Misztótfalusi Kis Miklós

A Múltunk wikiből
(Tótfalusi Kis Miklós szócikkből átirányítva)
Alsó-Misztótfalu, 1650. – Kolozsvár, 1702. március 20.
magyar nyomdász, betűmetsző
Wikipédia
Misztótfalusi Kis Miklós arcképe. Muhi Sándor grafikája.
1689
Tótfalusi Kis Miklós 1689 őszén hazatérve Kolozsvárra felállítja az első korszerű erdélyi nyomdát.
1697
Megjelenik Kolozsvárott Tótfalusi Kis Miklós Apologia Bibliorum című munkája, amelyben a bibliakiadását ért támadások ellen védekezik.
1698
Megjelenik Kolozsvárott Tótfalusi Kis Miklós Maga személyének, életének és különös cselekedeteinek mentsége című munkája.

R. Várkonyi Ágnes

Adó- és kereskedelempolitika

Korszakunk végén pedig Tótfalusi Kis Miklós hollandiai tapasztalatai alapján egyenesen arról beszél, hogy Magyarország szabadságának legfőbb feltétele a virágzó kézműipar és manufaktúra lenne.

Makkai László

Anyanyelv, államnyelv, birodalmi nyelv

A magyar irodalmi nyelv kialakulása két arcvonalon folytatott harcban, a latintól és a tájnyelvi szélsőségektől való elszakadás fokozataiban ment végbe. A 17. század a magyar nyelvművelés egyik nagy korszaka volt. A század eleji zűrzavartól a századvégen a mai normák igen szoros megközelítéséig egész sor kiváló nyelvművelő munkássága vitte előre a fejlődést. Munkásságuk eredményét az iskolai írástanítás, a nyomtatott betű és a templomi szószék – a nyelvi egységesülés e három fő tényezője szélesen terjesztette. Nem véletlen, hogy hivatásos világi értelmiség híján a kiemelkedő nyelvművelők katolikus és református papok és tanárok voltak, s csak a korszak legvégén tűnik fel köztük az első, mindenesetre lelkészi tanultságú nyomdász, Tótfalusi Kis Miklós. Őelőtte elsősorban a nyelvtanírók, Szenci Molnár Albert (1606), Geleji Katona István (1645), Komáromi Csipkés György (1655), katolikus oldalról pedig Pereszlényi Pál (1682) szabták meg a helyesírási és nyelvi normát, de Pázmány, Káldi és Apáczai művei is nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a nyelvjárások közül a Felső-Tisza menti győzött a nyugatiakkal szemben. A felekezeti különbség csak a helyesírásban mutatkozott meg, Pázmány kezdeményezésére a cs hang jelölése vált uralkodóvá a katolikusoknál, míg a protestánsoknál sokáig megmaradt a ts.

A kor legjelentősebb nyelvi vitája Geleji következetes, sőt túlzó szóelemző helyesírási elvei (például emberrel helyett embervel) körül alakult ki. A katolikusok ezt a következetességet nem tették magukévá, a puritánok pedig élesen támadták mint antidemokratizmust, hiszen ők közérthető, könnyen olvasható népkönyveket akartak írni, s ezért a fonetikus helyesírás mellett állottak ki. Medgyesi Pál, igen jellemzően a parasztok közül választott presbitériumot népszerűsítő könyvének (1650) előszavában, élesen támadta Geleji szófejtő helyesírását, s egyenesen „szép magyar szóllásaink megmocskolásának”, „ítélet nélkül való bölcselkedésnek” bélyegezte, latinizmussal vádolta, „mellyen mentől inkább kapdosunk, annál messzebb esünk az szónak igaz végétől, melly szív gondolatinak kifejezése s mással közölhetése”. Ehelyett azt ajánlja, hogy „az szokástul függjünk, hallgatózzunk, mint mondják közönségesen, s mi is úgy mondjuk; egyébként csak magunknak, nem másnak beszéllünk.”[1] Nem kifinomult elméknek, hanem egyszerű szíveknek gondolatait kell kifejeznie s főleg másokkal, lehetőleg mindenkivel és nemcsak a kiváltságosokkal közölnie az írásnak: ez Medgyesi és a magyar puritánok helyesírási alapelve, szemben Geleji bevallott intellektualizmusával és elitizmusával, amely inkább az „elparasztosulástól”, semmint a közérthetőség hiányától féltette a magyar nyelvet. Végül is azonban a szófejtő elv a Gelejit és Medgyesit bölcsen egyeztető, túlzásaikat lenyesegető Tótfalusi Kis Miklós helyesírási rendszerével érvényesült nemcsak a református, hanem a katolikus, majd a modern magyar helyesírásban is.

R. Várkonyi Ágnes

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

Kolozsvárott kiváló tipográfus működött: Veresegyházi Szentgel Mihály, Hollandiából hozott betűkkel, javarészt magyar könyveket nyomtatott, tizenhat év alatt száznál többet. Korszerű nyomdaofficínát azonban csak 1689 után próbált Tótfalusi Kis Miklós nagy tehetséggel és néhány karteziánus támogatásával létesíteni. Vállalkozása korszerűségben a nagyszombatin is túltesz majd. A nagyenyedi kollégium egykori neveltje 1680-ban ment ki Hollandiába, és kitanulva a betűmetszés és a könyvnyomtatás mesterségét, 1686-ban amszterdami nyomdájában kiadta a Zsoltárokat 4200 példányban. Könyveinek szedése, nyomása, kötése Európa legjobb nyomdáiéval vetekedett. Az első magyar nyomdász, aki angol, toscanai, grúziai megrendelésekre dolgozott.

Erdélyi hagyományok: kartezianizmus, pietizmus

Tótfalusi Kis Miklós a haza hasznára gondolva hagyott fel a teológiával, Pápai ösztönzésére, hogy megtanulja a betűmetszést, a nyomdászat tudományát, mivel erre van szükség. Világosan megfogalmazta azt is, hogy az ország ipari fejlődésének alapvető feltétele lenne a széles körű műveltség.

