Törökszentmiklós

A Múltunk wikiből
Jász-Nagykun-Szolnok megye harmadik legnagyobb városa, a törökszentmiklósi járás és kistérség székhelye
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.

Sinkovics István

Karácsony György felkelése

1570 tavaszán az egybegyűltek száma állítólag elérte a 10 ezret. Karácsony György áprilisban 600 emberét a legközelebbi török vár, Balaszentmiklós ellen küldte abban a hitben, hogy a vár falai leomlanak, őrsége elmenekül. A nagyrészt fegyvertelen parasztokat a vár katonái ágyú- és puskatűzzel fogadták, majd a szolnoki török lovasok nagy részüket megölték.

H. Balázs Éva

Az állam és egyház viszonyának átrendezése

Törökszentmiklóson 64 gyerekből csak 5 látogatta az órákat, és a szülők azt hangoztatták: „Sohasem lesz a mi gyerekeinkből német.”[1]

Novus ordo a társadalomban, a gazdaságban, a jogi életben

Az Almássyaké volt Törökszentmiklós mezőváros, melyben szintén évekig folyt a parasztság harca a birtokosok ellen. A város lakossága ezt a harcot nem egységesen vívta – szembeszökő volt a bíró, az esküdtek, általában a tehetősek ellentéte a szegénységgel. A panaszok alapja a szokásos visszaélés: Almássy Pál udvari tanácsos, bízva rangjában-tekintélyében, az úrbérrendezést követő reguláció során három nagy földtábla elfoglalásával sok paraszt telkét elvette, ezt nem fizette ki, s a kártalanítás elől elzárkózott. A lakosság többsége erre szolgálatmegtagadással felelt. „A szegénységen úgy elhatalmasodott az engedetlenség, hogy… a nyakokba akarták akasztani a kaszát”,[2] mármint a robotkaszálást sürgető bírónak, esküdteknek. Minthogy az ügy nem rendeződött, két világlátott kiszolgált katona tanácsára úgy döntöttek, hogy „jobb nekik a fejekhez menni, mintsem a lábokhoz”.[3] Titkos megbeszéléseken pénzt adtak össze, és Bécsbe mentek igazságukért. Az egyik katonát az. urasági tisztek véresre verték, de a tiltakozások, kérvényezések, szolgálatmegtagadások nem szűntek meg, tehát a vármegye kénytelen volt a vizsgálatot lefolytatni. Kiderült, hogy a helység újjárendezése címén a földesúr leromboltatta a házakat, s adott ugyan 50 kéve nádat, többeknek pedig égetett téglát, de azért csak a módos és engedelmes parasztoknak nem kellett fizetniök, a szegényektől megkövetelte az építőanyagra a pénzt. Annak ellenére, hogy a földesúri visszaélés nemcsak bebizonyosodott, hanem újabb ponttal bővült, a Helytartótanács elfogadta a vármegye álláspontját. A mozgalom két vezetőjét és a szegényparasztok közül többeket kitiltott a megye területéről. A vádlottak ugyan most már börtönben vannak, de „ezen háborítóknak egy szava több, mint a tanácsnak ezer meg ezer, közjóra célzó szava vagy szándéka”.[4]

Lábjegyzetek

  1. Országos Levéltár C59. Departamentum urbariale. 1786. Nr. 3.
  2. Országos Levéltár Departamentum urbariale. Heves megye. 1785–1787. F 3.
  3. Ugyanott.
  4. Ugyanott.

Irodalom

Törökszentmiklós (Ugyanott).