Teleki Pál

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Teleki Pál (kuruc kori)

Teleki Pál János Ede

Budapest, 1879. november 1. – Budapest, 1941. április 3.
magyar geográfus, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök
Wikipédia

Hajdu Tibor

Az imperialista hatalmak intervenciójának előkészületei

A támadás végcélját nem határozták meg. Egyrészt katonai szempontból ez korai lett volna, másrészt azért sem dönthettek a Tanácsköztársaság politikai likvidálásáról, mert a győzteseknek nem volt még elképzelésük arról, milyen kormányt ültessenek a tanácskormány helyére. A Kormányzótanács egységesnek tűnt, Károlyiban és híveiben március 21-e után nem bíztak többé; de még remélték, hogy a világháború előtti konzervatív, a szláv és román szomszédok által különösen gyűlölt politikusok elismertetésénél találnak jobb megoldást. Részben ezért utasították vissza Andrássy Gyula, Bethlen István, Teleki Pál, József főherceg és társaik sietős felkínálkozását, részben pedig azért, mert a „történelmi osztályok” vezetői területi és egyéb engedményekre tartottak volna számot.

Ellenforradalmi tevékenység a győzelmes hadsereg hátában

Szegeden éppen a hadjárat első napján alakult meg az ellenforradalmi kormány Károlyi Gyula elnökletével. Azok, akik az 1918. októberi forradalom elvi alapján álltak, megtagadták a belépést a reakciós kormányba (kivéve a volt radikális Varjassy aradi főispánt, a franciák bizalmi emberét), tárcát vállalt viszont a bécsi Antibolsevista Comité (ABC) megbízottja, Teleki Pál és Horthy Miklós ellentengernagy, aki határozott fellépésével a gyülekező szélsőjobboldali tisztikar vezére lett, míg a fiatalabb és kompromittáltabb Gömbös megelégedett mellette a szürke eminenciás szerepével.

Tervek szociáldemokrata kormány alakítására

A győztes hatalmak Magyarországon a békekonferenciának engedelmeskedő, a bolsevizmussal szemben kíméletlen rendszert akartak, s bár le kellett győzniük Horthy, Bethlen és Teleki iránti ellenszenvüket, végül is elfogadták őket.

Szakács Kálmán

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt taktikája

Az ellenforradalom mérsékeltebb irányzatát képviselő BethlenTeleki-féle nagybirtokos, nagytőkés csoporthoz tartozó politikusok is egyetértettek a munkásmozgalom intézményes elnyomásával, de a konszolidáció érdekében hajlandónak mutatkoztak a szociáldemokrácia mérsékelt szárnyának tevékenységét bizonyos keretek között engedélyezni.

L. Nagy Zsuzsa

A trianoni békeszerződés

Az Apponyi Albert gróf vezette magyar békedelegáció 1920. január 14-én 8 jegyzéket és hatalmas mennyiségű statisztikai és egyéb mellékletet nyújtott át a békekonferenciának. Ennek összeállítását 1918 őszén Teleki Pál gróf irányításával kezdték meg.

A Teleki-kormány

A teljes cikk.

Az első királypuccs

1920 végétől a legitimisták és a szabad királyválasztók egyaránt végleges döntésre, vagyis a hatalmi túlsúly megszerzésére, a konszolidáció irányítására törekedtek. A kormánypárti koalíció 1920. december 2-i értekezletén a szabad királyválasztók és a döntés elodázását kívánó Teleki összecsapása a miniszterelnök leszavazásával, a kormány lemondásával, majd ismételt kinevezésével végződött. A kormánypárti koalíció bomlásnak indult, s ezt az 1921. február 3-i újabb, s az előzőhöz hasonló következményű értekezlet tette teljessé. Korábban Teleki ellenzéke hagyta el a kormánypártot: második leszavaztatása után viszont Teleki és 36 társa (jó néhány miniszter, keresztényszocialista képviselő) távozott. Ezzel a kormánypárti koalíció felbomlott. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja az Andrássy Gyula gróf vezette legitimisták gyülekező helye lett, míg Nagyatádi Szabó pártja a szabad királyválasztók tekintélyes részét tömörítette. A Nagyatádi Szabóval szembekerült kis baloldali ellenzéki csoport Rassay Károly ekkor alakult liberális ellenzéki pártjához csatlakozott. A legitimista tábor megkezdte IV. Károly visszahozatalának előkészítését.