Az Erdélyi Fejedelemség hagyományaiban mélyen gyökeredző karteziánus művelődéspolitikai elveknek a királyságban is kialakultak a bázisai. A protestánsok iskolahálózatát ugyan szétzilálta a Habsburg-művelődéspolitika szolgálatába állított ellenreformáció: 1687-ben a sárospataki kollégium kényszerült – mint már volt róla szó – ismét „bujdosásba”, Göncre, majd részben Marosvásárhelyre, részben Kassára, 1689-ben a kolozsvári unitárius kollégiumot alakították át gabonaraktárrá. Mégis, a Comenius hagyományait folytató sárospataki főiskola, a kartezianizmus fellegvárának számító debreceni kollégium, majd több felső- és alsó-magyarországi város, Eperjes, Bártfa, Selmecbánya, Losonc, Pozsony, nehézségekkel dacolva, széles hatósugarú, új szellemi központtá lett.

A külföldi egyetemeken képzett tanárok, lelkészek új hulláma hozza magával az evangélikus vallási mozgalom, a pietizmus művelődéspolitikai elveit. Pilarik István, Major Pál, Lazarus Ágoston, Günther Sámuel, Burius és mások munkássága nyomán a század utolsó másfél évtizedében Pozsonytól Lőcséig, Selmecbányától Rozsnyóig kialakulnak a pietizmus társadalmi bázisai. ERdélyben a pietista elvek különösen Kolozsvárott és a szászok között terjednek. 1690-es években már a Dunántúlon is hirdetik, Győrött Torkos András, akit Bél Mátyás és Bárány György mellett a pietizmus legfőbb hazai képviselőjének tekintettek, s mások, mint például a nagyvázsonyi Hegyfalusi György. A pietista művelődéspolitika következetes szorgalmazói közül többen Ladiver Illés tanítványai, miként Csécsi János és Debreceni Ember Pál.

A pietizmus hirdetői, szétválasztva a hit és a világi élet dolgait, a lélek békéjét bensőséges vallásosságban, a társadalom rendjét a nevelés racionális megreformálásában vélik megteremthetőnek. Mivel a társadalom belső békéjének feltétele a tudás, a tanultság minél szélesebb körű elterjedése, felfogásuk szerint elsősorban a polgári rend és a falusi lakosság gyermekeinek kell iskolákat emelni. A szegények ingyenes népiskolában tanuljanak. Az anyanyelvi oktatást szorgalmazzák a hit tanaitól kezdve a történelemig és a földrajzig. Az anyanyelvre épülő oktatás új utakat nyithat nemcsak a magyar, hanem a szlovák, német lakosság nemzeti műveltségének kifejlődése előtt is. Leszögezik, hogy a kórházak, gyógyszertárak a racionális természetismeret alapján gyógyítva működjenek. Öregjeit, árváit, elesettjeit pedig célszerű otthonokban gondozza a társadalom.

Az új művelődéspolitikai elvek regionális körzetei már a századfordulón jól kirajzolhatóak a vállalkozó főurak, köznemesek, polgárok és értelmiségiek körében. Jól felismerhetőek ezek az elvek Bethlen Miklós és Platthy Sándor egybehangzó társadalomkritikájában, a fiát Halléba küldő Hellenbach és a kolozsvári orvos, Vizaknai Bereck György hasonló műveltségfelfogásában. Innen eredeztethető Dobner Nándor soproni polgármester felfogása a túlhajtott nemesi őskultuszt és a féktelen mulatozást elítélő nézeteiben és több köznemes meggyőződése a tanulás értékéről, a tudás sorsfordító erejéről.

1689 őszén Kolozsvárra hazatérve állította fel Tótfalusi Kis Miklós tipográfus officínáját, az első korszerű erdélyi nyomdát, ahol több műhelyben végzett munkafolyamatok összehangolt szervezésével tudott nagyobb példányszámban, olcsón, célszerű kiállítású könyveket kiadni. Az addig 10–12 forinton árult Biblia árát 3–4 forintra szállította le. Nyomdájából nyolc év alatt száz magyar könyv került ki. Amíg működött, sokkal több világi könyv jelent meg Kolozsvárott, mint a királyság vagy Erdély bármely nyomdájában. A magas szintű tipografizálás hazai meghonosítája a maga költségén nyomtatta ki és ingyen osztogatta szét az ugyancsak Utrechtben tanult Szőnyi Nagy István kolozsvári prédikátor Magyar oskola című ábécéskönyvét. Tömegfelfogást fordító jelentőséggel hatott az ugyancsak Tótfalusi nyomdájában megjelenő, magyar szerző tollából származó, első magyar orvosi könyv. Pápai Páriz a józan ész és a természeti törvények alapjaira helyezte a gyógyítást, és elsőként írt a hatósági intézkedések, a köztisztaság és a népegészségügy fogalomkörébe tartozó dolgokról. A Pax Corporist egy évszázadon át kézikönyvként használták Magyarországon, 1774-ig tizenegy kiadást ért meg.

A protestáns iskolaügynek nem kis lendületet adott, hogy a holland ösztöndíjakat újabb külföldi egyetemi ösztöndíjakkal szaporították, elsősorban Pápai Páriz tudatos kezdeményezésére. Pápai főrendű tanítványa, Teleki Pál útján és Comenius unokája, Daniel Ernest Jablonski udvari prédikátor segítségével elérte, hogy III. Frigyes brandenburgi választófejedelem, a későbbi I. Frigyes porosz király 1696–1700 között két ösztöndíjat alapított a frankfurti egyetemen enyedi diákok számára. Majd megszervezve a leydeni, franekeri és zürichi ösztöndíjakat, Pápai ösztönözte a vezető szellemi elit angliai tanulmányait is. Feltehető, hogy Bethlen Miklós fia, Mihály, 1694-ben angliai útján az ő tanácsaira jegyezte fel a könyvtárakban, kollégiumokban, laboratóriumokban szerzett tapasztalatait, és ösztönzésére látogatta meg a Royal Societyt. A hazai akadémia-alapítás gondolatával is foglalkozó Pápai Páriz még baseli tanulmányai idején lemásolta a Német-római Természettudományi Akadémia szabályzatát.

