Szentjobb

A Múltunk wikiből

románul Sâniob, latinul Sancta Dextra

falu Romániában, Bihar megyében
Wikipédia
ROU BH Saniob CoA.jpg
1604
október 2. Bocskai István várát, Szentjobbot Concini váradi kapitány elfoglalja.

Györffy György

Szentté avatások

Másnap, augusztus 20-án reggel a király a főemberek élén újból megjelent. Ekkor leemelték a kőpadlóból kiemelkedő kőlapot, és felbontották a sírt, amelyben a szent király földi maradványai „balzsam illatú” vízben úsztak. A magas talajvíz a kőlapokból álló koporsót félig elborítota, s hiába merték, újból megtelt. István király szétesett csontjait tiszta gyolcsba szedték össze, és ezüstládában helyezték el, de nevezetes gyűrűjét, amellyel eltemették, hiába keresték a folyadékban. Évek múlva derült ki, hogy a szent jobb a gyűrűvel már régebb ideje a sírbontás mellől kitiltott kincstartó klerikus, Merkúr birtokába került, aki a Berettyó mellett álló családi monostorában rejtette el. Minthogy tették utóbb egy csodás történetbe ágyazva vallotta meg a királynak, bocsánatot nyert, és monostorát, mely az oltárára helyezett ereklyéről a „Szentjobb” nevet kapta, a király kiépítette, és gazdagon megadományozta. A szent jobb oly módon maradhatott fenn, hogy István király 1038-ban szarkofágban elhelyezett és mumifikálódott testét az országos zűrzavarok idején kiemelték, és a bazilika padozata alá, a földbe rejtették el. Az ekkor levágott és Merkúr által ellopott jobb épen maradt, míg a talajvíz áztatta mély kősírból csak csontok kerültek elő.

Várnép, udvarnok, szabados és örökös szolga

  • A bakonybéli összeírásból tudjuk meg, hogy az egyházi nagybirtok legmagasabb szolgáló népei, nem tekintve a szabad vitézeket, a lovasok (equites) voltak, akiket a pécsváradi uradalomban „lóval szolgáló minister”-nek neveztek. Ők nem nomád lótenyésztők, hanem mezőgazdasági termelők voltak, mert agrárrobot is hárult rájuk: évi 9 napi szántás, továbbá aratás, behordás, cséplés, szállítás a malomba és onnan a monostorba. Mint „septimanarius”-ok hetes szolgálatban kötelezve voltak legeltetésre is, és ha kár esett az állatban, sajátjukból térítették meg. Önálló gazdaságukat ugyanakkor terménybeadás nem terhelte. Számarányuk a tihanyi uradalomban 14%, a pécsváradi szolgáló népek között 17%; viszonylag magas ez az arány a százdi uradalom törzsállományában, mely eredetileg hercegi birtok volt: 21%, viszont látszólag alacsony a szentjobbi uradalomban: 5%. Itt lovasok (equites) mellett „lóval szolgáló szabadosok” (libertini cum equis servientes)[1] néven is említik őket; a libertinus a „hetes” szolgálatú félszabadok nevévé a XII. század közepén vált. Viszonylagos szabadságuk nem jelentett szabad költözést, csupán annyit, hogy bárhonnan nősülhettek, és leányaikat bárhová adhatták férjhez.
  • Négy uradalomban (Pannonhalma, Pécsvárad, Tihany, és Szentjobb) a szolgáló népek között a halászok számaránya 5–7% között mozgott, a szőlőművelőké pedig 10–15% között. Helyzetük nagyjából megfelelt az udvari birtokon szolgálóknak.

Uralkodó osztály

Minthogy egy tíz-húsz szerzetest eltartó monostor építésének és ellátásának költsége meghaladta a magánnagybirtok anyagi lehetőségeit, ilyen monostoralapításhoz országos tisztségből – udvari méltóság, ispánság stb. nyert jövedelem, illetve királyi vagy hercegi hozzájárulás is szükséges volt, amint erre a százdi alapítás körülményeiből is következtethetünk. De éppen emiatt nem elképzelhetetlen, hogy kisebb birtokú ispánok, tisztségviselők már a XI. századtól kezdve alapítottak fellengzősen monostornak nevezett és egy-két szerzetes gondjaira bízott szerényebb magánegyházakat. Ezek a falusi templom méretét nem sokkal meghaladó kis monostorok – ilyen lehetett a krónikában az 1074. évi esemény kapcsán a Tiszántúlon emlegetett „Nog fiainak egyháza” – fából épültek, mint Szentjobb az első időben, és szerény birtokállománnyal rendelkeztek. Mindazonáltal ezekre is érvényes volt a magánkegyuraságból fakadó tulajdonjog, ami nemcsak azt jelentette, hogy a kegyurak maguk jelöltek apátot, hanem azt is, hogy a monostor birtokügyeibe beleszóltak, jövedelméből részesültek, és a monostor pusztulásakor birtokait szétosztották.

Kristó Gyula

Mezőgazdasági termelés

Hiába keresünk aratorokat a szentjobbi apátság javainak III. István kori összeírásában.

Állattenyésztés

A szentjobbi apátság III. István korában egy faluban 12 halász-háznéppel és halastóval rendelkezett.

