Teleki László

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Teleki László gróf

Szirák, 1764. szeptember 8. – Pest, 1821. március 24.
Somogy vármegye főispáni helytartója, főispán, református főgondnok, hétszemélynök, költő, nyelvész, országgyűlési követ
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Széki gróf Teleki László

Arató Endre

Magyar rokonszenv a nem magyar népek iránt a 19. század első évtizedeiben

1806-ban látott napvilágot Teleki László grófnak, Máramaros megye követének – a hasonló nevű, s négy évtizeddel később tevékenykedő tragikus sorsú magyar politikus atyjának – jelentős munkája a magyar nyelv fejlesztéséről. Teleki a magyar nyelv és irodalom fejlődésének akadályai között említette a 18. századi telepítéseket, s azt, hogy e telepesek nem igyekeztek a magyar nyelvet elsajátítani.

Horvátokkal kapcsolatos felfogása a magyarosítás türelmesebb módszereire utal. Annak érdekében, hogy a horvátok elfogadják a magyar hivatalos nyelvet, javasolta: velük, de a többi nemzetiséggel is nyájasan kell bánni, s egyben éreztetni, hogy magyaroknak tekintik őket.

Vörös Károly

A Védegylet

Az egylet elnökévé gróf Batthyány Kázmért, alelnökévé gróf Teleki Lászlót, igazgatójává Kossuthot választották; választmányába bekerült a távollevő Deák és Wesselényi, s mellettük ott szerepel a reformellenzék minden nevesebb politikusa. De Vörösmarty is benn ül a választmányban és a statisztikus Fényes Elek is.

A tudományok

Javaslatokban és kísérletekben a 18. század vége óta nem volt hiány: Bessenyei György, Révai Miklós, Teleki László gróf akadémiai kísérletei, Erdélyben Aranka György másfél évtizeden át végül is működött Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társasága, mind ennek az igénynek a jelentkezését mutatják.

Irodalom

A szabadkőműves alkotmányban ajánlott tematika, akár politikusoknak, akár katonáknak, papoknak vagy jogász-publicistáknak kínál feldolgozandó kérdéseket a hetvenes évek tan- és olvasmányanyagának friss benyomásai alapján, korszerű igénnyel készült. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a következő évtizedekben ki-ki – munkájának vagy kényszerű munkátlanságának jegyében – a felkínált témákon dolgozik. Elmondható ez Hajnóczy Józsefről, Benczur Józsefről, Berzeviczy Gergelyről, Skerlecz Miklósról, Almássy Pálról, Podmaniczky Józsefről, vagy a nem alkotó, de cselekvésükben ezeket a célkitűzéseket követő Teleki Lászlóról, Széchényi Ferencről, Festetics Györgyről.