Szered

A Múltunk wikiből

Sereď

város Szlovákiában a nagyszombati kerület galántai járásában, Nagyszombattól 15 km-re délkeletre a Vág partján
Wikipédia
Szered címere
1846. június 1.
Megnyitják a PozsonySzered lóvasút Nagyszombatig terjedő szakaszát.
1846. november 1.
Megnyílik a PozsonySzered lóvasút befejező szakasza.

Somogyi Sándor

A Kárpát-medence természeti képe a honfoglalás idején

Az egykori ártéri vizes világ elterjedését a 9. térkép szemlélteti. Látjuk róla, hogy nagy részben állandóan víz alá került a Duna nagy hordalékkúpja Pozsony alatt is (a Csallóköz és a Szigetköz), a Vág két oldala Szered alatt, a Fertőtől keletre a Rábáig terjedő Hanság-medence egésze, de még a Rábaköz is (Kapuvártól és Csornától délre).

Györffy György

A vezérek szállásrendje és a törzsek

A felvidék nyugati részén Nyitra vidéke – a Vág szeredi révével és a nyitrai várral – kezdetben, mint szó volt róla, Árpád fiának, Üllőnek jutott osztályrészül.

Társadalmi fejlődés

A közrangú népesség a leletek szerint sem volt egyenrangú; voltak módosabbak köztük, de soraikat rab szolgák is tarkították. Rab szolgákra következtetnek a mellékletek hiányából, de e temetési mód a kereszténységgel is terjedt. Néhol különböző társadalmi helyzetűek egymás mellett, de külön temetőkbe temetkeztek, mint például Bashalmon és Szereden.

Zimányi Vera

Nemesek és jobbágyaik küzdelme a szűkülő piacokért

A 17. század első felében is a paraszti árutermelés fészkei maradtak az ország északnyugati részén fekvő, jó eladási lehetőségekkel rendelkező népes mezővárosok – mint Galgóc, Szered, Sempte, Somorja, Szerdahely – továbbá a Fertő tó környékén elhelyezkedő, nagyrészt bortermelő oppidumok.

Benczédi László

A kuruc mozgalom válaszúton

S hogy ez a kuruc tábor egészét átható bizalmatlanság, a bécsi udvar „lépes beszédivel” szemben táplált gyanakvás korántsem volt megalapozatlan, annak alátámasztásául elegendő, ha a soproni országgyűlés előkészítési időszakából egymás mellé állítjuk Szelepcsényi egy-két levélrészletét, akinek kétségtelenül jelentős része volt a közeledés előmozdításában, s ebben szemmel láthatólag politikusi hiúsága is vezette. Így érvelt az érsek, amikor 1680. július 6-i levelében Thökölyhez és híveihez intézte szavait: „Kegyelmetek már mennél hamarább nyúljon szerével az Őfelsége atyai kegyelmességéhez, mindenek jó karban lesznek. Oh édes fiaim és véreim l Nem tudja azt kegyelmetek, mely szent és természet szerint való kegyelmes urunk vagyon, nem hiszem, aki csak egyszer hallja is szavát, vagy felséges személyét és magával született szelídségét látja, [érte] vérét kiontani kész ne legyen. Más az – folytatja agitációját –, nem kicsiny állapot az, aki ilyen nagy monarchának és császárnak köntösét megfoghatja.”[1] Ám hogy „Őfelsége atyai kegyelmességén” az érsek mit is értett a gyakorlatban, azt egy 1680. december 3-án kelt másik leveléből tudhatjuk meg, melynek címzettje ezúttal nem a kuruc vezér, hanem – Lipót császár volt. Eszerint: „arra kell törekedni, hogy a béketárgyalás mindkét részről kiküldött biztosok útján minél hamarább meginduljon. A mi ügyünknek pedig az használna leginkább – fejtegette a főpap –, ha Thököly és Wesselényi valahová idejönnének a közelbe, s akkor az embereknek ezt a söpredéket, amely oly hitszegő módon összeforrt, zsoldbafogadás útján szétszórhatnánk olyan várakba, mint Ónod, Putnok, Szendrő, Fülek, Léva, Szered és Sellye, s ily módon ez a veszedelmes gyülekezet idővel szétoszlana.”[2]

Mérei Gyula

A szállítás és közlekedés

A legelső magyarországi vasút PozsonyNagyszombatSzered között még lóvontatással indult el az 1840-es évek elején.

Lábjegyzetek

  1. EKK Kaprinay gyűjtemény XII/61.
  2. EKK Kaprinay-gyűjtemény XIL/64.