Sziszek

A Múltunk wikiből

horvátul Sisak, latinul Siscia, németül Sisseg

város Horvátországban, Sziszek-Moslavina megye székhelye
Wikipédia
Sziszek zászlaja
i.e. 156
Szkordiszkusz–római összetűzések; Sisciát ostromolják a rómaiak.
i.e. 35–33
Octavianus hadjárata a japodok és a Dráva–Száva közti pannon törzsek ellen; Siscia elfoglalása.
69–79
Vespasianus római császár uralkodása.
A dunai védelmi vonal, a limes kiépítésének kezdete. Két új colonia, Siscia és Sirmium alapítása.
262
A sisciai pénzverde felállítása.
294–295
Az igazgatási reformok kezdete, amelyek végén Pannoniát négy tartományra osztották: Pannonia Superior északi fele Pannonia Prima (székhelye Savaria), déli része Savia (székhelye Siscia); Pannonia Inferior északi része Valeria (székhelye Sopianae), déli fele Pannonia Secunda (székhelye Sirmium). A katonai helytartók (duxok) továbbra is Carnuntumban és Aquincumban maradnak.
388
A sisciai pénzverde működése megszűnik.
1593
június 13. Haszán boszniai pasa Sziszeket ostromolja. (Június 22-én a felmentő királyi sereg szétveri a pasa csapatait. — A tizenöt éves háború kezdete.)
1653
december A sziszeki határőrvidék katonasága csatlakozik a horvát parasztfelkeléshez.
1871. június 8.
1871:XXXIXXXIII. tc. az elsőfolyamodású bíróságok rendezéséről, az elsőfolyamodású királyi törvényszékek és járásbíróságok létesítéséről és a királyi ügyészségekről.
Uralkodói rendelet a két varasdi határőrezred, valamint Zengg, Belovár, Ivanić és Sziszek katonai községek polgári közigazgatás alá helyezéséről.

Mócsy András

Politikai történet

E háborúk közül az i.e. 156-ban lezajlott szkordiszkusz–római összetűzést kell kiemelnünk, mert ugyanebben az évben a rómaiak megostromolták Pannonia kapuját, a Száva és Kulpa összefolyásánál fekvő Siscia városát (Sisak), és több forrás egybevetéséből kideríthető, hogy ez idő tájt a pannonok a szkordiszkuszok szövetségesei vagy épp azok uralma alatt álló, függetlenségüket vesztett nép voltak. Ebből következik az is, hogy a Száva völgye ebben az időben a szkordiszkuszok fennhatósága alá tartozott.

Pannonia meghódítása és az augustusi külpolitika

Amikor Octavianus i.e. 35-ben hadjáratot indított a kelet-alpesi japodok törzse ellen, a hadjárat végcéljaként még mindig a dákok legyőzése szerepelt a hivatalos propagandában. Az igazi indíték azonban az volt, hogy az Antoniusszal leszámolásra készülő és előzetesen hadisikerekre pályázó Octavianus egy keleti irányú, Antonius elleni vállalkozás esetére szárazföldi összeköttetést akart teremteni Itália és a Balkán között. A kétéves háborúban Octavianusnak sikerült leigáznia a japodokat, de a legfontosabb esemény a pannonok Száva-parti városának, Sisciának az elfoglalása volt. Ezáltal a rómaiak biztosan megvetették lábukat az Alpokon túli területeken, és támaszpontot szereztek a Száva-völgy, végső soron pedig a Duna-vidék meghódítására.

Belpolitikai reformok és a tartományi igazgatás kiépítése

  • Pannonia első két flaviusi városalapítása Vespasianus uralkodásának első éveire esett: Siscia és Sirmium (Mitrovica) kapott colonia rangot; a polgárháborúban Vespasianus oldalán harcolt flottakatonákat telepítettek le a Száva völgyének e két legfontosabb városában. Valószínű, hogy a flottakatonák kiváltságai között az Al-Dunát Itáliával összekötő Száva folyami hajózásának megszervezése is helyet kapott.
  • Alsó-Pannonia egyetlen legiójának utánpótlását és veteránjainak letelepítését a flaviusi colonia, Sirmium biztosította, a három felső-pannoniai legióhoz azonban csak két korábbi colonia, Savaria és Siscia tartozott.

A severusi virágkor

Egyes belső-pannoniai városoknak, például Sisciának vagy Savariának nyújtott anyagi természetű kedvezményeken kívül az új dunai politika legszembetűnőbb jele a két pannoniai helytartói székhely, Carnuntum és Aquincum colonia rangra való emelése volt.