Apafi fejedelem halála után azonban az államhatalom támogatását nélkülöző művelődéspolitikai kezdeményezések megfeneklettek a konzervatív rendiség zátonyain. Amikor Tótfalusi az „ország nyomdájának” megteremtésére kapott feladat elvégzésének tudatával, a szakértelem, a tőke és a nemzetközi hírnév adta önbizalommal hazatért, merőben megváltozott Erdély fogadta. Vállalkozását a rendi tekintélyelv, az egyházi ortodoxia és a kimerült Kolozsvár tanácsának értetlensége sokszorosan keresztezte. Egykori hollandiai tanulótársai pedig presztízsféltés miatt indítottak támadást ellene. Tótfalusi híres védekező művének címe is jól kifejezi, hogy két művelődéspolitikai felfogás ütközött meg egymással: Maga személyének, életének és különös tselekedetinek Mentsége. Mellyet az Irégyek ellen, kik a' közönséges Jónak ezaránt meggátolói, írni kényszeríttetett (1698). Írásáért az eklézsia megkövetésére ítélték, s művét vissza kellett vonnia.

Vallások és világnézetek

Az erdélyi reformátusok még az 1660-as évek végén tervbe vették a Biblia új kiadását, s miután az egyház csak 1681-ben hozott döntést, Tótfalusi Kis Miklós nyomtatta ki, a saját keresményéből fedezve a 10–12 ezer forintos költséget.

Tudományok

Tótfalusi kidolgozta a magyar helyesírást egyszerűsítő és egységesítő elveket, Kaposi Sámuel és Csécsi János segítségével az újonnan kiadott Biblia fordítási hibáit kijavította, és tudatosította a fogalmak tartalmi tisztázásának szükségét. Pápai Páriz – látva, hogy Európa műveltebb nemzeteinél közfeladat a latin szavakat honi nyelvre átültetni – tizenöt éves munkával átdolgozta és továbbfejlesztette Szenci Molnár szótárát. Az 1708-ban megjelent Dictionarium Latino-Hungaricum (Latin-magyar szótár) egymást érő kiadásaival a reformkorig pótolhatatlan segédkönyve lett a tisztább latinság igényével fellépő magyarországi tudománynak.A magyar nyelv fejlesztésének kérdését Haller János fejtette ki (1682): „Súlyos hiba, hogy a tudósok semmibe tartván szülötte nyelvüket, vagy úgy vélvén, hogy deákul igazabban, szebben fejezhetik ki magukat – latinul írnak … Nem csak illetlenség ez, hanem nemzeti veszedelem is, mert mint eleink tartották – amely nemzetnek szokását, ruházatját felveszik az emberek, végre azon népnek birtoka alá esnek.”[2] Fölösleges iparkodás a latin nyelvet tanulni – szögezte le Cvittinger Dávid 1711-ben –, és számba véve a magyar irodalmi alkotásokat, a legsürgősebb feladatok között vázolta fel a nyelvművelés programját. Rákóczi államában a kormányzat magyar nyelve lendületet adott a fejlődésnek. A korszak anyanyelvi teljesítményének tudatformáló erejére jellemző, hogy most születik meg egy sereg szó, vagy most válik közhasználatúvá, esetleg új tartalmat kap. „Indusztriáskodik”, „szorgalmatoskodik”, „közügy”, „közérdek”, „közigazság”, „közteherviselő nemzet”, „polgármester”, „alattvaló”, „lázad”, „staféta”, „ószeres” szavainkat ez a kor formálta vagy terjesztette el széles körben a magyar nyelv két nagy ágazata, a műveltek és a nép nyelve között.

Az ország más nyelvű lakói számára az anyanyelvükön megjelent vallásos művek és a német, szlovák, román pátensek és rendeletek segítették a már nevezetes múltra visszatekintő nyelvi fejlődést. Kájoni János, a csíksomlyói ferencesek főnöke orvosbotanikai művében a természet román szavait is számba vette. A román szótárkészítő Mihail Halici és fia karteziánus képzettségű volt. 1704-ben adta ki ]]Zittau]]ban az első szlovák kátét Simonides János. A rózsahegyi zsinaton 1707-ben szlovák nyomda felállításáról döntöttek pietista művelődési meggondolásból.

A teológiai, jogi, bölcsészeti, orvosi tanulmányokhoz szükséges nyelvtudás – latin, görög, héber, arab – mellett az ország lakosságának idegen nyelvi kultúrájában két érdekes változás figyelhető meg. A török iránt egy csapásra megszűnt az érdeklődés, az ifjúság franciául és angolul tanult. Az arisztokrácia neveltetése során nemegyszer családi, rokoni kapcsolatok révén kellett hogy elsajátítsa a németet, nélküle sem a bécsi udvarban, sem a Habsburg-kormányszervekben nem boldogulhatott, de érdekes, hogy Rákóczi saját bevallása szerint nem tudott jól németül, pedig különleges nyelvtehetséggel rendelkezett, és Károlyi is csak törte a németet. Mivel az ország lakossága sokféle kevert nemzetiségű, sok a kétnyelvű, és általában jól megértik egymást. Bercsényi kárpátukrán jobbágyaitól elsajátított „orosz” nyelven tárgyalt a cárral.

