Tétény vezér

A Múltunk wikiből

Tühütüm vagy Töhötöm

Anonymus szerint a honfoglaló magyarok hét vezérének egyike volt
Wikipédia

Györffy György

Milyen módon történt a föld felosztása?

A X. század elején élt vezérek szálláshelyét meglehetősen pontosan ismerjük a nevüket őrző helynevekből, s ebből kiderül, hogy a fejedelmek, Árpád és Kurszán, s olyan fővezérek, mint Tétény és Kál harka szállásokkal rendelkeztek a Dunántúlon.


A családi hagyományok alapján dolgozó Anonymus hét magyar vezér (Álmos fia Árpád, Előd fia Szabolcs, Kündü fia Kurszán, Ond fia Ete, Tas fia Lél, Huba, Tétény fia Harka) mellett hét csatlakozott „kun” vezért is szerepeltet (Ed, Edemen, Et, Böngér fia Bors, Osád fia Örsúr, Vajta, Ketel fia Alaptolma).


Az erdélyi „gyula” uralmának kezdetét nem a krónikák felől lehet megközelíteni, hanem abból a meggondolásból, hogy Árpád kései utóda, Fajsz 950 körül már mint első fejedelem szerepel, s így az Árpádok ezt megelőzően a gyula címet, nyilván kisebb hatalommal, átengedték egy soron következő törzsfőnek. Anonymus az erdélyi Gyulák ősét Tétény (Tühütüm) és fia, Harka személyében jelöli meg. Tétény – a szálláshelyeit idéző helynevekből következtetve – még nem költözött Erdélybe, hanem a Dunántúlon élt.


Egy 1979-ben közzétett arab forrás, Ibn Hajjan Rabatban fellelt krónikája a 942-ben a spanyol határvidéken elfogott magyar vitézek elmondása alapján ismerteti a magyarok (turkok) hét vezérét. Mivel a megadott névsorban a „leghatalmasabb” vezér mellett a gyula és Bulcsú harka is szerepel, ez inkább vonatkoztatható a hét törzsfőre, semmint hét kalandozó csapatvezérre. Az egykorú feljegyzésen alapuló másolat nehézsége, hogy számos arab betű többféleképpen olvasható, s így csak néhány név egyeztethető az ismertekkel, sőt egyes esetekben az is vitatható, hogy a betűcsoport arab szót vagy magyar nevet takar. A főfejedelem megjelölésénél a forráskiadásban Sana áll, ami lehet az arab 'méltóság' szó, de lehet az arab másoló által szónak felfogott személynév is, Sana ugyanis egy pont változtatásával Sabának is olvasható. Ez esetben a név a nyugati forrásokból ismert Schaba kalandozás kori magyar vezérnek és krónikáink Chaba királyfijának nevével egyeztethető. A második vagy arab kiolvasás szerint a méltóságára leghatalmasabb vezér gyila volt. A következő vezér, Vulsudi nevében Konstantin császár feljegyzése szerint is a harmadik, karhász méltóságot viselő Bulcsúra ismerünk. A negyedik név bizonytalan, talán Velechre javítható. Az ötödik, Basmannak olvasható vezérnevet az Érsekújvár határában feküdt Árpád-kori Basman falu tartotta fenn. Amíg a hatodik név mindmáig megfejtetlen, a hetedik biztosan Harhadinak olvasandó; Anonymus hetedik vezérének, Tühütümnek a fia ugyanis Harka, ennek -di képzővel ellátott alakja rejlik mögötte. A fenti névsorból a magyar törzsszervezetre vonatkozólag annyi megállapítható, hogy a hét vezér, illetve a „hétmagyar”, a hetes beosztás 942-ben is politikai realitás volt, csupán az nem derül ki, hogy a vezérek uralmi területe mennyiben fedte a régi törzsi kereteket.