A nagy válság és Dacia feladása

Gallienus pénzreformja keretében 262-ben létrejött a Duna-vidék legnagyobb pénzverdéje Sisciában.

Pannonia és a központi hatalom megszilárdulása

A szarmata-kérdés lezárását követő évek békés viszonyai között hajtották végre Pannoniában azt a közigazgatási reformot, amely része volt az egész birodalomra kiterjedő igazgatási reformnak. Az alapelv egyrészt a tartományok kisebb egységekre való feldarabolása és egyúttal nagyobb, sok tartományt egyesítő igazgatási körzetek létrehozása, másrészt a polgári és katonai kormányzás szigorú szétválasztása volt. Ennek megfelelően a helytartói hatalmat két helytartó, a polgári praeses és a katonai dux között osztották meg. A két pannoniai tartományt további két-két részre osztották a Dráva mentén: Felső-Pannoniának a Drávától északra eső része lett Pannonia Prima (Első Pannonia), délre eső része pedig Savia. Alsó-Pannonia északi fele Valeria, déli fele – a Szerémség és a baranyai háromszög – Pannonia Secunda (Második Pannonia). Az új tartományi székelyek Savaria, Siscia, Sopianae és Sirmium lettek, Prima és Valeria tartományok duxai azonban továbbra is Carnuntumban, illetve Aquincumban székeltek. Sirmium egyben az illyricumi tartományok fővárosává vált.

Az utolsó és legnagyobb keresztényüldözések idejében már valószínűleg Pannonia minden városában volt kisebb vagy nagyobb keresztény egyházközség, sőt Dél-Pannoniában bizonyos jelek már eretnek irányzatok kialakulására is mutatnak. A 303-ban elrendelt nagy üldözés azonban érthető okokból Sirmiumban szedte a legtöbb áldozatát, hiszen a kormányzat mindenekelőtt a császári székhelyen akart megszabadulni a nem kívánatos szervezkedéstől. A nagyszámú sirmiumi vagy Sirmiumban kivégzett mártír között találjuk Demetriust, aki a keleti ortodox egyházak kedvelt szentjévé vált, de néhány más pannoniai mártír is (Quirinus, sisciai püspök; a négy „megkoronázott” kőfaragó stb.) kiemelkedő szentté vált a keresztény egyház kultuszában. A mártírok sírjai a kialakuló egyházközségek kultuszépítményeinek és temetkezőhelyeinek központjává váltak, mártíromságuk történetét írásban rögzítették és terjesztették, színezték és variálták.

A késő antik idők Pannoniában

Azok a municípiumok, amelyek korábban sem voltak igazi városok, hanem inkább csak a municipális territóriumok igazgatási székhelyei, Pannonia belsejében elvesztették jelentőségüket, míg az igazi városok, különösen pedig a tartományi székhelyek (Savaria, Sopianae, Siscia, Sirmium) és a Szerémség városai (Mursa, Cibalae, Bassiana) új virágkort értek meg. A jólét és a fényűzés mind az építkezésben, mind a temetkezésben a nagybirtokok villaközpontjaira és az igazgatási székhelyekre jellemző.

Bóna István

Az események

Újabb válság csak 387-ben tört ki, amikor a nyugati tartományok feletti uralmat magához kaparintó Maximus megindult Theodosius ellen, és elfoglalta Saviát. Theodosius kiszorította Pannoniából Maximust, de Illyricum legnagyobb pénzverdéje, Siscia ugyanebben az évben megszüntette működését, ami a viszonyok rohamos rosszabbodására enged következtetni.

Nedao után

Más volt a helyzet a Dravus–Dráva és Savus–Száva között, ahol két jelentős ókori város, Puetovio–Ptuj / Pettau és Siscia–Sisak / Sziszek nevének mindmáig tartó továbbélése legalább a IX. századig vegetáló, a VI–VII. században a környéken feltűnő szlávokkal csak lassan összeolvadó helyi lakosságra utal.

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
JUGOSZLÁVIA
Sisak / Sziszek X

Az Oriens és korai szervezete

Az avar kagánok 805 után a Savaria (Szombathely) és Carnuntum (Deutsch-Altenburg) határvonaltól keletre rendezték be új szállásukat, a Dráván túli szláv törzsfők Siscia (Sziszek), az antik nagyváros romjai közt, a Száva déli partján.