Tulajdonviszonyok

A szentjobbi monostort I. László király alapította a XI. század végén, de ismerve viszontagságos XII. századi történetét, hogy tudniillik Kálmán király adományából évtizedeken át magánkézben volt, a III. István oklevelében összeírt birtokainak nagy része bizonnyal XII. századi adomány. III. István oklevele közel 30 falut sorol fel az apátság birtokában, túlnyomó többségét II. Géza adományának tüntetve fel, de utal I. Lászlótól és magánostól származó adományra is.

Kézművesek

A szentjobbi monostor III. István kori összeírása szerint I. László király molnár-, szűcs-, kovács-, tímár-, mosó-, esztergályos-, sütő-, szakács-, harangozó-, serfőző-mansiókat adott az egyháznak.

Alávetett népelemek

Amikor III. István király összeíratta a szentjobbi apátság birtokait, II. Géza király adományából az apátság birtokolta Udvarnok falut harminc servus-mansióval. A falunak bizonnyal a királyi udvari szervezet szolgai jogállású udvarnokai voltak a névadói.

III. István konszolidációs kísérlete

Fulcóról tudjuk, hogy 1166-ban a Tiszától a Kárpátokig terjedő, nagy kiterjedésű Szolnok megyét igazgatta, s a sok viszontagságot megélt Bihar megyei szentjobbi apátság védelmét az uralkodó Fulcóra bízta.

Makkai László

Támadás Bocskai várai ellen

Bocskai, alighogy Erdélyből megérkezett, szintén meghívást kapott Rakamazra, de óvakodott elmenni, mert az ominózus levélügy miatt azt hitte, hogy Belgiojoso kelepcét akar neki állítani. Ehelyett Sólyomkőre hívatta birtokainak főtisztviselőit és várainak kapitányait, feltárta előttük a történteket, s tanácsukat kérte. Egyesek azt javallották, hogy kérjen kegyelmet a császártól, mások, hogy haladéktalanul meneküljön Gyulára, a törökhöz. Végül is szeptember 29-én úgy határoztak, hogy megerősítik a várakat – Szentjobbot, Kerekit és Sólyomkőt –, s addig védekeznek Belgiojoso várható támadása ellen, míg a török segítség megérkezik. Kereki kapitánya, Örvéndy Pál megbízást kapott, hogy a környéken hajdúkat toborozzon, a szentjobbiaknak pedig Gyulára kellett volna üzenetet küldeni a törökhöz. De a szentjobbi kapitány megrettent a következményektől, s két társával együtt elárulta Concininak a sólyomkői megbeszélést, beleértve az állítólag Belgiojoso kezébe került levél dolgát is, mint ami Bocskait a hajdútoborzásra és a török segítség sürgetésére indította. Belgiojoso, mint egyik nemrég ismeretessé vált jelentéséből kiderül, előzőleg semmiféle levélről nem tudott, most hallott róla először, így ha Bocskai nem közli aggodalmait embereivel, azok meg Concinival, talán soha nem is hallott volna.

Nem Belgiojosót indította tehát az elfogott levél cselekvésre Bocskai ellen, mint történetírásunk mindeddig hitte, hanem Bocskait mozdította ki várakozó álláspontjáról, s ezzel végső fokon döntő szerepe volt az eddig egymástól függetlenül alakuló erdélyi és felső-magyarországi mozgalmak összekapcsolódásában is. Bocskai korábban nem kereste a kappcsolatot a felső-magyarországi elégedetlenekkel. Azok se vele, hanem Báthori Istvánt próbálták megnyerni. A Habsburg-barát múltú Bocskairól talán fel sem tételezték, hogy élükre állana, minthogy nem is ez volt a célja, hanem az erdélyi fejedelemség megszerzése. Az akaratlanul önmaga által felidézett új helyzetben, Belgiojoso támadását várva, segítség után kellett néznie, hogy a török támogatás megérkezéséig se maradjon védtelenül.

Minden oka megvolt a sietségre, mert Belgiojoso gyorsan intézkedett. Utasította Concinit, hogy vegye át Szentjobbot Bocskai áruló embereitől, ő maga pedig sietett Rakamazra, hogy megszervezze a további tennivalókat Bocskai s főleg az általa behívott törökök ellen. Concini a váradi helyőrség néhány száz katonájával október 2-án ellenállás nélkül megszállta Szentjobbot, majd saját kezdeményezésből megtámadta Kerekit is.

Szövetség a hajdúkkal

A lőcsei incidens halomra döntötte Belgiojoso érvelését. Hiába vétette jegyzőkönyvbe és olvastatta fel a hajdúk előtt október 11-én az adorjáni táborban Bocskai szentjobbi elárulóinak vallomását, bízva sokszor bebizonyított törökgyűlöletükben.

R. Várkonyi Ágnes

Erdély és a nemzetközi szövetség

Caprara a Várad elővárának tekinthető Szentjobb alá vonult, s a török őrség háromnapi ostrom után feladta a várat. Lipót császár pedig 1685. szeptember 17-én kelt elhatározásáról tudósította a fejedelemséget: a császári és királyi csapatok egy részét Erdélyben szándékozik teleltetni.

Lábjegyzetek

  1. Simon M., Supplementum ad dissertationem ... Georgii Pray de extra s. Stephani. Vacii, 1797. 95–96.

Irodalom

a szentjobbira: M. Simon, Supplementum ad dissertationem historico-criticam ... Georgii Pray, de dextra S. Stephani primi Hungari Regis, cum historia monasterii Sz. Jog, ... (Vacii, 1797). 94–96.