Tarcal

A Múltunk wikiből
község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a tokaji kistérségben
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Tarcal címere
1110 körül
A tarcali zsinat törvényhozása.

Györffy György

Könyves Kálmán gazdaságpolitikája és jogalkotása

Kálmán általános érvényű egyházi és világi intézkedéseit zsinati határozatokban hagyta az utókorra. Az uralkodása elején tartott tarcali zsinat főként világi, az esztergomi és a harmadik zsinat legnagyobbrészt egyházi döntéseket foglalt írásba. A tarcali zsinat végzéseit 84 törvénycikkben összeállító (Albericus) bevezetéséből, amelyet Szerafin érsekhez intézett, megismerjük a dekrétum létrejöttének előzményeit. Kálmán revízió alá kívánta venni a korábbi magyar törvényeket; kimondottan Szent István törvényeit, melyek egy évszázad óta, amikor is a pogány magyarságnak az új rendbe való betörését kemény intézkedések célozták, elavultak, és ki nem mondva Szent László törvényeit, amelyek fél évszázados belharc után túl szigorú eszközökkel próbálták a tulajdonviszonyokat biztosítani, és ráadásul László három törvénye ellentmondó rendelkezéseket is tartalmazott. Kálmán törvényrevíziójának voltak ellenzői, de végül is a tarcali zsinaton a király és az országnagyok tanácskozása során megszületett az új törvénykönyv, amely több mint egy évszázadra alapja lett a hazai jogéletnek.

A törvénykönyv – nem egészen sikerült elrendezésben, ami a kodifikáláshoz nem értő Alberik hibájául róható fel – a következő tárgykörökre terjed ki: 1. Birtokjog. 2. Bírói illetékesség és perrendtartás. 3. Szabadok és szolgák státusmegállapítása. 4. Böszörmények és zsidók jogviszonyai. 5. Adó, vám és kereskedelem. 6. Tolvajlás. 7. Erkölcsvédelem. 8. Egyházi határozatok.

A különböző intézkedésekre a tárgynak megfelelő helyen kitértünk, itt csupán néhány fontos döntést emelünk ki. A törvénykönyv birtokjogi vonatkozásban kimondja, hogy az egyházi birtok vissza is vehető (15–16.§). A magánbirtoklás terén különbséget tesz a Szent István által adott és a később adományozott birtok örökölhetősége terkintetében; az előbbit a birtokszerző nemzetsége örökli, az utóbbi a fiú és fivér nemlétében visszaháramlik a királyra.

Perrendtartás szempontjából a leglényegesebb, hogy az alsó fokú bíróság (ispán, királybíró és billogos), valamint a király udvari bírósága mint fellebbviteli fórum közé beiktat egy közbenső bírói fórumot, tudniillik minden püspökségen évente kétszer zsinatot tartanak, ahol az ispánok és méltóságviselők együtt ítélkeznek (2.§). A tüzesvas- és forróvízpróbák helyét a püspöki székhelyekre és két társaskáptalanra (Pozsony, Nyitra) korlátozza (22.§).

A státusmegállapítás terén a 8, illetve 4 dénáros adót fizető rétegek megállapítása és a hadkötelezettség szabályozása mellett négy törvénycikk foglalkozik a kóbor szolgák helyzetének szabályozásával. (41–44. §).

A tolvajlás büntetésében mutatkozik leginkább a törvény szigorának enyhítése; a törvénykönyv ennek kapcsán három ízben tér ki a vakítás büntetésének mellőzésére, és szól az elfogott tolvajjal való kegyetlen bánásmód enyhítéséről is (51–54., 84. §). A középkorban páratlan felvilágosultságról tesz tanúságot a boszorkányokról (striga) szóló dekrétuma: „Boszorkányokkal szemben, akik nincsenek, semmiféle kereset ne legyen” (57.§).[1]

Egyházi rendelkezéseiben a reformpápaság zsinati határozatainak átültetésére törekedett. Határozottan tilalmazta, hogy ispánok vagy vitézek az egyházak felett hatalmat gyakoroljanak (65. §), viszont a papi nőtlenség tekintetében enyhébb álláspontot foglalt el, amikor csak a másodnős papok és a papok rossz hírű asszonyokkal való elválasztása mellett tört lándzsát.