A vezérek szállásrendje és a törzsek

Anonymus a honfoglaló vezérek között a hetedik helyen Tühütüm, azaz Tétény vezért sorolja fel, s az ő nevét őrző Árpád-kori szállások a budai Téténytől fel a Fertőig, illetve a Bécsi-medencéig éppen a kende partvonalát fedik. Tétényt az erdélyi gyulák tartották ősüknek, de a Tühütüm fia Harka nevében fennmaradt „harmadik” vezéri méltóság, a karhasz alapján inkább a harka tisztség kapcsolható hozzá. Ezen az sem változtat, hogy egy újonnan, a marokkói Rabatban felfedezett 942. évi arab forrás Harhadi néven adja meg a nevét, mert a népi tudat a tisztségviselő fiát olykor a kicsinyített tisztségnévvel jelölte. (Például a Fekete-Körös völgyében a századelőn a bíró gyermekét bírókónak mondták.)

A harmadik méltóság, a harka tisztét a 920–930-as évek táján Kál, Bulcsú apja töltötte be. Az ő nevét fenntartó szállások főleg a Balatontól a Dunáig terjedő területen jelentkeznek, részint a Fertő-tó és a Répce mellett – ami felfogható úgy is, mint Tétény fia „Harka” öröksége –, részint a Balaton északi partján.


Téténnyel, Kállal és Bogáttal kapcsolatban felmerülhet, hogy mint fejedelmi vők, illetve sógorok nyertek el fejedelmi partvonalakat vagy hercegi szállásokat; a nevüket fenntartó helynevek: Tétény a Duna partján, Kál Hevesben és Bogát Baranya, Tolna, Somogy és Szabolcs megyében az Árpádok szállásai mellett jelentkeznek, mintha családtagok nevét őriznék.


Szállásterületenként és nemzedékenként felsorolva az ott megszálló vezéreket a következő feltételezett képet kapjuk:

  Felső-Dunamellék
II. nemzedék Tétény

Egy ilyen összehasonlítás nehézsége nemcsak abban rejlik, hogy az uralmi területek kiterjedése, illetve bizonyos körzetek (például Ipoly-völgy, Bács) hovatartozása kérdéses, hanem abban is, hogy egy-egy személy szállásterülete változhatott, és két nemzedékben is szerepelhet. Szabolcs a bihari dukátusban bizonyára első nemzedékbeli, a fejedelemségben pedig második. Harka örökölhette apja, Tétény szállásait, de valószínűleg átkerült az Alsó-Tisza vidékére.


A véglegesnek ígérkező 900. évi új szállásrendben 904-et követően bizonyára nagy személyi változások következhettek be, amelyek révén egy második generációbeli új „vezérkar” alakulhatott ki. Több második generációba tartozó vezér az ország nyugati szélén, egy-egy folyóvíz mellett nyert új szállást, amelyet olykor családtagjai is örököltek. Így Kál és Bulcsú említett udvarhelye mellett, a Gyöngyös mentén Bogát és Tevel, a Répce mellett Huba és Szemere, a Nikics–Sió partján Szabolcs, az Ikva mellett Harka, Gyula, s nem messze, a Fertő tónál Tétény, sőt az egymással szomszédos csallóközi Ete és Bár is e sor folytatásának tekinthető. Mindez nem új megszállást jelent, hanem egy nyugati támadásra való felkészülésre mutat, és Konstantin császár azon szavaival magyarázható, hogy a magyarok vezéreinek megegyezésük van, hogy ahol háború üt ki, a folyóknál találkoznak.

A fejedelemség erősítése és a bizánci misszió

Régebben az a nézet uralkodott, hogy a megkeresztelkedett gyula Erdély ura volt, s így a püspök hatóterülete elsősorban Erdélyre terjedt ki. A nomád vezérek folyóparti szállásterületének változékonysága azonban valószínűsíti a krónikás hagyományt, mely szerint a Gyuláknak 1002 előtt csak két-három nemzedéke élt Erdélyben. A helynevek szerint ősük, Tétény – talán még mint a harka méltóság viselője – a Felső-Dunántúlon, fia, Harka (Harhadi) a Duna–Tisza közén, végül egyik unokája, Zombor gyula a Maros és Fehér-Körös, valamint a Bodrog mentén tartotta szállását.

Irodalom

Tétény és Bogát kérdésére lásd Györffy György, Archeológiai Értesítő 97. 1970. 217–219