A pedagógia még nem önálló tudomány, noha az oktatás és nevelés gyakorlati feladatait szolgáló tankönyvek sok elméleti tapasztalatot gyűjtöttek össze. Az oktatás módszertanát Comenius új kiadásokban sűrűn megjelenő művei nyújtották. Szőnyi Nagy István Magyar oskolája a hangoztató módszerrel új utat vágott az olvasás tanításában. Kolozsvárott, saját bevallása szerint, írástudatlan idősebbeket sikerrel vezetett be a betűismeret tudományába. Pápai Páriz felismerve a gyermekek és ifjak testi nevelésének fontosságát, hangsúlyozta, hogy a test gyakorlása, fegyelmezése a lelkierő próbája. A híres neveléstani könyv, a pietista Francke Oktatás a gyermeknevelésről (1711) című munkája Bárány György magyarításában jelent meg. Legfőbb érdeme, hogy leszögezi: amíg a vallás, a történelem, a geográfia, a grammatika elemeit anyanyelvükön el nem sajátították, addig nem szabad a gyermekeket latinra fogni. Megállapítja, hogy a nemesi gyermeket ugyanolyan szigorral kell nevelni, mint az egyszerű szülők sarjadékait.

Az oktatásban már helyet kapnak a reáliák, a földrajz, a számtan, s felismerik a gyakorlat, a szemléltetés nagy jelentőségét: a botanikát a kertben vagy a mezőn, füvek, fák, virágok természetes környezetében ajánlják tanítani. A földrajzot mappák vagy „országtáblái” segítségével oktatják. Tudatosan állítják a különös gonddal művelt retorikai képzés szolgálatába a jezsuiták példája nyomán az iskoladrámát. Tantárgyként tanítják a fogalmazást, az irodalomtörténetet, a verselést és a szónoklást.

A természettudományok kevés, de jelentős alkotása Descartes szellemében fogant. A karteziánus fizikát Régeni Pál Mihály, a kolozsvári unitárius kollégium későbbi tanára foglalta össze (Physica contracta. Lipcse, 1689). A kopernikuszi világkép mechanikáját és a heliocentrikus csillagászat ismeretanyagát Pápai Páriz tanította a karteziánus fizika keretei között. A holland és angol egyetemeken tanult Kaposi Sámuel, 1689 óta marosvásárhelyi kollégium tanára, több matematikai és fizikai munkát hagyott kéziratban.

Korszakunk legjelentősebb természettudományi alkotása Pápai Páriz orvosi műve, a Pax Corporis (1690). Kora legjobb tudományos színvonalán, gyakorlati, társadalmi igényeket szolgáló, nem a tudósok, hanem a házi gyógyítók számára készült magyar nyelvű orvosi könyv. Tudománytörténeti jelentősége abban áll, hogy a mindennapi betegellátásban a racionális gyógyításra, az orvostudományra és az ember autonóm felelősségére helyezte a hangsúlyt. Köleséri Sámuel ásványtana és a skorbutról írott disszertációja mellett kiemelkedő jelentőségű Király Istvánnak, a debreceni főiskolán a bölcseleti tanszék orvostanáranak Dissertatio philosophica de studii mathematici utilitate … (1695) című műve.

A jogtudománynak. sokféle feladatot adtak az új viszonyok, a berendezkedéssel változó birtok- és tulajdonjogok, valamint a különböző társadalmi rétegek helyzetében bekövetkezett módosulások. Az egymást követő politikai változások, a büntetlenül maradó hatalmaskodások megingatták a kor emberének a törvényes rendbe vetett hitét. Új szabályokat követeltek az egyén és a társadalom viszonylatai. Grotiusnak a nemzetközi jog történetében korszakos jelentőségű munkáját elég sokan forgatták ahhoz, hogy gondolkozzanak az ország helyéről Európában.

A jezsuita Szentiványi Márton, a nagyszombati egyetemen a teológia, egyházjog, filozófia és matematika tanára kiegészítette és kiadta a magyar országgyűlési törvények gyűjteményét. A Corpus Iuris Hungarici seu decretum generale (1696) című, a kor enciklopédikus igényeit kifejező és akkor Európa-szerte divatos kiadvány Magyarország törvényeit és Werbőczy Tripartitumát foglalta magában, s idegen joganyaggal is kiegészült: elsőként a Kollonich kiadásában 1687-ben megjelent alsó-ausztriai Praxis Criminalist csatolták hozzá. A nagyszombati egyetemen a római és az egyházjog mellett tanított hazai jog (ius patrium) lényegében a Hármaskönyv magyarázatára szorítkozott.

Erdélyben Tótfalusi Kis Miklósnak a bevett jog teljes összegezett gyűjteményét magában foglaló kiadványával (1698) az volt a célja, hogy kézikönyvet adjon a köztisztviselők, az ország kormányzásának gondját viselők kezébe. A fejedelemség törvénykönyveit (Approbatae Constitutiones, Compilatae Constitutiones) és Werbőczy Tripartitumát kétnyelvű, latin-magyar kiadásban tette közzé (1695–1696; 1698).

Művészetek

Tótfalusi – felismervén, hogy az énekkultúrát művelni kell – a zsoltáréneklés reformját tervezte, s meg akarta honosítani a szigorúan kotta utáni éneklést.

A királyság és Erdély szabad királyi városaiban a toronyzenészek hagyományos rendtartás szerint szolgáltattak nemzetközi repertoárjukból muzsikát az egyházi, kormányzati és a polgári élet ünnepein. A lőcsei virginálkönyv 1660–1670 között, a Stark-féle soproni virginálkönyv 1689-ben keletkezett. A felső-magyarországi városi nemesség zenekultúráját őrzi a Vietórisz-kódexen kívül a 18. század elejéről való Szirmay&mdah;Kcozer-, a Lányi-, az Apponyi és a Barkóczy család kotta-kézirata. A korabeli városi zenekultúra két művészt indított útjára. Pozsonyban nőtt fel Kusser (Cousser), aki párizsi tanulmányai után a hamburgi opera felvirágoztatásával alapozta meg nemzetközi hírnevét, és az ír alkirály udvari muzsikusa lett. Daniel Speer, a magyar Simplicissimus, az európai barokk zene egyik legjelentősebb mestere, zenei képzését Északkelet-Magyarországon nyerte. Musikalisch Türkischer Eulen-Spiegel (1688) című zeneművét már Németalföldön írta meg. A brassói lutheránus prédikátor, Croner Dániel komponista tevékenységéről keveset tudunk.

