Telegdi Miklós

A Múltunk wikiből
Telegd, 1535 – Nagyszombat, 1586. április 22.
pécsi püspök és esztergomi érseki helynök
Wikipédia
Fájl:Telegdi1583.jpg
Telegdi Miklós 1583-ban, Nagyszombaton kiadott Agendájának címlapja
1562
Bécsben megjelenik az első magyar nyelvű katolikus Káté, Telegdi Miklós Petrus Canisius-fordítása.
1578
Nagyszombatban megkezdi működését Telegdi Miklós esztergomi prépost nyomdája. (1588-ban az esztergomi káptalan veszi át.)
1584
Nagyszombatban megjelenik az első hazai törvénygyűjtemény Mosóczy Zakariás és Telegdi Miklós kiadásában: Corpus Iuris Hungarici; Kolozsvárott Kovacsóczi Farkas De administratione Transsylvaniae című államelméleti munkája.

Sinkovics István

A felső bíráskodás

A különféle bíróságok az ítéletek meghozatalában Werbőczy Hármaskönyvére és a törvényekre támaszkodtak. A Hármaskönyv a 16. században 12 kiadásban látott napvilágot, ennek több mint a fele latin; a többi magyar és horvát nyelvű. A törvényeket 1584-ben Nagyszombatban Mosóczy Zakariás nyitrai és Telegdi Miklós pécsi püspök nyomtatásban tette közzé (Decreta, constitutiones et articuli regnum ... Ungarie).

Péter Katalin

A gyülekezeti énekek tanúsága

Telegdi Miklós esztergomi prépost, a későbbi püspök viszont 1577-ben kiadott prédikációs kötetében a prédikációk és katolikus egyházi énekek mellett 4, előzőleg már megjelent protestáns éneket közöl.

A vallási ellentétek

1573-ban Telegdi Miklós lett az esztergomi érsekség helynöke, aki felelevenítette a század közepén már Oláh Miklós által alkalmazott módszert a protestánsokkal szemben: egyházmegyéje (Turóc, Liptó, Nyitra és Trencsén vármegye) területén, de máshol is felülvizsgálta az egyházközségeket. Ennek során megállapította, hogy a papság legnagyobb része eltávolodott a katolikus hittől. Egyesek még egyházi szempontból szabályosan, püspök által nyerték kinevezésüket, mások viszont enélkül folytatták működésüket. Az előbbieket felszólította, hogy térjenek vissza a katolikus valláshoz, az utóbbiak pedig vagy hagyjanak fel papi működésükkel, vagy pedig távozzanak az egyházmegye területéről. Amikor a patrónus földesurak védelmükbe vették papjaikat, Telegdi királyi paranccsal igyekezett eltávolítani őket. Majd egyházi ügyésszel egyházi bíróság elé idéztette a papokat, és mivel háromszori idézésre sem jelentek meg, világi karhatalmat vett igénybe ellenük. Egyes birtokosok ellen is eljárás indult.

Az 1575 végére összehívott és 1576 februárjában lezáruló országgyűlésen többen felhozták az egyházi bíróság által okozott súlyos sérelmeket. A világi rendek: a főurak, a nemesek, a szabad városok és a bányavárosok közös előterjesztést intéztek a királyhoz szabadságaik, vallásuk és lelkiismeretük védelmében. Előadták, hogy Telegdi Miklós az egyházi ügyész által protestáns lelkészeket és földesurakat idéztetett meg, ami sérti a nemesség kiváltságait, főleg a kegyúri jogot. Kérték, hogy mint eddig, továbbra is szabadon tarthassanak birtokaikon papokat, és zavartalanul gyakorolhassák az ágostai vallást. Az egyházi ügyész által indított pereket szüntessék meg, ők viszont a főpapoknak az egyházi tizedet ellenvetés nélkül fogják továbbra is megadni.

A király megküldte előterjesztésüket a főpapoknak és az egész egyházi rendnek. Az egyháziak válasza egyértelműen elutasító volt. Azt állították, hogy az érseki helynök a Ferdinánd kori törvények alapján végzett vizsgálatot, a lelkészeket nem ágostai evangélikus hitük miatt zaklatták, hanem mert hiányzott a püspöki beiktatásuk, vagy a katolikus vallást hagyták el, és az egyházi főhatóság felhívására nem tértek vissza, az idézésre pedig az egyházi törvényszék előtt nem jelentek meg. A földesuraknak viszont az a bűnük, hogy nem katolikus papokat tartottak birtokukon. Kérték a királyt: ne engedje, hogy az érvényes törvények és az ősi szokás ellenére valamiféle újítást vezessenek be, mert erre a világiaknak nincsen joguk. Érthetetlennek nevezték, hogy a világi urak megtartásukat kérik az ágostai vallásban, hiszen a legtöbben messzebbre távolodtak ennek tanításától, mint az ágostai hitvallást követők a katolikus vallástól. Ha a világi rendek kérése teljesül – tették hozzá –, a katolikus hitnek még a meglevő csekély maradványai is megsemmisülnek.

Műve

Telegdi Miklós kötete: Régi Magyarországi Nyomtatványok, 1473–1600. Kiadta Borsa GedeonHervay FerencHoll Béla, (Budapest, 1971) 374.

Irodalom

Telegdi Miklós egyházi vizsgálatára: Révész Imre, Magyar református egyháztörténet (Debrecen, 1938); Zoványi Jenő, A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig (Budapest, 1977).