Szepesváralja

A Múltunk wikiből
(Szepesvár szócikkből átirányítva)

szlovákul Spišské Podhradie, németül Kirchdrauf, lengyelül Podgrozdie

város Szlovákiában az eperjesi kerület lőcsei járásában
Wikipédia
Coat of arms of Spišské Podhradie.png
1776. január 15.
Mária Terézia felállítja az esztergomi érseki főegyházmegyéből kiszakított besztercebányai, szepesi és rozsnyói püspökségeket.

Kristó Gyula

Imre és III. László

Tekintettel arra, hogy a küszöbön álló összecsapás kimenetele nagymértékben az egyháziak állásfoglalásától függött, Imre sem volt rest az egyházak támogatásában. Csak 1198. évi okleveleket sorolva fel, kiváltságokat biztosított a templomos lovagoknak, birtokot adott a győri püspöknek, megerősítette a váradi egyház, valamint a szentgotthárdi ciszterciták javait és jogait. Különös gondot fordított az esztergomi egyházra. Biztosította az esztergomi érsekség számára az esztergomi vám birtoklását, minden királyi jövedelemből a tizedet, neki adta a szepesi és pozsonyi vámok tizedét.

Sinkovics István

A török védnökség

Ferdinánd követségének ellensúlyozására János újra a Portára küldte Łaskit, aki itt megnyugodva tapasztalhatta, hogy a szultán kitart a szövetség mellett. Szep­tember 30-án János a magyarországi birtokosok sorába emelte követét, aki – úgy­mond - élete kockáztatásával békét hozott létre a törökkel, és a csapásoktól súj­tott Magyarországot kimentette a fenyegető szolgaságból. Örökös szepesi gróf­sággal, Szepesvárral, Késmárk várával és városával, Richnóval és Gölniccel jutalmazta szolgálatait.

A gyalui egyezmény

Az egyezmény lényegében a váradi béke alapján állott: az egész ország Ferdinándot illeti, János családja pedig megfelelő kárpótlást kap. Ferdinánd átadja Szepesvárat és összes tartozékát Izabella királynénak és János Zsigmondnak, Izabella viszont átengedi a Magyar Koronához tartozó összes várost és várat Magyarországon és Erdélyben, akár saját kezében vannak, akár pedig valamelyik híve birtokában. A magyar koronát megőrzésre Ferdinánd veszi át. Amíg a megállapodás tényleges végrehajtására sor kerülhet, Ferdinánd évi 12 ezer forintot fizet János özvegyének. A még rendezésre váró kérdésekben két éven belül megegyeznek, és ha ez nem sikerül, V. Károly császár és Zsigmond lengyel király döntésének vetik alá magukat. Az egyezmény megkötésévei egyidejűleg Fráter Györgyöt és a többi tanácsost Ferdinánd nevében Serédy Gáspár kegyelmébe fogadta, és büntetlenséget biztosított számukra. Ők viszont hűséget fogadtak Ferdinándnak.

A gyalui egyezmény létrejöttekor a politikai helyzet egy ponton egyszerűbb volt, mint a váradi béke megkötése idején: a két vetélytárs király közül már csak az egyik élt. Egy sor nehézség viszont megmaradt. Szepesvár és uradalma nem volt Ferdinánd kezében, így nem rendelkezhetett velük.

Erdély helytartója

A kassai kapitány csapatai megtámadták Ferdinánd területeit, és megkísérelték Szepesvár megszerzését. A Barát védekezni kényszerült: nem tudott a támadásról, s elítéli a zavarkeltést.