A böszörményekkel (izmaelitákkal) szemben a beolvasztás érdekében hozott határozatokat. A zsidókat keresztény rabszolgák vételében és eladásában tilalmazta; megengedte viszont nekik a birtokszerzést és a birtokon a pogány rabszolgákkal való födművelést, de lakhelyüket a püspöki székhelyekre korlátozta.

A tarcali zsinat határozatai utóbb, a zsidóüldözések nyomán történt bevándorlás után hétszakaszos törvénnyel egészültek ki, amely főleg a zsidók és keresztények közötti adásvételt szabályozta.

Szabad, szolga és félszabad

Az örökös szolga tanúsága bűnügyben és urával szemben nem ért semmit, mint ezt a justinianusi törvény szellemében Szent István is leszögezte (I. 20. §). Ezt az elvet a tarcali zsinat végzésének 21. cikke a tanúképesség oldaláról így határolta el: tanú az lehet, akinek ekéje, aratruma van, tehát a válaszfalat a jogtalan ember és a joggal bíró személy között a munkaeszköz birtoklása és önálló gazdálkodás jelentette.

Zimányi Vera

A jobbágytelkek rendszerétől független szőlőművelés

A Hegyalján igen előrehaladott monokultúrás bortermelés alakult ki a 16. század második felében, elsősorban Keresztúr, Liszka, Sárospatak, Szántó, Tállya, Tarcal, Tokaj és Tolcsva oppidumokban, míg Erdőbénye, Mád, Kispatak és Zombor mezővárosokban vegyes gazdálkodás folyt, a bortermelés mellett a szántóművelésnek is nagy súlya volt. Az első nyolc nagy bortermelő oppidumban az átlagos termés mintegy 19 ezer hl-t tett ki, melynek közel egyharmada Sárospatakról származott, Tarcalon és Tállyán ugyancsak kiemelkedően magas hozamról tudnak. A négy vegyes gazdálkodású – gabonát is termelő – oppidum termésével együtt Hegyalja teljes hozama az 1570-es évek végén körülbelül 30 500 hl volt, alig valamivel kevesebb, mint az egész eger-gyöngyösi borvidék, Heves és Borsod vármegye együttes termése, amely mintegy 33 ezer hl-t tett ki.

Makkai László

A trón biztosítása

Csáky Istvánnak meg kellett elégednie az egyébként nagy jövedelmű Tarcallal és Gönccel, Esterházy viszont Munkácsért, Mádért Regéccel nyert kárpótlást az Alaghy-örökségből.

A szatmárnémeti zsinat

utódainak is. Mint földesúr külön szerződésben végre megkapta azt, amire vágyott, a tokajhegyaljai borvidék monopóliumát. Ezzel személyes ellenségein is elégtételt vett, mert Homonnainak Tokajt, Csákynak Tarcalt, az 1645 őszén meghalt Esterházy nádor örököseinek Regécet kellett tartozékaikkal együtt részére átengedniök.

Zimányi Vera

A szőlőművelés

Az 1610. és 1611. évi borexport értéke – nem tokaji, hanem olcsóbb bor árszintjével és 6, illetőleg 8 csebres hordóval számolva – évi 0,7–1,0 millió kamarai forint körül mozgott, míg az 1637–1641 közötti időszak átlagos évi értéke 0,64–0,88 millió forintot tett ki. 1633-ban Tarcalon 6 forintért egy tehenet, 8 forintért egy borjas tehenet, 20 forintért pedig egy hízott ökröt lehetett kapni; az évi borkivitel értéke 32–50 ezer hízott ökör árával volt azonos.

R. Várkonyi Ágnes

A majorsági gazdálkodás változásai

A Rákócziak tokaji uradalmában a tarcali Szarvas szőlő egymaga 100 ezer forintot ér.

Megosztott parasztság

A szepesváraljai uradalom kincstári kezelésbe kerülvén, az uradalomhoz tartozó mezővárosok és bányavárosok – Gölnic, Szomolnok, Stósz, Remete – lakóinak kötelessége lesz a tarcali és gönci bor szállítása.