Rákóczi, mint a korabeli uralkodók általában, a zene–és énekkultúra gondozását államhatalmi feladatnak tekintette. A Regulamentum Universale szabályozta a katonai zenészek feladatait és járandóságát. Legfontosabb zeneszerszámuk, a töröksíp a Balkántól Indiáig terjedő vidéken máig fennmaradt, éles hangú, kettős nyelvű, az oboa-családba tartozó népszerű tábori hangszer. Az ügyesebb parasztdobosokat Rákóczi Munkácson taníttatta. A fejedelmi udvarban tábori zenészek szolgáltatták az ünnepi zenét. Lendvay Boldizsár discantista taníttatására nagy összeget, 110 rajnai forintot költött a fejedelem. Bercsényi még 1708 nyarán is hozatott Boroszlóból és Krakkóból hangszereket: trombitákat, hegedűket, továbbá cimbalomra és hegedűre való húrt. Zenekarának valószínűleg olasz vagy francia származású, kellően máig nem ismert alakja a forrásokban Czedron Imrének nevezett muzsikus.

A fejedelmi udvarban is dívó táncokról keveset tudunk. Feltehető, hogy a „Rajta kuruc tánc” katonatánc, a „paspóct” (passepied) a francia tánckultuszt idézi, a „zsidó tánc”, „a lejtő”, a „tót tánc” értelmezéséről ma is vitatkoznak a kutatók, miként arról is, hogy a „tehén-hús nóta” csupán külföldi, francia és olasz forrásokra tekint-e vissza, vagy van magyar válfaja is. A Rákóczi-nóta sokféle változatot, egész dallamcsaládot ölel fel. Népi dallamként, a népdal törvényei szerint alakult ki és terjedt el Magyarországon és a szomszéd népek között. Dallama egyházi szöveggel ma is él a nép között.

A barokk stílus még szorosabbá tette az építészet, szobrászat és festészet korábbi szerves kapcsolatát.

Az új építkezés a katolikus egyház keretei között indult meg, nagy lendülettel. A jezsuiták budai kollégiumát 1688–1702, rendházát 1702–1722 közt építették fel, a várbeli ferences kolostort 1699-ben, a vízivárosit 1703-ban, a karmeliták várbeli kolostorát 1693-ban kezdték építeni. 1697-ben már a tabáni rácok is szerény templomot emeltek, a vízivárosi kapucinusok a török dzsámiból 1697-ben kezdték meg átalakítani templomukat. Az Orsolyák kassai leánynevelő intézete, rendháza 1706-ban épült, a telket Rákóczi adományozta.

A jezsuiták Rómából hozott rendi direktívák szerint építkezéseikben a nagyszombati templomok barokk stílusát folytatják. A kassai templomot (1671–1681) még a reneszánszból kinövő korai barokk vonásai jellemzik. Hatását a minoriták Tornyossy Tamás tervei szerint épült eperjesi temploma (1709) is magán hordja. A barokk új formáit viseli az újjáépített Szent György-dómtemplom Sopronban, barokk szószékén még reneszánsz motívumokkal, és a 120 ezer forintos költségvetéssel 1711-ben elkezdett trencséni templom. A magyarországi művészet fejlődése szempontjából a legjelentősebb templom építésze a jezsuita Christoph Tausch, a nagy hírű jezsuita építész és festő, Andrea Pozzo tanítványa. A tervezők és építők másutt is külföldi mesterek: a lékai templomot és a kőszegi jezsuita rendházat Pietro Orsolini, a zoborhegyi remeteséget (1690) Domenico Martinelli, az 1669-ben elkezdett és 1695-ben befejezett boldogasszonyi ferences templomot Francesco Martinelli építette.

A templomok középpontjában a faragott, festett főoltár állt, gazdag szoborkompozíciókkal. Az oltárképek a templomok védőszentjeit ábrázolták, vagy a magyar szentek kultuszát és a Regnum Marianum gondolatát sugározták. Sajátos átmenet jellemzi a boldogasszonyi ferences templom 1702-ig elhúzódó belső díszítését: Luca Antonio Colombo ívelt vonalú keretbe foglalt freskói a stukkódíszekbe illeszkednek. A trencséni templom mennyezetfestménye a nagy jövő előtt álló illuzionisztikus festészet első jelentős példája. Lőcse és Sárospatak jezsuita templomainak faragott oltárait 1695–1700 között a Lőcsén letelepedett, svéd származású Laurentius Olaf Engelholm készítette.

A csíksomlyói ferencesek Nagyszombatból hozattak oltárt. A templomban a Vest János bártfai mester keze alól kikerült faragott oltárt Stranoves Jeremiás nagyszeben festő festette.

A katolikus templomfalakat elborító képek többnyire az Újszövetség jeleneteit ábrázolják, szaporodnak a fogadalmi képek, majd az aktuális politikai eseményeket megörökítő festmények. Hazai mester munkája az alsókubin plébánia képe Tranoscius katolikus pap mártíromságáról, akit Thököly katonái végeztek ki (1686).

Erdély református templomaiban a régi építészeti stílusok keretei között főleg a belső teret rendezik át. Kiemelkedő szépségű a unitárius templom reneszánsz szószéke, mennyezetén az egyház nemzetközi szimbólumával, a fiait vérével tápláló pelikánnal. A kazettásan osztott, sík famennyezetet, a karzatot és a padokat helyi mesterek festették. A nyárádszentimrei mennyezeten mitológiai és történelmi rajzok vannak, a hollón lovagló Nagy Sándor, a magyar díszöltönyben zenélő Szent Dávid, szirének, najádok és a halál rémképe. A csíkszentmártoni templom mennyezetét székely asztalosok festették ki. A ketesdi és magyarbikali mennyezet, valamint a vistai karzatfestmények s a szántai mennyezet színpompás virágmintáit a gyalui Asztalos János készítette. Sajátos minta és színvilág jellemzi a kalotaszegi mennyezet-, karzat–és padfestményeket. A csíksomlyói kápolna kazettás mennyezetét ismeretlen, valószínűleg olasz származású szerzetes-festője barokk díszítéssel festette ki.

