Szikszó

A Múltunk wikiből
város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
Wikipédia
HUN Szikszó COA
1588
október 8. Nagy magyar győzelem Szikszónál a török felett.
1679
november 3. A bujdosok győzelmet aratnak á császáriak felett Szikszó mellett.

Sinkovics István

Kísérletek a török feltartóztatására

1536 augusztusában Szikszón jött össze 10 közeli vármegye nemessége a király hívása nélkül. Elképzeléseik – a király küldjön katonaságot, hajtassa végre a nagyok hatalmaskodásai ellen hozott végzéseket; a nemesség keresse fel követeivel a két királyt és Wesét; válasszák meg Perényi Pétert kapitánynak vagy bírónak – a korábbi, tehetetlenül panaszkodó és céltalan terveket kovácsoló gyűlések emlékét idézik.

Ragaszkodás a béke fenntartásához

Ez idő tájt a védelmi vonal más pontjain is vívtak csatákat nagyobb seregek. A Dráva-Száva közére 1587-ben Ali boszniai bég tört be 5 ezer katonával. Erdődy Tamás horvát-szlavón bán azonban Ivanics mellett harcba szállt ellenük, és a bég is a csatatéren maradt. A következő évben Felső-Magyarországon ugyancsak a török volt a kezdeményező. A budai pasa Szikszó mezővárosától ezer forint adót követelt, és amikor nem kapta meg, 10 ezres sereget küldött behajtására. A lakosság menekült, a védők a templomtoronyba húzódtak. Rákóczi Zsigmond egri kapitány hívására azonban a szomszédos végvárakból érkezett magyar és német csapatok október 8-án megtámadták a Szikszót ostromló, túlerőben levő törököket. A csata este kezdődött, és belenyúlt az éjszakába, a törökök állítólag több mint 2 ezer embert veszítettek. A magyarok és a németek közül 600-nál többen estek el.

Makkai László

Támadás Bocskai várai ellen

Az ímmel-ámmal Szikszóra gyülekező vármegyei hadak élére az országgyűlés Rákóczi Zsigmondot jelölte, de Belgiojoso nem bízott benne, mert Basta ellene hangolta, s ezért, mint hamarosan kiderült, a lehető legrosszabbat választva, a fiatal Homonnai Bálintot állította helyébe. Ezután ő is Adorjánba indult, magával víve Rottwitz ezredest 300 lovasával, valamint az ország 600 rendes lovasát és Dampierre-t a hajdúival, sőt maga után rendelte Petz ezredest is, a német gyalogsággal és a többi sziléziai lovassal.

Az álmosdi csata

Az öregek óvatoskodásával nem törődve, a fiatalok, Homonnai Bálint és sógora, Mágochy Ferenc a Szikszón gyülekező vármegyei hadak élén türelmetlenül várták, hogy Bocskaihoz csatlakozhassanak. Erről mit sem tudva, Belgiojoso úgy döntött, hogy maradék seregével valahogyan átvágja magát Tokajba, s egyesül a császárhűnek képzelt vármegyei hadakkal, mert Bocskainak a székelyekhez írott leveleit elfogva, most már ez utóbbiakban sem bízhatott.

Bocskai, bár tudhatta, hogy a császáriak erdélyi hadainak nagy része Cavriolival, Sennyey Pongráccal és Kornis Boldizsárral, a legtekintélyesebb erdélyi tanácsurakkal együtt, Belgiojoso segítségére ment, mégsem indult Erdélybe, talán mert nem akarta oda hátán vinni az ellenséget és két tűz közé kerülni, vagy – s ez látszik valószínűbbnek – nem akarta cserbenhagyni a felső-magyarországiakat. Debrecenbe húzódott, s onnan figyelte Belgiojoso mozdulatait. Mikor azután megbizonyosodott, hogy a főkapitány október 23-án elhagyta Váradot és Tokaj felé igyekszik, utána küldte hajdúit, akik a rakamazi átkelés során alaposan megfogyasztották a császáriakat, levágva az Erdélyből jött rácok java részét. Átvergődve a Tiszán, Belgiojoso megdöbbenéssel értesült arról, hogy a szikszói tábor Bocskaihoz pártolt.

Hajdúk és prédikátorok királya

Bocskai eközben Tiszalökön rendezte be táborát, s odaérkeztek hozzá Szikszóról a vármegyei hadak is, amelyekből 1200 gyalogos és 900 lovas Bornemisza János vezetésével azonnal csatlakozott a szerteszáguldó hajdúkhoz, s részt vett a borsodi és gömöri várak hódoltatásában. A végbeli magyar katonaság mindenütt átállt, és feladásra kényszerítette a kisszámú külföldi őrséget is. A parasztság segítette a hajdúkat, sőt csapatostul állt közéjük. A föld népe csatlakozásának, különösen eleinte, nagy jelentősége volt, mert bizonytalanná tette az ellenség élelemszerzését, veszélyessé a lemaradozásokat, s állandó utánpótlást adott a hajdúságnak, amelynek száma rövidesen a 10 ezer főt is meghaladta.

