Szirmay Miklós

A Múltunk wikiből
Wikipédia – Szirmay István

R. Várkonyi Ágnes

Az indusztriálkodó földesúri gazdaság fejlődési határai

Szirmay Miklós tállyai sörfőzdéjét adja árendába Schulz Mihálynak, évi 150 magyar forint és 30 hordó sör fejében.

Aulikus főnemesség és új nemesi rétegek

Szirmay Miklós, miután Odera-Frankfurtban befejezte egyetemi tanulmányait, regéci kapitány lett, 1687-ben megjárta Caraffa börtönét, majd Aspremont uradalmi prefektusaként kiderülnek kivételesen jó képességei, 1697-ben már Bercsényi felső-magyarországi hadi pénztárosa.

Főúri-nemesi szervezkedés (1698–1702)

A szervezkedés egyik legfőbb mozgatója, Szirmay Miklós, egykor Thököly híve, mint Bercsényi és Rákóczi jószágkormányzója intézte az ügyeket. Vay Ádám Nógrádtól Szabolcsig a református, Okolicsányi Pál az északnyugati országrész evangélikus, tekintélyes és művelt köznemeseit képviselte. Szirmay István nádori ítélőmester az aulikus rendi politikai táborban eltöltött hosszú idő ismereteit, Szirmay András Thököly mellett szerzett politikai, Sándor Gáspár francia diplomáciai tapasztalatait vitte a szervezkedésbe.

Rákóczit mélyen áthatotta az országért érzett felelősségtudat, s meggyőződött róla, hogy a panaszok, kérések mind hiábavalóak, az iga lerázásáról kell gondolkozniok, a felszólalások és könyörgések semmit nem érnek, fegyveres felkelést kell indítaniok. Fejedelmi elhivatottsága, a nép iránti szeretete s az a tudat késztette a veszélyes vállalkozásra, hogy igaz ügyért, az ország alkotmányának védelméért fog fegyvert. Rákóczi a felkelést csak jól felszerelt, rendesen fizetett, hivatásos katonákból álló hadsereggel látta érdemesnek megindítani. Hazai erőforrásokból – mint jó katonaanyagra – főleg a volt végvári vitézekre és a rác határőrökre számítottak. Társadalmi-gazdasági reformgondolatokat hiába keresünk a szervezkedés gyér és mindmáig hiányosan feltárt dokumentumaiban. Főleg az európai politikai változásoktól, a külföldi hatalmaktól vártak segítséget.

Rákóczi kivételes diplomáciai, udvari összeköttetései és nem mindennapi irodalmi tájékozottsága révén a mozgalom széles körű külpolitikai terveit alakította ki, s a szervezkedést az ország rendi főméltóságainak bevonásával kívánta országos méretűvé tágítani. Erdély politikusait is igyekezett megnyerni. Számolt vele, hogy a várhatóan hamarosan megüresedő spanyol trón miatt újabb háború robban ki Európa hatalmai között.

1790 nyarán, amikor Rákóczi hazatért Felső-Magyarországra, elhatározta, hogy közli a magyar rendek felkelési szándékát a francia királlyal, és segítségét kéri. Óvatosságból nem a bécsi vagy a konstantinápolyi francia követen át kereste az összeköttetést, hanem egy [Liege|liege-i]] vagy lothaEl származású, a Badeni-ezredben szolgáló tiszt, Longueval százados felajánlott szolgálatát vette igénybe, aki Patak környéki állomásozása idején megnyerte bizalmát, s aki éppen szabadságra készült Franciaországba. Rákóczi 1700. november 1-jén, véletlenül éppen a spanyol király halála napján írta meg levelét XIV. Lajos királynak. Hangsúlyozta, hogy „a nemzet érdekeivel mindig végzetesen ellenkező vallási háborúságok és családi viszálykodások elsimultak vagy megszűntek, és a három rend, a három vallással együtt, semmi mást nem kíván, mint egy szívvel-lélekkel állani a közösség szolgálatára”,[1] s kérte a király jóindulatú támogatását. Longueval a levelet Bécsben bemutatta a császárnak, majd folytatta útját. Párizsban nem jutott a francia király elé, s csak Barbesieux hadügyi államtitkár üzenetével tért vissza: Rákóczi küldjön a magyar rendek nevében, a főméltóságok aláírásával meghatalmazást, hogy nem magánemberként kéri a király segítségét; ez esetben a király hajlandó a felkelés kirobbantása alkalmával egy összegben 2 millió livre-t, majd havonta 200 ezer tallér támogatást küldeni. A szervezkedők azonban az 1701 februárjában Bercsényi ungvári kastélyában tartott tanácskozásukon az írott kötelezettség kockázatát nem vállalták. A szövetséglevél kiállítását maga Bercsényi is időszerűtlennek találta. Ily módon Rákóczi csupán magánlevélben tudatta a királlyal: még korai lenne, hogy a magyar rendek és főurak szorosabban elkötelezzék neki magukat, s kérte további jóindulatát. A messzire nem jutott főúri-nemesi szervezkedés története ezzel le is zárult volna, ha a császári udvar nem tud róla. Így azonban Rákóczit 1701. április 18-ra virradóra letartóztatták, és a bécsújhelyi tömlöcbe hurcolták, hogy felségsértés vádjával külön törvényszék elé állítsák. A mozgalom számos résztvevőjét – az ellentmondó források szerint mintegy 60–70 személyt –, többek között Vay Ádámot és testvéreit, Mihályt és Lászlót, Sándor Gáspárt, Szirmay Istvánt ugyancsak elfogták. Bercsényi Szirmay Miklóssal idejében Lengyelországba menekült.

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

Szirmay Miklós könyvgyűjtő szenvedélyéről fia végrendelete árulkodik: a könyveket tartsák együtt.

Lábjegyzet

  1. II. Rákóczi Ferenc Válogatott levelei. Szerkesztette Köpeczi Béla. Budapest, 1958. 41

Irodalom