Makkai László

Az álmosdi csata

Bocskai, bár tudhatta, hogy a császáriak erdélyi hadainak nagy része Cavriolival, Sennyey Pongráccal és Kornis Boldizsárral, a legtekintélyesebb erdélyi tanácsurakkal együtt, Belgiojoso segítségére ment, mégsem indult Erdélybe, talán mert nem akarta oda hátán vinni az ellenséget és két tűz közé kerülni, vagy – s ez látszik valószínűbbnek – nem akarta cserbenhagyni a felső-magyarországiakat. Debrecenbe húzódott, s onnan figyelte Belgiojoso mozdulatait. Mikor azután megbizonyosodott, hogy a főkapitány október 23-án elhagyta Váradot és Tokaj felé igyekszik, utána küldte hajdúit, akik a rakamazi átkelés során alaposan megfogyasztották a császáriakat, levágva az Erdélyből jött rácok java részét. Átvergődve a Tiszán, Belgiojoso megdöbbenéssel értesült arról, hogy a szikszói tábor Bocskaihoz pártolt. Most már csak a menekülésre gondolt. Miután a székelyek elhagyták, a sziléziai lovasok maradványával és az erdélyi vallonokkal Kassára igyekezett, a város azonban nem fogadta be, hiába ígért a protestáns polgároknak templomot. Végül is Szepes várában talált november elején menedéket, az akkor még császárhű Thurzó Kristófnál. Onnan próbálta maga mellé állítani a környékbeli vármegyéket, ezek azonban szóba sem akartak vele állni, amíg el nem bocsátja a hírhedt vallonokat. Azt, mint maga mondotta, annál szívesebben meg is tette, mert a vallonok egész idő alatt egyszer sem vállaltak csatát az üldöző hajdúkkal. Hadseregét így maga oszlatta fel, viszont a Bocskai elleni felkelésre ezen az áron sem tudott egyetlen embert sem rávenni – írja jelentésében. Valahogyan rábeszélte az eperjesieket, hogy fogadják be a maradék sziléziai lovasokat, ezek azután éppen eleget hallhattak az előzményekről az ottani német polgároktól ahhoz, hogy – maguk is protestánsok lévén – felmondják az engedelmességet, és önkényesen hazavonuljanak. Otthagyták Belgiojosót a közvetlen parancsnoksága alá tartozó elit lovasai is, és 30 emberével meg Thurzó katonáival közel egy hónapig állta a hajdúk ostromát, míg végül az odaérkező Basta kiszabadította szorongattatásából.

Osgyán és Edelény

Tüzérség híján a hajdúk jelentősebb várakat megvenni nem tudtak; Szepesvárát is hiába ostromolták, hogy kivegyék belőle Belgiojosót.

Zimányi Vera

A majorságépítés újabb hulláma

A közvetlen háborús nehézségek elmúltával a királyi Magyarország jelentős részén — különösen a Felföld középső és keleti vidékein — éppen a 16. század végétől számíthatjuk a földesúri gazdálkodás nekilendülését, a 17. század derekára felvirágzását, amiként ezt Szepesvár, Murány, Késmárk, Szendrő, Makovica, Sárospatak, Munkács, Ecsed, valamint számos dunántúli uradalom példája, főúri vártartományok és nemesi középbirtokok sora mutatja.

A jobbágyszolgáltatások arányainak módosulása

Voltak olyan vidékek, ahol sohasem szedtek földesúri kilencedet, mely az évről évre változó mennyiségű termés meghatározott hányadát jelentette, hanem a jobbágynak az urbáriumokban is rögzített, állandó mennyiségű, úgynevezett „akógabonát” kellett beszolgáltatnia. Ez hosszú korszakokon keresztül lényegében változatlan maradt, és általában számottevően kisebb volt a termés tizedrészénél. Az akógabona térképre vetített elterjedése maradványterület jellegét mutatja: az Alföldön a jászkun területekre, másutt az ország széleire szorult. Felsőlendva, Kanizsa, Németújvár, Rohonc, Szalónak, Léka, Csejte, Szepesvár és Csábrág legnagyobb részén viszont a gabonakilenced volt általánosabban elterjedve.

R. Várkonyi Ágnes

A majorsági gazdálkodás változásai

Csáky István szepesváraljai majorságai később sértetlenül kerülnek kincstári kézre.

A földesúri officinák és kereskedelem

A szepesváraljai Csáky-uradalom jobbágyfalvainak megszabott feladata a lenfonás.

Megosztott parasztság

A szepesváraljai uradalom kincstári kezelésbe kerülvén, az uradalomhoz tartozó mezővárosok és bányavárosok – Gölnic, Szomolnok, Stósz, Remete – lakóinak kötelessége lesz a tarcali és gönci bor szállítása.