A második hajdúfelkelés

1607 októberében Nagy András Debrecenben kitűzte a második hajdúfelkelés lobogóját. Ez az úri mendemonda szerint „juhok pásztorából lett farkasok pásztora”,[1] más változatban kurtanemesi származású hajdúkapitány tanult Lippai példájából, aki alatt már Osgyánnál ott harcolt. Nem adta magát feltétel nélkül úri vezetés alá, hanem önálló hajdúpolitikát folytatott, amiben Foktői Máté kálvinista prédikátor volt a tanácsadója. Tárgyalásokat kezdeményezett Homonnai Bálinttal és Báthori Gáborral, akiket Bocskai örököseinek vélt, s nem indokolatlanul, mert maga Bocskai is bennük szerette volna művének folytatóit látni: Homonnait jelölte erdélyi fejedelemnek, s szívére kötötte, hogy a magyar urak közül Báthorira hallgasson, akit talán a maga helyére Magyarország fejedelmének szánt. A vén ravasz Rákóczi Zsigmond azonban mindkettőjüket kijátszotta, és erdélyi kormányzóságából adódó előnyét felhasználva, még februárban rávette az erdélyieket, hogy őt válasszák fejedelemmé. A Portáról hozott athnáméból a megvesztegetett csausszal kivakartatta Homonnai nevét, és a magáét íratta helyébe. A két kárvallott egyelőre nem mozgolódott nyilvánosan, és Nagy Andrással folyó tárgyalásaikat is tagadták. A hajdúvezér így elszigeteltségéből csak egy kiutat látott, ezt is Bocskai példája mutatta: a törökhöz fordult.

Ali budai pasa, arra hivatkozva, hogy a császár a zsitvatoroki békében kikötött ajándékot nem küldte meg a Portára, s a Bocskai adományait szentesítő bécsi békét is megszegte a hajdútelepítés akadályozásával, nyíltan védelmébe vette a hajdúkat. Ezek november elején Szikszóra indultak királyválasztó gyűlésre. „Soha németet nem uralunk, hanem azt uraljuk, az ki magyar fejedelme leszen Magyarországnak”[2] – hangoztatták. Az útközben az ország minden részéből odasereglett hajdúkkal, végváriakkal és a falvakból maguk mellé esketett parasztokkal 7–8 ezerről kétszeresére növekedett felkelő had eredeti programja, a Bocskai által adott javak átengedésének követelése, majd a nemzeti királyválasztás terve fokozatosan egyre inkább antifeudális élt vett fel. Egyesek már azt hirdették, hogy az urak és a nemesek a hajdúk szolgái, s a jobbágyok a maguk urai lesznek. Forgách Zsigmond kétségbeesve írta Kassáról Thurzónak: „itt uram, egy nagy kereszteshad támada, mind ez világ feltámatt ide”,[3] kereszteseken a magyar köznyelvben akkor már általános azonosítással Dózsa kereszteseit értve. A magyar urak közt Nyáry Pál, Bocskai testamentomosainak egyike, úgyszólván egyedül állt véleményével, hogy teljesíteni kell a hajdúk jogos birtokkövetelését, „néhány hitvány falu miatt ne károsodjék az ország”. Ehelyett december 5-én általános felkelést hirdettek a hajdúk ellen, de a nemesség vonakodott felülni, s mindössze néhány vármegye jött össze úgy 100 lovassal. Ezeknek aztán megüzente Nagy András, hogy oszoljanak az urak, mert tűzzel-vassal megy reájuk; inkább az országra (azaz a bécsi béke végrehajtására) viseljenek gondot, mert azt „számonkérjük nagyságtokktól”.[4]

Homonnai és Báthori vonakodása, hogy a hajdúk kezéből fogadják el a magyar fejedelemséget, végül is beláttatta Nagy Andrással; hogy hiába keres új Bocskait az urak közt. Sőt, egyre inkább gyűlt ellene a sereg, amelynek élén Forgách és Mágochy mellett Homonnai és Báthori is ott forgolódtak. Fegyverre azonban egyik fél sem akarta vinni a dolgot. December 29-én Ináncson tárgyalásra került sor a hajdúk 33 pontba foglalt kívánságai alapján, melyek a Bocskai által adott hajdúkiváltság és a nemzeti király követelése mellett lényegében a bécsi béke kikötéseit (országgyűlés összehívása, nádorválasztás, protestáns vallásszabadság stb.) tartalmazták.

Thököly Imre, Teleki Mihály és Wesselényi Pál

Ám ha a magyar hadak hajdúszoboszlói gyűlése 1680. január 8-án ennek ellenére a kuruc főgenerálisává választotta meg őt, úgy ez a választás – mind az erdélyi függéssel, mind a korábbi balul sikerült próbálkozásokkal szemben – ezúttal valóban arra méltó és rátermett vezért emelt a kuruc küzdelem élére. A választás helyességét előzetesen már az 1679. november 3-i szikszói ütközet is igazolta, amelyben Thököly és alvezérei, mintegy 2 ezer fő élén, meglepetésszerű támadással és a hajdúles klasszikus alkalmazásával a császáriak egyik ezer főnyi alakulatát verték széjjel.

Hajdu Tibor

Az ellentámadás előkészítése

Ha például egy pillantást vetünk az 1918. decemberi csehszlovák titkos memorandumhoz mellékelt térképre, azt látjuk, hogy az 1919 májusában megállapított és a trianoni békébe foglalt határ mellőzi Beneš igényét a VácSalgótarjánMiskolc vonal birtoklására, továbbá a Szikszó—Bodrog vonaltól északra eső területre, viszont Csehszlovákiának adja a Ruténföld déli és keleti felét is, amiről korábban nem volt szó.

Stromfeld haditerve. Az északi hadjárat első sikerei.

Már az északi hadjárat első napja jelentős sikereket hozott. Keleten Szikszót, Bánrévét és Putnokot érte el a Vörös Hadsereg; a nemzetközi egységekkel megerősített 80. dandár lendületes átkaroló támadással megfutamította a szemben álló ellenséget, és bevonult Losoncra.

Lábjegyzet

  1. Ugyanott, 66.
  2. MTT XIII. 134.
  3. HK 1891. 20.
  4. A két idézet: Rácz István, A hajdúk a XVII. században. Debrecen, 1969. 76–77.

Irodalom