A hegyaljai borvidék

A jobbágyi és más állapotú népesség háztartásszámának alakulása a hegyaljai mezővárosokban 1631 és 1689 között
Helység 1631–1635 1640–1648 1689
jobbágy egyéb jobbágy egyéb jobbágy egyéb
Tarcal 149 75 9 11
Az igásállattal rendelkező jobbágyok számaránya az összes telkes jobbágyok százalékában a hegyaljai mezővárosokban 1631 és 1689 között
Helység 1631–1635 1644–1648 1689
Tarcal 32,8 0
A hegyaljai mezővárosok háztartásszámának alakulása 1631 és 1689 között
Helység 1631–4635 1640–1648 1689
Tarcal 224 20
A taksás nemesség számának és arányának alakulása a hegyaljai mezővárosokban 1640 és 1689 között
Helység 1640–1648 1689
szám százalék szám százalék
Tarcal 6 30,0
A pusztatelkek számarányának alakulása a hegyaljai mezővárosokban 1640 és 1689 között
Helység 1640–1648 1689
Tarcal 90,0

Makkai László

Protestáns kollégiumok

Debrecen kollégiumának országos jelentőséget az adott, hogy a 17. század második felében az egész királyi Magyarország és a török terület számára innen kértek a mezővárosok nemcsak papot, hanem latin iskoláikhoz rektorokat is. A Debrecenből tanárokkal ellátott úgynevezett partikulák révén nemcsak a puritán vallásosság, hanem a hozzátapadó korszerű természetfilozófia elemei is országszerte elterjedtek. Hasonló, de szerényebb szerepet játszott fennállásáig a sárospataki, később pedig a kolozsvári iskola, az utóbbi a török terület tanárellátásában is. A nagy kollégiumok mellett így számos, legalább kéttucatnyi református gimnáziumban taníthattak a gimnáziumi tananyagon túlmenő filozófiai és teológiai tárgyakat, mint például Kassán, Tarcalon, Szepsiben, Nagybányán, Pápán, Komáromban és máshol.

Wellmann Imre

Földesúri gazdálkodás az ország nyugati, északi és keleti részén a visszafoglaló háború időszakában

Rákóczi szőlőművelési szabályzatából elsősorban azok a károk tűnnek ki, melyeket szőleinek hanyag kezelés miatt kellett elszenvedniük. Nagy hírű tarcali szőlője „sok álnok vincellér és csalárd munkások”[2] keze alatt szomorú állapotra jutott. A záporok lemosták termőföldjét, a tövek homlítás hiányában megritkultak, ami megmaradt belőlük, elsoványodott, szőlőilonca és lisztharmat is kárt tett bennük. 1699-ben pedig kapálatlan, karózatlan és kötözetlen, szinte parlagon maradtak, nagy gaz s majdnem karvastagságú nyárfák nőttek bennük, a Vincellér káposztát, kukoricát és répát termesztett a szőlő között magának. A szabályzat ennek megtiltásán kívül meghagyta, hogy évenként újítsák meg a szőlőgyepűt, 7–8 arasznyi karókat tizenöt esztendeig is használjanak, száraz kötözőfüvet bőven gyűjtsenek, a kapálást háromszor, gondos, hozzáértő módon végezzék.

R. Várkonyi Ágnes

Történetírás, nemzeteszmék

Babocsay Izsák Fata Tarczaliensia, as az Tarczal városának főbb változásai című műve Tarcal mezőváros 167O&ndsh;1700 közti történetét városi jegyzőkönyvek, urbáriumok (!) alapján, társadalmának kifejlődésében ábrázolta.

Wellmann Imre

Szőlőművelés

Ami a minőséget illeti, a szerémi bor a török idők óta elvesztette elsőségét; hírnév az ország határain túl is mindenekelőtt a hegyaljai (leginkább a tarcali s a vele határos tokaji hegyen termett) borokat illette, de épp ezért az ottani szőlőbirtokosoknak küzdeniük kellett azok hamisítói ellen, részben sikertelenül, ami bizony csorbát ütött a tokaji bor jó hírén.

Lábjegyzet

  1. Závodszky, Szent István, Szent László és Kálmán törvényeinek és zsinati határozatainak forrásai 191.
  2. Babócsay Izák, Fata Tarczaliensia. Monumenta Hungarica sermone nativa scripta, I. Kiadta Rumy Károly György, Pest, 1815. 170.

Irodalom