Jobbágymozgalmak

A szepesi uradalomban, amikor három jobbágyot megbotoztak, az 1659. évi vizsgálat szerint egyik társuk így támadt Újmajor tétlen jobbágyaira: „egy emberséges ember sem volt köztetek”.[1]

Az 1687–1688. évi országgyűlés

Mind ez idáig nem állapította meg a kutatás, hogy Caraffa bírósága előre kitervelt szándékkal vette-e célba ezután az ország több főnemesét, köztük magát a nádort is és Csáky István grófot, akinek szepesvári uradalmához tartoztak a szomolnoki rézbányák még kincstári tulajdonba nem vett részei, s ezért elevenítette-e fel Petenada György vallomása nyomán a Haditanács elnökét, Badeni Hermannt, Kinsky ellenlábasát terhelő régi gyanút, hogy 1685-ben segítette volna Thököly átállási szándékát.

Heckenast Gusztáv

Magyarország bányászata és ipara a török kiűzése után

A besztercebányai rézbányák már a 16. század közepe óta a Kamara tulajdonában voltak; a politikai erőviszonyok most lehetővé tették, hogy az állam részben elkobzás (1670), részben csere (1690) útján megszerezze a Csákyak szepesvári uradalmához tartozó szomolnoki rézbányákat is.

R. Várkonyi Ágnes

Rendi-vármegyei ellenzék és az ónodi országgyűlés

Nem segített a helyzeten, hogy Rákóczi 1706. november 22-én letartóztatta, s a krasznahorkai, majd a szepesi várban fogságban tartotta a vármegyei ellenállást is ösztönző, a fejedelmi parancsokat bíráló és megszegő Forgách Simon grófot, a reguláris hadsereg parancsnokát.

Kosáry Domokos

A jozefinizmus és a katolikus egyház

A kormányzat persze látta, hogy baj van az elmaradt kolduló rendekkel is, és hogy az egyházmegyék átszervezésre szorulnak: túl nagyok és nem fordítanak elég gondot a plébániákra, a falusi nép körében végzett funkciók ellátására. Ezért előbb 1776-ban a roppant terjedelmű esztergomi főegyházmegyéből kihasították a besztercebányai, rozsnyói, szepesi püspöki megyét, majd 1777-ben felállították az új székesfehérvári és szombathelyi püspökséget.

Dolmányos István

Az 1906. évi választások

Különösen nagy visszhangot keltettek a rózsahegyi események. Itt Vavro Šrobárt, a megbukott szlovák képviselőt és Andrej Hlinkát, a Šrobárt támogató lelkészt hurcolták meg. Hlinkát a szepesi katolikus püspök eltiltotta papi teendőinek gyakorlásától, majd bírósági eljárást indítottak ellene. A rózsahegyi szlovák népet felzaklatták a megtorló intézkedések.

Katus László

A szlovákok

A szlovák néppárti mozgalom egyik vezetőjét, Hlinka plébánost az 1906-es rózsahegyi választások alkalmával tanúsított magatartása miatt – a hlaszista Šrobár főkortese volt a magyar katolikus néppárti jelölttel szemben – a szepesi püspök felfüggesztette papi funkcióinak gyakorlása alól, a bíróság pedig izgatásért két évi államfogházra ítélte. Közben szülőfalujában, a Rózsahegy melletti Csernován templomot építettek, s a felszentelésnél a nép ragaszkodott Hlinka közreműködéséhez. 1907. október 27-én az egyházi elöljárók és a szolgabíró Csernovára kocsiztak, hogy a felszentelés ügyében a lakossággal tárgyaljanak. A nép abban a hiszemben, hogy erőszakkal akarják felszentelni a templomot, a falu bejáratánál útját állta az érkezőknek, kőzáporral árasztotta el a kocsikat és a csendőröket. A csendőrőrmester tűzparancsot adott. 13 halott és számos sebesült maradt a helyszínen.

Lábjegyzet

  1. Úriszék. XVI–XVII. századi perszövegek. Szerkesztette Varga Endre. Budapest, 1955., 986.

Irodalom

Urbáriumok, XVI–XVII. század. Kiadta Maksay Ferenc (Budapest, 1959. – jobbágynévsororokkal, Felső-LendvaMuraszombat: 1628, LévaBorsmonostor: 1608, Várpalota: 1578, 1617, Pozsony: 1574, 1646, Csejte: 1568, 1695, Csábrág: 1558, 1602, Murány: 1573, 1672, Szepesvár: 1605, 1672, Szendrő: 1570, 1686, Szentmiklós: 1648, 1700, Nagybánya: 1566, 1688, Vác: 1578, Tokaj: 1581, 1688, Ecsed: 1614 és tartozékaik)