Szirmay István

A Múltunk wikiből
? – 1711
a kuruc kor egyik ismert személyisége
Wikipédia

R. Várkonyi Ágnes

Főurak és köznemesek

Korszakunkban is voltak, akik a katonai pálya, a kimagasló képzettség, beházasodás vagy politikai szolgálat révén jutottak a főúri rendbe, miként Mednyánszky Pál, Klobusiczky Ferenc vagy Szirmay István.

Bécs felmentésétől a párkányi győzelemig

Számottevő katonaság, alig kevesebb mint 20 ezer harcos várt támadási parancsra Thököly alatt. Felső-Magyarország fejedelme, amint végigzúdultak cseklészi táborán a Bécs falai alól menekülő janicsárok, sejtette, hogy megváltoztak a politikai erőviszonyok. Eddig is igyekezett fenntartani egy, a törökellenes hatalmak táborába vezető keskeny ösvényt: 1682 őszén a császárvárosban időző követei, Szirmay István és Jánoky Zsigmond útján figyelmeztette az udvart a készülő török hadjáratra.

Hadseregek és haditervek

Amikor Schultz generális ostromára Eperjes polgárai, közel héthetes (1685. július 21–szeptember 13.) elszánt védelem után – megtudván, hogy segítségre nem számíthatnak – megnyitották kapuikat a császár hadai előtt, majd meghódolt Tokaj, Ónod, Ibrány, Kisvárda, Kálló és Szerencs, Thököly sürgősen Bécsbe küldte követét, Szirmay Istvánt, és újra ajánlatot tett: ha méltányos feltételek mellett békét köthet a császárral, kész átadni Kassát, haderejét a török ellen fordítja, és Szkander bég példáját követve harcol a kereszténység ügyéért. Valószínűleg emiatt fordult ellene a Porta haragja.

Aulikus főnemesség és új nemesi rétegek

Egyfelől osztrák, olasz, cseh arisztokraták, hadi tisztek, hadseregszállítók, vállalkozók kaptak indigenátust, másfelől a köznemességből törtek előre többen a mágnási réteg peremére, mint Szenthe Bálint alnádor, a Festetics család vagy Szirmay István, az 1690-es években báróságot szerző Klobusiczky Ferenc személynök és az erdélyi Jósika Imre élelmezési biztos.

Főúri-nemesi szervezkedés (1698–1702)

A szervezkedés egyik legfőbb mozgatója, Szirmay Miklós, egykor Thököly híve, mint Bercsényi és Rákóczi jószágkormányzója intézte az ügyeket. Vay Ádám Nógrádtól Szabolcsig a református, Okolicsányi Pál az északnyugati országrész evangélikus, tekintélyes és művelt köznemeseit képviselte. Szirmay István nádori ítélőmester az aulikus rendi politikai táborban eltöltött hosszú idő ismereteit, Szirmay András Thököly mellett szerzett politikai, Sándor Gáspár francia diplomáciai tapasztalatait vitte a szervezkedésbe.

Rákóczit mélyen áthatotta az országért érzett felelősségtudat, s meggyőződött róla, hogy a panaszok, kérések mind hiábavalóak, az iga lerázásáról kell gondolkozniok, a felszólalások és könyörgések semmit nem érnek, fegyveres felkelést kell indítaniok. Fejedelmi elhivatottsága, a nép iránti szeretete s az a tudat késztette a veszélyes vállalkozásra, hogy igaz ügyért, az ország alkotmányának védelméért fog fegyvert. Rákóczi a felkelést csak jól felszerelt, rendesen fizetett, hivatásos katonákból álló hadsereggel látta érdemesnek megindítani. Hazai erőforrásokból – mint jó katonaanyagra – főleg a volt végvári vitézekre és a rác határőrökre számítottak. Társadalmi-gazdasági reformgondolatokat hiába keresünk a szervezkedés gyér és mindmáig hiányosan feltárt dokumentumaiban. Főleg az európai politikai változásoktól, a külföldi hatalmaktól vártak segítséget.

Rákóczi kivételes diplomáciai, udvari összeköttetései és nem mindennapi irodalmi tájékozottsága révén a mozgalom széles körű külpolitikai terveit alakította ki, s a szervezkedést az ország rendi főméltóságainak bevonásával kívánta országos méretűvé tágítani. Erdély politikusait is igyekezett megnyerni. Számolt vele, hogy a várhatóan hamarosan megüresedő spanyol trón miatt újabb háború robban ki Európa hatalmai között.