A Tiszántúlon és a visszafoglalt területeken a különböző felekezetű falusi templomokat többnyire ugyancsak sík famennyezettel építették újjá. A protestáns templomok – Csaroda, Ófehértó, Csempeszkopács – neszelt falait gazdag reneszánsz ornamentikával díszítették. A magyarszecsődi templomban a virágdíszes, festett táblára a tízparancsolat nagyar szövege került, s a szentélybe is feliratot festettek (1699). A templomépítés módja katolikus és protestáns területeken most már elvált; a fa harangtornyok főleg a protestáns vidékre jellemzőek.

A templomok falában elhelyezett halotti emlékek, az epitáfíumok stílusa és művészi színvonala nagyon változó. Jelentős értékű a [[Szepesszombant|szepeszombati Gross család epitáfiuma (1688).

A köztéri szobrok a városok középpontjába nemegyszer polgári áldozatkészségből kerülnek. Győrött 1688-ban Mária-szobor hirdeti Buda visszafoglalásának emlékét. Sopronban 1695-ben és 1701-ben emelnek Szentháromság-szobrot. Pesten a városi tanács az 1691-i pestisjárvány emlékére Szentháromság-szobrot, Budán 1703-ban Jónás Mátyás üvegesmester a mai Jakobinusok terén Mária-szobrot állíttat. Jelentősebb az 1690-ben létesített alapokra 1706-ban emelt Szentháromság-szoboremlék: az oszlop tetejét díszítő szobrot Kollonich ajándékozta a városnak, a többi már Budán letelepedett mesterek – Venerio Ceresola, Bernardo Feretti, Francesco Giuseppe Barbieri – munkája. Majd a budai városi tanács 1709-ben a pestisjárványtól való megszabadulásra újabb Szentháromságszoboremlékről határozott, és ezt, a város első jelentős szobrászati értékű alkotását, 1710–1711-ben Hölbling János építőmester, Vogl Konrád kőfaragó, Barbieri, majd Unglich Fülöp kismartoni mester közösen készítette.

A világi építészet súlypontja a nagybirtokra és a városokra helyeződött. Esterházy Pál Fraknón építkezett, 1687-ben a nádor lovas szobra került a kastélyra, s még 1696-ban is számos kőfaragó, szobrász, soproni mester és egy Pallas nevű stukkátor dolgozott az épületen. brunóci (Nyitra vármegye) várkastélyát 1687–1695 között építtette át egyemeletes, lakályos rezidenciává. Az aulikus nagybirtokos új életformáját szolgálta Savoyai Eugén 1702-ben Ráckevén Johann Lucas von Hildebrandtnak, az ausztriai német barokk egyik legjelentősebb mesterének tervei szerint épített kastélya. Korszakunkra épült újjá a csáktornyai kastély, a Zrínyiek törökellenes harcainak emlékét idéző, 1680 körül készült festményekkel. Az elhanyagolt és leromlott birtokait elfoglaló II. Rákóczi Ferenc a sárospataki és a nagysárosi kastélyt tette lakhatóvá, s nagy gonddal hozatta rendbe a háromemeletes ecsedit. Rákóczi Erzsébet kistapolcsányi kastélyát 1694-ben állították helyre.

A köznernesek ugyancsak igyekeztek korszerűsíteni kúriáikat és kastélyaikat. A dunántúli boltíves, tornácos köznemesi kúriák első emléke a sümegi Cseh László-féle tornácos ház. Klobusiczky Ferenc 1686-ban emeletet húzatott zétényi (Zemplén vármegye) kastélyára. Orosz Pál 1690-ben Ispán Ferenc egykori igen szép mikóházi kastélyát restauráltatta. Szirmay István pazdicsi (Zemplén vármegye) kastélyának főtermét Metzner Ézsaiás eperjesi festő keze alól kikerült történeti festmények ékesítették. A szabad királyválasztás történeti jeleneteit ábrázolták a Perényi család nagyszöllősi kastélyának festményei.

Az Esterházy Pál fraknói kastélyában elhelyezett nagyméretű kompozíciók a család tagjainak török harcait ábrázolják. A kismartoni kastély freskói a mitológia és a magyar múlt jeleneteivel, ókori hősök és magyar királyok képeivel és a Szent Korona középkori országainak allegorikus ábrázolásával a régi nagyság, a magyar állam eszmevilágát sugározzák.

A városok arculatát a polgárság és az intézmények építkezései formálták. Sopron most kapta meg barokk jellegét. A lőcsei Spillenberg-ház az átmeneti stílus emléke (1683). A pesti és a budai városházát 1702–1710 között helyi mesterek építették. Pest-Pilis-Solt vármegye már 1695-ben megépíttette vármegyeházát Pesten. Nagyobb szabású kincstári építkezés volt az 1686–1696 között épített budai fegyvertár (Zeughaus). Széchényi György érsek 1692-ben létesített alapítványt rokkant katonák otthonára, a pesti invalidusház, a kétezer személyt befogadó épület alapjait azonban csak 1717-ben rakták le Anton Erhard Martinelli vezetésével, valószínűleg Josef Emanuel Fischer von Erlach tervei szerint.

Rákóczi állami építészeti terveit nem tudta megvalósítani, energiáit a katonai célok, várerődítési munkálatok kötötték le 1704–1710 között.

A városok helységük eseményeinek megfestésére adtak megbízást, miként Eperjes és Somorja. Új, a kolozsvári unitárius diákok magyar társasága köréből ismert szokás, hogy újév, születés, névnap, esküvő alkalmából képíróval festetett emléklappal (charta pictore picta) tisztelik meg az ünnepeltet. A korszak legkiválóbb magyar művésze, az eperjesi születésű Bogdány Jakab Londonban élt, Anna királynő udvari festője volt.