Mindez a baloldali ellenzék helyzetére is kihatott. Rassay pártjának létrejöttével, Vázsonyi Vilmos hazatérésével és a Nemzeti Demokrata Párt egységének helyreállításával sorai viszonylag megerősödtek. 1921. február 18-án, a Polgárok és Munkások Szövetségének megalakításával sikerült létrehozni a liberális polgári ellenzék, valamint a Magyarországi Szociáldemokrata Párt blokkját. A szövetséget a Habsburg-ellenesség, a konszolidáció liberális tartalmú programja fűzte össze. Ezért Rassay pártja korábban, míg Vázsonyié csak később csatlakozott hozzá.

Az első nagy összecsapást IV. Károly első visszatérési kísérlete jelentette 1921 márciusában. Ezzel a magyar belpolitikai küzdelmek nemzetközi fontosságot nyertek, mert a Habsburg-restauráció kísérlete a megdöntött Monarchia visszaállításának veszélyét idézte fel, s mert egyes francia politikai körök ezt a maguk javára kívánták kamatoztatni. IV. Károly útjáról Horthynak, a magas klérusnak, a kormány egyes tagjainak előzetes tudomásuk volt; bátorította őt a Vatikán, s nem akadályozta meg hazatérését az egyébként éber angol diplomácia sem.

IV. Károly megjelenésére a szomszédos államok március 28–29-i tiltakozása, valamint a részleges csapatmozgósítások elrendelése volt a válasz. A nagyhatalmak április 3-án végül is egységesen és határozott hangú jegyzékben szögezték le: Habsburg-restaurációt nem tűrnek el. IV. Károllyal szemben foglalt állást Horthy, a hadsereg zöme, a Kisgazdapárt. IV. Károly április 6-án kénytelen volt elhagyni az országot. A legitimizmus, IV. Károly visszahozatala nem lehetett célravezető program Horthyval és körével szemben, mert az antant egyértelműen kiállt Horthy mellett.

A királypuccs belpolitikai következményeként megerősödött Horthy és a királypuccs ellen aktívan fellépő szélsőjobboldali katonai csoport pozíciója. A nemzetközi tiltakozás lehetővé tette számukra, hogy IV. Károly visszautasítását, a legitimisták elleni lépéseiket a „külső kényszerre” hivatkozva hajtsák végre.

Teleki magatartása a puccsal kapcsolatban, Horthyval kiéleződött ellentéte s az egész belpolitikai válság elkerülhetetlenné tette kormányának végleges távozását.

Szakács Kálmán

A Bethlen–Peyer paktum

Bethlen, aki 1921 tavaszán még nem kívánt továbbmenni a munkásmozgalomnak tett engedmények terén Telekinél, kénytelen volt levonni a következtetéseket, elődjénél rugalmasabb taktikát kialakítani.

Művei

A török kor emberföldrajzi mérlegének szélsőségesen negatív megvonását Szekfű Gyula fogalmazta meg olyan hatásosan, hogy ítéletének alapos újjáértékelésére fél évszázad alatt nem került sor. Pedig azóta legalább három vonatkozásban általa nem ismert szempontok merültek fel, amelyek indokolttá teszik véleményének felülvizsgálatát. Az első és legfontosabb körülmény, amelyet nem ismerhetett, a 16. század konjunktúrája és a 17. század depressziója volt, a másik a népesedési adatok értékelésének új módszere, a harmadik a tájföldrajznak Prinz Gyula és Teleki Pál által nem sokkal Szekfű műve után megjelent kidolgozása.