című politikai tervezete az erdélyi állam helyzetét az új európai viszonyok öszefüggésében próbálta újrafogalmazni. Felfogása szerint Erdély az európai hatalmi egyensúly tényezője, s ha külföldi protestáns uralkodócsaládból lenne fejedelme, szorosabb viszonyba kerülne Nyugat-Európa olyan országaival, mint Anglia, Hollandia és Poroszország. Pápai Páriz Ferenc államelméleti művét némileg Rákóczi állama, illetve az ennek összeomlásával együtt megszűnő önálló erdélyi államiság és a Habsburg-berendezkedés miatt érzett aggodalom ihlette. A De ratione status (1714) szerzője a kormányzás módszereiről, az államérdekről és az államérdek örvén űzött, a népeket elnyomó hatalom fogásairól akarja tájékoztatni a gyakorlati politikai cselekvésből kirekesztett közönséget.

Rákóczi államában az állandó hadsereggel foglalkozó hadtudományi irodalomból kiemelkedik Georg Andreas Böckler Schola militaris moderna (Frankfurt, 1685) című hadtudományi kézikönyvének fordítása Szentiványi János tollából.

Wellmann Imre

A földesúri üzem

Közülük a gazdasági munkákat közvetlenül irányítók rendszerint csak a gyakorlatban, a dolgozó parasztokat figyelemmel kísérve sajátították el a szükséges szakismereteket; már a felsőbb vezetők kezén egykorú mezőgazdasági vezérfonalak is megfordultak. Így Lippai János Calendarium oeconomicum perpetuuma, mely a hónapok rendjében számlálta elő az esedékes gazdaságbeli tennivalókat; Szent-Iványi Márton Oeconomia philosophicája, mely a kötetünk első részében már említett terjedelmes munkájának egyes – babonáktól, előítéletektől nem mentes – részeit újból közreadta, így a majorságbeli jószágról és terményekről, a kártevő állatokról, az időjárás alakulásáról, kiegészítve tizenötször száz különféle, hasznosnak mondott megfigyeléssel; Lyczei János kettős műve, mely az urbáriumok szerkesztéséről, uradalmi leltárak és számadások készítéséről adott útmutatással épp nagyobb uradalmaknak akart szolgálatot tenni; végül a csehországi Christophorus Fischer Kassán kiadott kétkötetes könyve, mely igen részletesen vezetett végig a rendszerbe foglalt mezőgazdasági munkákon, nem feledkezve meg a hagyományos eljárások ismertetése mellett az évről évre termőre fogott „ager restibilis”-ről sem. Az első kettőnek használatát tanúsítja, hogy három, illetőleg négy, Lyczei Iter oeconomicuma két kiadást ért.

Hagyományos termelés — az újkori mezőgazdasági forradalom felé

Tessedik műve 1787-ben is napvilágot látott, de név nélkül és megváltoztatott címmel, időközben ugyanis a nemesség nem átallotta hazaárulás bélyegét sütni szerzőjére. Nem meglepő, hogy nagy része így foglalt állást Tessedik javaslataival szemben, idegenmajmolást látva a gazdálkodás megjobbítására való törekvésben; hogy a takarmánytermesztés s a puszták benépesítése ellen szállt síkra, s hogy az ő igényeit tükrözve Szent-Iványi Márton babonákkal terhes Oeconomia philosophicája még 1782-ben is új kiadásban jelent meg.

Művei

Irodalom