Az új magyar állam fejedelmi udvarában két jeles művész tehetsége ért be. Mányoki Ádám először 1708-ban Sárospatakon, majd 1712-ben Danckában festette meg Rákóczi arcképét. Ez a piros tetejű kucsmás képmás nemcsak a magyarországi, hanem a 18. század eleji európai portrépikturának is kiemelkedő, kivételes teljesítményű alkotása. Mányoki ecsetje alól került ki később Ráday Pál portréja és felesége, lánya egész alakos képe. Bercsényi Miklós, Vay Ádám, Sréter János, Pekry Lőrinc, Károlyi Sándor és feltehetően Bottyán János egykorú olajfestményeinek mestere ismeretlen. Ugyancsak ismeretlen művészek alkotásai a szabadságharc csatajeleneteit és Rákóczi követeinek portai fogadását megörökítő olajfestmények.

Magyarország visszafoglalása az európai éremművészetet néhány évre ellátta témával, de magyarországi alkotást csak egyet ismerünk. Warou Dániel Rákóczi megbízásából három emlékérmet készített. Az első, az 1705 tavaszán a szabadságban megindulásának emlékére vert érem, Rákóczi jobbra néző mellképének hátlapján Libertast ábrázolja. a másdik az 1705 novemberére tervezett erdélyi fejedelmi beiktatásra készült, a harmadik pedig a szécsényi országgyűlés vallástörvényének emlékére.

A rézmetszet kikerült a könyvek lapjairól, és kép, röplap, képújság formájában önállósult. Illusztrált és politizált, tájékoztatott, nevelt és befolyásolt. A Nosce te ipsum felirattal és magyar verssel ellátott nyomtatvány valószínűleg felvidéki nyomdából került ki (1689), képe, az emberfejű madár és állattestű szfinksz az egyetemes emblémakincsnek egyetlen ismert, ponyvára került kultúrterméke. A ponyván árusított metszetnyomatok másik nagy csoportját a kegyképek alkották. Sokat a nagyszombati nyomdában nyomtak, ahol a század végén egyre több rézmetsző tűnt fel, Bécsben is készültek dúcok, Esterházy Pál udvari rézmetszőt tartott, Greischer Mátyást. A magyarországi események külföldi rézmetszők sokaságát foglalkoztatták.

A rézmetszetek sorozatából tömeghatásukkal emelkedtek ki a kalendáriumi címlapok. A magyar barokk művészet leggyakrabban használt, a Patrona Hungariae-gondolatot kifejező képe először Hevenesi Gábor Ungaricae Sanctitatis Indicia] című életrajzgyűjteményében 1692-ben látott napvilágot, J. Schott, Nagyszombatban is dolgozó bécsi rézmetsző alkotása: István király felajánlja a koronát Szűz Máriának. A Habsburg-kormányzatot bíráló képi ábrázolások új hullámát Thököly harcai hívták életre, a metszetek külföldi művészek alkotásai voltak. 1690-ben jelent meg a Nádasdy, Zrínyi, Tattenbach és Frangepán arcképét reneszánsz virágmintákkal keretbe foglaló lap. A törököt kiűző háború magyar társadalmát örökítették meg Ernst Burchard von Birckenstein hadmérnök metszetei. Valószínűleg a magyar társadalom életéről forrásértékű zsánerképei miatt lett a századvég legnépszerűbb könyve: 1686–1699 között összesen öt kiadása jelent meg.

Rákóczi szolgálatában nem állott rézmetsző, felismervén azonban a műfaj nagy jelentőségét, Mányoki Ádámmal külföldön akarta elsajátíttatni a rézmetszés tudományát. A nagyszombati, a koroncói ütközetet, az ónodi országgyűlés véres jelenetét és Nagymajtényt külföldi mesterek metszették rézbe. A bécsi Historischer Bildersaal közli Sopron ostromát, Kökényesdi László követ fogadását, a turóci követek ónodi tragikus végét, Bezerédj és Ocskay kivégzését. A Rákóczi-szabadságharc ihlette meg Rugendas augsburgi rézmetszőt. S. Thomassin párizsi sculptor regius az európai uralkodók képeit ábrázoló rézmetszet-sorozatába illesztette Rákóczi balra néző mellképét.

Az iparművészetre jellemző volt, hogy az egyes művészeti ágak között a tömegcikkekre kezdett áttolódni a hangsúly. Az ötvösművészet irányát a megrendelők szabták meg: a főurak, az egyházak és főleg a főpapság Stílusát pedig már a századfordulón az európai ötvösművészet központjának számító Bécs növekvő vonzereje alakította. Pozsony, Nagyszombat, Vác, Győr, Magyaróvár, Székesfehérvár ötvösművészetének a háború és az újonnan berendezkedő egyház igényei adtak újabb lendületet. Kissolymosi Gyergyai Mihály ötvöskönyveinek egyik mintagyűjteménye szerint a kolozsvári, debreceni, kassai ötvösök között szoros kapcsolat volt. A kor legkiválóbb erdélyi ötvösművésze, a Felső-Magyarországról származott szebeni Hann Sebestyén kiváló technikai tudás és fantáziagazdagság jellemezte művei ékesen bizonyítják a magyarországi barokk ötvösművészet magas színvonalát. A Rákóczi-hadsereg tisztjei főleg Selmec-, Beszterce- és Körmöcbánya ötvöseinek adtak munkát. Rozsnyói mester munkája a Lányi Pál nevével, virág- és gyümölcs-vésettel díszített, aranyozott ezüst gyümölcsöscsésze (1703).

A század végén kedveltek lesznek az ón-, az üveg, a réz- és a cserépedények. A marosi református egyházmegye adomány-jegyzőkönyvéből világosan kitűnik az új tendencia: az arany- és ezüstedények megritkulnak, inkább óntányért, ónkannákat adományoznak. Köznemesek és polgárok holmijai között sokféle rézholmi, például írókészlet, üst, gyertyatartó stb. ugyancsak gyakran előfordul.