1790 nyarán, amikor Rákóczi hazatért Felső-Magyarországra, elhatározta, hogy közli a magyar rendek felkelési szándékát a francia királlyal, és segítségét kéri. Óvatosságból nem a bécsi vagy a konstantinápolyi francia követen át kereste az összeköttetést, hanem egy liege-i vagy lotharingiai származású, a Badeni-ezredben szolgáló tiszt, Longueval százados felajánlott szolgálatát vette igénybe, aki Patak környéki állomásozása idején megnyerte bizalmát, s aki éppen szabadságra készült Franciaországba. Rákóczi 1700. november 1-jén, véletlenül éppen a spanyol király halála napján írta meg levelét XIV. Lajos királynak. Hangsúlyozta, hogy „a nemzet érdekeivel mindig végzetesen ellenkező vallási háborúságok és családi viszálykodások elsimultak vagy megszűntek, és a három rend, a három vallással együtt, semmi mást nem kíván, mint egy szívvel-lélekkel állani a közösség szolgálatára”,[1] s kérte a király jóindulatú támogatását. Longueval a levelet Bécsben bemutatta a császárnak, majd folytatta útját. Párizsban nem jutott a francia király elé, s csak Barbesieux hadügyi államtitkár üzenetével tért vissza: Rákóczi küldjön a magyar rendek nevében, a főméltóságok aláírásával meghatalmazást, hogy nem magánemberként kéri a király segítségét; ez esetben a király hajlandó a felkelés kirobbantása alkalmával egy összegben 2 millió livre-t, majd havonta 200 ezer tallér támogatást küldeni. A szervezkedők azonban az 1701 februárjában Bercsényi ungvári kastélyában tartott tanácskozásukon az írott kötelezettség kockázatát nem vállalták. A szövetséglevél kiállítását maga Bercsényi is időszerűtlennek találta. Ily módon Rákóczi csupán magánlevélben tudatta a királlyal: még korai lenne, hogy a magyar rendek és főurak szorosabban elkötelezzék neki magukat, s kérte további jóindulatát. A messzire nem jutott főúri-nemesi szervezkedés története ezzel le is zárult volna, ha a császári udvar nem tud róla. Így azonban Rákóczit 1701. április 18-ra virradóra letartóztatták, és a bécsújhelyi tömlöcbe hurcolták, hogy felségsértés vádjával külön törvényszék elé állítsák. A mozgalom számos résztvevőjét – az ellentmondó források szerint mintegy 60–70 személyt –, többek között Vay Ádámot és testvéreit, Mihályt és Lászlót, Sándor Gáspárt, Szirmay Istvánt ugyancsak elfogták.

Az aulikus magyar rendek és a pozsonyi országgyűlés

A katonai helyzet is hozzájárult, hogy József császár a rendi alkotmányt tárgyalásokkal átmenteni szorgalmazó főurak javaslatát fogadta el. E csoport tekintélyét különösen megnövelték az udvarnak nyújtott kölcsönök. Szirmay István ezer, Erdődy György országbíró 3 ezer forinttal, mások kisebb-nagyobb hitelekkel, alapítványokkal segítették ki a kincstárt.

Földesurak, főtisztek, vállalkozó nemesek

A négy Szirmay fiú közül három Rákóczi híve lett, a legidősebb, a családnak az aulikus főrendi rétegbe frissen betört tagja, István, ma még nem egészen világos feladatkörrel, Bécsben maradt.

Művészetek

Szirmay István pazdicsi (Zemplén vármegye) kastélyának főtermét Metzner Ézsaiás eperjesi festő keze alól kikerült történeti festmények ékesítették.

Lábjegyzet

  1. II. Rákóczi Ferenc Válogatott levelei. Szerkesztette Köpeczi Béla. Budapest, 1958. 41

Irodalom

A behódolás a töröknek, más szóval a törökkel való viszony tartós rendezésének a nemesi érdekeket biztosító felfogása volt az alapja már Wesselényi nádor 1666. augusztus 27-i tervezetének is (lásd az 1. alfejezet vonatkozó szövegét és jegyzetét). Ugyanez az igény jutott kifejezésre az 1683. januári kassai gyűlés nevében a Portára beküldött Szirmay István követi utasításában is: Egyetemi Könyvtár Kézirattára Hevenessi-gyűjtemény. LXXV/13.

A nádor és főleg Szirmay István tevékenységére gazdag levéltári anyaggal lásd Iványi Emma, Esterházy Pál nádorsága, (Kéziratos kandidátusi értekezés. Budapest, 1976); Málnási Ödön, Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora, 1672–1732 (Kalocsa, 1933).