Györffy György

A Kárpát-medence IX. század végi állapota: legenda és valóság

Arnulf 892 áprilisában a Braszlavval, pannoniai hűbéresével való tanácskozás után a magyar fejedelmek segítségét kérte. Júliusban a frank, pannon-szláv és magyar had már közös erővel dúlta Morvaországot. Bár mindent felégettek, Szvatopluk elkerülte a döntő összecsapást. Mindamellett úgy látszik, hogy Braszlavnak sikerült túl a Dunán, Pozsonyban hídfőállást kiépíteni, amit a németek róla nevezhettek el Brezalauspurcnak, Brezesburgnak, s utóbb Pressburgnak. A négyhetes hadjárat után tüstént morva csapatok kalandoztak Pannoniába, le egészen Sziszekig, Braszlav székhelyéig.

Pannonia és Morvaország elfoglalása

Az 5000 főre becsült sereg Pannonián, nyilván a Braszlavtól kapott vezetőkkel, szabadon kelt át, és valószínűleg azon a római úton haladt Aquileia felé, amelyet a X–XI. századi források "strata Ungarorum"-nak, a magyarok útjának neveztek. Ez az út nem érintette a pannoniai központokat, Sziszeket és Zalavárt, hanem a kettő között húzódva, Zágrábtól kezdve a Száva déli oldalán haladt.

Sinkovics István

Új védelmi vonal kialakítása

A legfontosabb várak – nyugaton Győr, Pápa és Kanizsa, keleten Gyula és Várad, mellettük Eger, Szlavóniában Sziszek és Kapronca – feltétlen biztosítását sürgette a Magyar Tanács is.

A háború nyitánya

Haszán boszniai pasa 1591-ben ostrom alá fogta Sziszek várát, s mivel célját nem érte el, 1592-ben ismét a fontos vár elfoglalására indult. Petrinja közelében, már királyi területen, palánkvárat építtetett, és hidat veretett a Kulpán. Erdődy Tamás horvát bánt, aki a vármegyék csapataival és német lovasokkal meg akarta zavarni, megfutamította, serege nagy részét levágta. A Magyar Tanács közbenjárására Rudolf császár Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitányt ezer lovassal és ezer gyalogossal Zágrábhoz küldte azzal, hogy nagyobb német csapatok fogják követni. 1593 kora nyarán azonban Haszán nagy erőkkel, mintegy 22 ezer főnyi sereggel, harmadszor is ostromolni kezdte Sziszeket, de az Erdődy Tamás és a császári generálisok – Eggenberg és Auersperg – vezetésével összegyűlt alig 5–6 ezer főnyi felmentő sereg a török hadat teljesen szétverte. Haszán pasa menekülés közben a Kulpába fulladt.

A török ismételten megsértette a békét; ő volt a támadó, és veresége nem török területen történt. A Porta mégis megtorló intézkedéseket tett: a drinápolyi békeszerződésben foglalt és 1592-ben megújított megállapodás ellenére a Habsburg császár konstantinápolyi követét őrizetbe vette, két császári futárt megöletett, másokat vasra veretett. III. Murad szultán 1593 augusztusában hadat üzent Rudolf császárnak, és erős haddal indult Magyarország ellen. Amikor Prágában megtudták, hogy a török elfogatta a császári követet, és a nagyvezír serege megindult, Rudolf császár visszahívatta küldötteit, akik már Komáromnál jártak, útban Konstantinápoly felé, hogy a szultánt a sziszeki vereségért ajándékokkal megengeszteljék. Ezzel beállott a tényleges hadiállapot.

A sziszeki vereség csak közvetlen kiváltója volt a háborúnak, mélyebb okai a Török Birodalom belső viszonyaiban rejlettek. 1590-ben befejeződött az a Perzsia ellen több mint tíz éve tartó háború, amely nagy áldozatokat követelt, és bár a Kaukázusban, Kurdisztánban és Azerbajdzsánban területnyereséggel járt, a dicsőség nem tudta elhomályosítani a birodalom belső gazdasági-pénzügyi bajait. 1593 januárjában heves janicsár-lázadás késztette a Portát arra, hogy a társadalmi elégedetlenséget újabb háborúval vezesse le. Az inflálódott pénzzel fizetett, elégedetlen zsoldosságot, régi hagyományok szerint, új hódításokkal, zsákmánnyal akarta kárpótolni. A török diplomácia már felismerte a Habsburgoknak Közép-Európában dinasztikus eszközökkel való előnyomulását, és a háborút a Porta – több forrás egybehangzó tanúsága szerint – Bécs elfoglalására, a Német-Római Császárság hatalmának megtörésére indította. A háborús párt, élén Szinán nagyvezírrel, az évi adó késése és a sziszeki vereség ürügyén azt hangoztatta, hogy a Habsburgok megsértették az 1547-től érvényben levő szerződést, így a királyi Magyarország ellenséges területté vált, amelyet szent háborúval (dzsihád) az iszlám birodalom részévé kell tenni. Az európai nagyhatalmak közül Anglia a spanyol Nagy Armada megsemmisüléséig számított a szultán segítségére, és a török hadsereget a perzsa háborúban nyersanyagokkal támogatta, ellenszolgáltatásként, hogy az angol kereskedelem a Török Birodalomban kedvező helyzetbe jutott, majdnem ugyanolyanba, mint amilyet korábban Franciaország és Velence élvezett. Nem állott érdekében a Habsburg-országok elleni újabb háború, és ezért befolyását arra igyekezett felhasználni, hogy a Portát lebeszélje Közép-Kelet-Európa elleni hadjáratáról.

