Tagányi Károly

A Múltunk wikiből
Nyitra, 1858. március 19. – Budapest, 1924. szeptember 9.
levéltáros, történész, etnográfus, miniszteri osztálytanácsos
Wikipédia
Tagányi Károly történész sírja a budapesti Kerepesi úti temetőben.
1894.
Tagányi Károly: A földközösség története Magyarországon című könyve.

Szabó Miklós

A történettudomány

A romantikus népkutatás ösztönzéséből egy jóval nagyobb tudományos eredményeket hozó törekvés is eredt: a kora-középkori szokások vizsgálatának az az ága, amely az Árpád-kori szokásjog színes világát igyekezett oklevéladatok alapján feltérképezni, s ennek során először tett kísérletet az Árpád-kori parasztság rétegződésének feltárására. E munkák során bukkant a kérdés két legjelentősebb kutatója, Erdélyi László bencés szerzetes, kolozsvári professzor és Tagányi Károly levéltáros – elsősorban „A földközösség története Magyarországon” című művében – a paraszti földközösség nyomaira a középkori Magyarország társadalmában.

Művei

Nyomában két évvel később Acsády Ignác tűzött elérendő célokat a kutatók elé a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében, abban a nemzetközi viszonylatban is az elsők között jelentkezett folyóiratban (1894–1906), amelyet Tagányi valósított meg, s tett, mint szerkesztő, fő hangsúllyal a mezőgazdaság múltjának teljesebb megírását megalapozni kívánó nagyobb és kisebb tanulmányok s kerek adatközlések megjelentetésén, hajdani agráréletünk forrásainak valóságos kincsestárává. Évek múltával azonban az általa szorgalmazott feldolgozások s útmutatása nyomán feltárt szerves adategyüttesek mellett mindinkább levéltári tallózás során találomra előbukkant egyenkénti szórványos részadatok jutottak túlsúlyra a folyóirat lapjain, s ezek, eredeti összefüggéseikből kiragadva, kevéssé bizonyultak alkalmasnak átfogóbb tanulmányok megírására; a pozitivista kutatók különben is kevés hajlandóságot mutattak, élni az összegezés lehetőségével. A folyóiratnak az olvasóközönség csökkenő érdeklődésével együtt járó megszűnése után közel két évtizeddel kellett Mályusz Elemérnek (A helytörténeti kutatás feladatai. Századok, 1924) tudatossá tennie, hogy a fennmaradt iratanyag mondanivalója csak az őt egykor létrehozó helyi-területi szervezet működését nyomon követve, ennek fonalára fűzve válik igazán a múlt megelevenítőjévé.

Sok hasznos szempont található, szemléleti korlátai ellenére is, abban a szakirodalmi anyagban, amely az Erdélyi László és Tagányi Károly közti vita során az 1910-es években keletkezett: