Tarhos vezér

A Múltunk wikiből

Tarkacsu vagy Tarhacsi

Árpád nagyfejedelem második legidősebb fia volt
Wikipédia
921–922
Tarhos herceg és Bogát vezér serege I. Berengár császár kérésére Itáliába vonul; Berengár kérésére ellenfeleit Brescia megölik vagy elfogják.

Bartha Antal

A magyar–török kapcsolatok

Árpád fiának Tarkacsu neve a tarkant rejti.

Györffy György

Az Árpád-fiak szállásrendje és a dukátus

Árpád eredeti partvonala körül, a Duna észak-déli szakaszának mellékvizeinél Árpád családtagjai váltották szállásaikat.

Leventét nem számolva, az első fiú, Tarhos, valószínűleg a Kapos–Sárvíz mentén végzett ingamozgást; nyári szállása a hegyvidéki Tarras faluban, a téli Tolnavár közelében, a Duna mentén fekvő Tarhacsia-pusztánál lehetett. Fia, Tevel, szállásainak a Sárvíz alsó és középső szakaszánál két Tevel falunévben maradt emléke. Az unoka, Tormás, nyári és téli szálláspárját két Tormás falu jelzi Tarhoséi közelében. E helyek Tolna megyében feküdtek, amelynek uradalmai a 12. század elejéig jórészt a szenior hercegek kezén voltak.


Az Árpád-fiak nevéből képzett helynevekből a következő utódlás rekonstruálható a bihari és a nyitrai dukátusban: amíg Biharban és a Nyírségben Szabolcs, s az Al-Dunánál az idősebb fiú, Tarhos országolt, addig öccse, Üllő (Jelech, Jelő, Hülek) Nyitrában rezideált. Szabolcs után Tarhos, az ő halála után Üllő kerülhetett Biharba. Itt a folyamatosság látszólag megszakad, mert Jutas dukátusi szereplésére biztos utalás nincs, és Árpád negyedik fia, Zolta helynévben csak Bihar nyírségi részén igazolható; vele egy időben viszont Tarhos fia Tevel csak a nyitrai dukátus Vágon túli részén.

A vezérek szállásrendje és a törzsek

Lélt Anonymus Tas vezér fiának, tehát Árpád unokájának mondja. Eredeti szálláshelye a Duna–Tisza közti homokháton fekvő Lél falu lehetett, ez inkább az e tájakon lakott Üllőhöz és Tarhoshoz; tehát az Árpádokhoz kapcsolja őt; a Nyitra mellékére mint Üllő unokája is tarthatott igényt.


A hajdan Keve megyéhez tartozó torontáli részeken Tarhos falu neve idézi Árpád fia Tarhos szállását. Keve és Krassó megye területén, ahol kabar lakosság valószínűsíthető, forrásszerűen igazolható a „fekete magyarok” itt-lakása.


Szállásterületenként és nemzedékenként felsorolva az ott megszálló vezéreket a következő feltételezett képet kapjuk:

  Körösök Al-Duna
I. nemzedék Tarhos? Tarhos

Gazdasági és társadalmi indítékok

Különleges fontosságú megállapodásokra, mint amilyen a hosszú lejáratú békeszerződések kötése vagy megújítása volt, valamelyik főméltóság – egy Árpád-házi dux társaságában – személyesen látogatott el, és az uralkodóval közvetlenül szerződött. Ilyen volt például Árpád fia Tarhos és Bogát harka (?) szerződése Berengárral vagy Tevel fia Tormás és Bulcsú harka szerződésmegújítása Bíborbanszületett Konstantinnal, aki a Bizáncba jött szerződő feleket barátaivá fogadta, és a megkeresztelkedett Bulcsút római patríciusi ranggal tüntette ki.

A nyugati „békeövezet” kialakítása és a távolsági kalandozások kezdete

921-ben Árpád fia Tarhos és Bogát harka(?) jelent meg seregével Veronában, akkortájt, amikor Berengár – 915 óta megkoronázott császár – ellen hűbérurai összeesküvést szőttek, és Rudolf burgundiai királyt akarták behívni ellene. A két magyar vezér, kiket Liudprand rexnek titulál, és Berengár legjobb barátainak (amicissimi) mond, bizonyára nem először fordult meg Itáliában a barátsági szerződés megújítására. Berengár hozzájuk folyamodott segítségért, és a Veronába érkező sereget a Bresciában tanácskozó főurakra küldte. Ulrik palotagróf elesett, Alberik ivreai őrgróf álruhát véve esett magyar fogságba, és vazallusa kastélyához vitette magát, ahol közemberi váltságdíjon váltották ki, Gilbert bergamói grófot viszont a magyarok kiszolgáltatták Berengárnak. Berengár ezt követően a magyarokat a bizánci uralom ellen fellázadt és a capuai hercegséghez csatlakozott Dél-Itáliába küldte, melynek Bizánchoz való visszabocsátása érdekében I. Romanosz császár hiába küldött követséget Landulf capuai herceghez. 922. február elején lovashad jelent meg Apuliában, és a nép nyilakat vélt látni a levegőégen.

Az erőviszonyok átrendeződése

Az augsburgi vereség a belső erőviszonyok átrendeződését vonta maga után. Azoknak, akik részt vettek a vállalkozásban, és akik támogatták az akciót, nemcsak azért kellett elbukniuk, mert felelősek voltak a vereségért, hanem elsősorban azért, mert katonai kiséretük elpusztult vagy jelentősen meggyöngült, és szükségképpen az intakt seregekkel rendelkező vezérek kezébe ment át a hatalom.

Úgy tűnik, Árpád négy fiának ága közül ekkor hanyatlott le kettő, Jutasé, akinek fia Fajsz volt, és Üllőé, akitől Tas fia Lél származott, viszont megmaradt és viszonylag megerősödött Tarhosé, akinek unokája, Tormás 948-ban ifjú volt, és főként Zoltáé, akinek fia, Taksony a királyi dinasztia alapítója lett.


Apor vezéri szerepével a helynevek és a birtokviszonyok teljes összhangban vannak:

  1. Valószínűleg birtokolta a Duna jobb parti, fejedelmi partvonalát az Apor-ügy (1009) melletti Szentendrétől – mint nyári szálláshelytől – le a Tolna megyei Aparig, téli udvarhelyéig.
  2. Két szálláshelyére következtethetünk Tolna megyében, azon a tájon, ahol előtte Tarhos, Tevel és Tormás, utána pedig a duxok rendelkeztek udvahellyel.

Azáltal, hogy a Dunántúl veszélyeztetett zónává vált, és hogy Tolna megye Apor vezér uralma alá került, indokolt lett a Tarhos ágbeli hercegnek a Dunától keletre szállásbirtokot kijelölni.


Valószínű, hogy Taksony kezdte meg kiszorítani a hatalomból Tarhos, Üllő és Jutas leszármazottait, illetve az utódlásban a régi magyar szeniorátusi trónöröklés mellőzésével saját ágának biztosítani az uralmat.

Irodalom

Az Árpád-fiak részvételére az akciókban: Tarhosra Liudprand alapján Gombos II. 1473, vesd össze Györffy György, Archaeologiai Értesítő 97. 1970. 217