Szilády Áron

A Múltunk wikiből
Ságvár, 1837. november 3. – Kiskunhalas, 1922. március 20.
református lelkész, irodalomtörténész, nyelvész, orientalista
Wikipédia
Szilády Áron.jpg

Szabad György

A kiegyezés megkötése és elfogadtatása

Deák nyilvánvaló célzása a Dunai Szövetség tervére vonatkozott, de nem jelentett érdemi választ azokra a fenntartásokra, amelyeket a kiegyezés megkötésének a tartalmára is visszaható módja még – elsősorban naplóinak tanúsága szerint – a kompromisszumot olyannyira szorgalmazó Eötvös Józsefben is keltett, s amelyeknek a képviselőházban a legegyértelműbben Szilády Áron akadémikus, kiskunhalasi református lelkész adott hangot kevéssel Deák nagy beszéde előtt.

Szilády azt szögezte le, hogy a kiegyezést nem „szabad nemzet” köti „szabad nemzetekkel”. A 67-es bizottság többségi javaslatának azért kellett megszületnie és az országgyűlésnek azért kell azt elfogadnia, mert ez volt a felelős kormány kinevezésének a feltétele. A lajtántúliak viszont azért kényszerülnek elfogadására, „mert különben nem fogják visszakapni felfüggesztett alkotmányukat”. Az abszolutizmus nyomása alatt született kiegyezésről, éppen mert nem „szabad nemzetek” megegyezéseként jött jött létre, azt jövendölte, hogy elkerülhetetlenül az abszolutizmus érvényesítője lesz.[1]

Lábjegyzet

  1. Az 1865. évi deczember 10-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Szerkesztette Greguss Ágost. IV. Pest, 1867. 102–103.

Művei