A török Portán azonban a háborús párt vette át a vezetést. E párt feje – Szinán nagyvezír – mindenkit távol tartott az öreg Murad szultántól, hogy tervét keresztül ne húzzák. 1593 augusztusában elfoglaltatta Sziszeket, majd szeptember 27-én már hatalmas hadsereg hömpölygött át az eszéki hídon, és Szinán nagyvezír október elején Veszprémet kezdte ostromolni.

R. Várkonyi Ágnes

Katonamozgalmak, parasztfelkelések Horvátországban

1653 júniusában Erdődy Imre Varasd vármegyei főispán Száva menti birtokán a jobbágyok megtagadták a robotot és mindennemű szolgáltatást. Bábics Miklós vezetésével megszállták Erdődy várát, a falvakba őrséget szerveztek, s aki vonakodott, azt fegyverrel kényszerítették maguk közé. December közepén sikeresen megvívtak Erdődy magánkatonaságával, és felkelésre szólították más földesurak jobbágyait is. Erejüket hamarosan a zágrábi káptalan sziszeki jobbágyai és a Sziszek várában, az alsókulpai védék katonai központjában szolgáló mintegy ezer fegyverviselő növelte. Majd 1654-ben az ivanicai határőrök és a káptalan stibrencei fegyveresei csatlakoztak hozzájuk.

A felkelés kiterjedt területek nagyszámú népességét mozgatta meg. A jobbágyok, katonaparasztok és határőrök csoportjait eltérő célkitűzések vezették. A jobbágyok egységes urbáríumot követeltek, amely a régi privilégiumuk szerint vagy teljes mentességet biztosít, vagy heti egy-két napra csökkenti a robotot, s tiltakoztak a várkarbantartási munkák és a katonaélelmezés terhe ellen. A katonák jogaik csorbítatlan biztosítását, rendet, zsoldot s jó, a vármegyével szemben is védelmet nyújtó parancsnokot akartak. Vagyis a rendi fórum helyett a központi hatalom helyi képviselőjének főségét kívánták. Csak lassan csiszolódnak egybe a két csoport céljai. A jobbágyok katonaszabadsággal szeretnének élni, esetleg zsoldos, fegyveres szolgálatba akarnak állni, hogy így szabaduljanak az úrbéri kötelezettségek terhe alól. A katonaparasztok pedig a bán, Zrínyi Miklós hatalmát kívánják maguk fölé a földesurakkal és a vármegyével szemben.

Mérei Gyula

A szállítás és közlekedés

A Szávai Gőzhajózási Társaság megalakulását követően Zimony és Sziszek között a Száván is megindult a gőzhajóforgalom. Sziszekig nagy hajók, onnan 30–40 mázsa teher szállítására alkalmas dereglyék szállították tovább az árut Károlyvárosig. A Kulpán ekkor már szintén volt hajóforgalom, de csupán kis befogadóképességű hajókon.

Bácskai VeraNagy Lajos

Piacközpontok és városi funkciók

A többi, különböző módon csoportosítható piacközpont között az 1840-es évek közepén már előkelő helyet foglalt el a Habsburg-ház uralma alatt levő területek legnagyobb gabonapiaca, a bánáti gabonakereskedelem központja, Törökbecse, ahonnan az 1840-es évek első felében évi átlagban egy millió pozsonyi mérő gabonát szállítottak a Dunán fölfelé, kisebb mennyiséget Sziszeken és Károlyvároson át Fiuméba, még ennél is kevesebbet Laibachba.

Katus László

Gazdasági és társadalmi fejlődés

A két varasdi ezredet, valamint Zengg, Sziszek, Belovar és Ivanić katonai községeket már 1871-ben polgári közigazgatás alá helyezték, a határőrvidék többi részének polgárosítása azonban még egy évtizedig elhúzódott.