A habán kerámiák között az aratócéh emblémájával díszített korsó, a szabócéh-jelvényekkel kifestett palack (1698), a fazekascéh jelvényeit viselő céhkancsó polgári megrendelőkre vall. A figuratív ábrázolás korai emléke az 1698-as évszámot viselő, kuruc vitéz és szőlőfürt motívumával ékesített ónmázas palack.

Agyagiparunk a habán kerámiával egybetartóan, annak hatásaival átjárva fejlődött. A 17. század végére kialakultak regionális körzetei: az alföldi, a dunántúli, a felvidéki és az erdélyi fazekasság. A szentesi és a mohácsi máz nélküli feketeedények sajátos technikai eljárása török hatásra tekint vissza. A kalotaszegi fazekasság névjeles, évszámos, sajátos díszítéssel gazdag kályhacsempéi a forrásanyagban 1698-tól kimutathatóak.

Üvegművességünk olasz, cseh, sziléziai hatásokat magába építve, a habánok és a korabeli népies fazekasság hatását hordozva érkezett el a manufaktúraipar küszöbére. Úri és parasztüvegeink egy részét valószínűleg habán iparosok látták el díszítő festéssel, s a porumbáki üveg változatos formájú termékeiben ugyancsak az újkeresztény iparosok hatása ismerhető fel. Az úri és a parasztüveg a 17. század utolsó negyedében különült el egymástól.

A színes zománcfestéssel díszített üveg legszebb emléke a Felső-Magyarországon készült, ónkupakos, pincetokba való palack, virágbokrétával, a leveles ágak között az Andrássyak címerével és 1696-os évszámmal. Erdélyi hutából került ki a 17. század végén a fehér-fekete zománcfestésú, virággal és a kétfejű sas császári címerével ékesített gyömbértartó és a 18. század elején készült, csavaros, ónkupakos, rózsa, szegfű, tulipán díszítésű palack. Az európai üvegművesség új korszakát jelző gravírozás, csiszolás, aranyozás 17. századi megjelenésével csaknem egyidejűleg tűnt fel a hasonló díszítő eljárás a magyarországi és erdélyi üveghuták készítményein is. Mikes Mihály 1693-ból való palackja kristálytiszta anyagával, gravírozott, aranyozott díszítésével az erdélyi üvegművesség magas színvonalát és a kristálystílus hatását mutató átmeneti forma. A metszés új üvegfajtát igényelt, az ólomüveget. II. Rákóczi Ferenc fedeles kancsója, mely tizenkét oldalára hasábosan csiszolt testű, gravírozott és tűzaranyozott ezüstkeretbe van foglalva, a kutatók feltételezése szerint valamelyik Rákóczi-hutában készült. Nevezetes az erdélyi, 1685-ös évszámjelzéssel, Bethlen-címerrel és G. B. monogrammal ellátott, ún. jégüvegből való palack. A dunántúli és a felső- magyarországi üveggyártás alkotásai a velencei hatást tükröző, főleg templomok számára készült, színes üvegcsillárok. A legszebb a Zboró melletti Sztebnikhután készült, kehelyszerű gyertyatartóval ellátott csillár.

A művészi vasöntésnek Európában a 17. században már kibontakozó gyakorlatára Magyarországon és Erdélyben halvány nyomok utalnak: Apor István, a csíki vashámor bérlője Bécsből hozatott vasöntő mintákat. A hagyományosan művészi színvonalú harangöntés díszítő motívumai országrészenként változóak.

A fémöntő művészet sajátos, kor követelte iparága a fegyvergyártásban, az ágyúdíszítésben érvényesülhetett leginkább. II. Rákóczi Ferenc ágyúit a Pro Libertate jelszóval övezett Magyarország címere, valamint Rákóczi és Erdély egyesített címere díszítette. A vaskovácsművesség jeles darabjai kerültek ki a lakatgyártók keze alól. Hartel János erdélyi puskaműves keréklakatos puskáinak lakatlemezét Szent György vésett képe díszíti. A századfordulóra a tömeg- és mindennapi használatú szablyák egyszerűbbek lesznek, a díszszablyák viszont gazdag nemesfém díszítést kapnak, miként azt a korszak nagyszerű fegyver- és ötvösmestere, a kolozsvári Kapustrán Tamás kezéből kikerült kardok bizonyítják. A torockói vasmunkák között igazi remekművek találhatók; főleg díszes ajtózárak és -húzók, egyszerűbb vagy barokkos, kosár formájú ablakrostélyok. A korszak legnépszerűbb fémipara a rézművesség. Az iparág történetileg is nevezetes, szép formájú monogrammokkal díszített darabja II. Rákóczi Ferenc rézbölcsője.

A jellegzetesen városi, polgári művészetnek tekintett ónművesség alapformáit a reneszánsz teremtette meg és a barokk fejlesztette tovább. A kor mesterei Sopronban Schrick András, Győrött Nicolas Hoff Röder voltak. Az 1695-ös évszámot viselő sajóbábonyi ónkanna a sütőcéh jelvényeit ábrázolja szép formamegoldással. Lucifer nyújtja az almát Évának a kállósemjéni ónkanna díszítésén (1696). A fémművesség legmodernebb, de hazai hagyományokat nélkülöző ágát, a betűmetszést egyetlen személyiség művelte európai mértékkel is kiemelkedő művészi tökéletességgel, Tótfalusi Kis Miklós.

Lábjegyzetek

  1. Idézi: Szathmári István, Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk. Budapest, 1968. 403–404
  2. Közli: Jankovich Miklós, Haller János Buzgósága a magyar nyelv felemelkedése, s kiterjesztése iránt a XVII. században. Tudományos Gyűjtemény 1828, V. 89–90.

Műve

M. Tótfalusi K. Miklósnak Maga személyének, életének és különös tselekedetinek Mentsége, Mellyet az Irégyek ellen, kik a közönséges Jónak ezaránt moggátolói, írni kénszeríttetett. Kolosváratt, 1698. Esztendőben (Mellyet most újjolag kinyomtattak Tolnai Gábor bérekesztő beszédével Gyomán, 1940)

Irodalom