Biograd na Moru

A Múltunk wikiből
(Tengerfehérvár szócikkből átirányítva)
horvát város Dalmáciában
Wikipédia
1091
tavasz: A horvát Tirpimir-dinasztia kihalása után a horvát főuraknak és Zelemér (Zvoinimir) Demeter horvát király özvegyének, László nővérének kérésére I. László király benyomul a tengermelléki Horvátországba (régi nevén Szlavóniába), elfoglalja Belgrád (Tengerfehérvár) kikötőjét, és Álmos herceget megteszi horvát királynak.
1102
tavasz: Kálmán király Belgrád (Tengerfehérvár) városában a horvátok királyává koronáztatja magát.

Györffy György

Külpolitika. Horvátország megszállása.

  • László 1091 kora tavaszán a Száva mellől megindította csapatait. A földrajzi viszonyokból és az előállt helyzetből arra következtethetünk, hogy fő erejével az Una folyó völgyén át, a Bihács – Tinnin (Knin) főútvonalon Tengerfehérvár (Biograd) székhelyre és kikötőbe vonult be, mellékhadaival pedig egyrészt a horvát „bánság”-ot (Lika, Korbávia és Gecske) és a mögötte fekvő Nona (Nin) királyi székhelyet foglalta el, másrészt a Pozsegával átellenben fekvő moesiai részekre, Bosznia keleti felére vonult be.
  • Teuzo eredménytelenül tért vissza Rómába az immár magyar kézben tartott tengerfehérvári hadiúton.

Kálmán külpolitikája

  • Gaufredus de Malaterra egykorú feljegyzése szerint Kálmán király 1097-ben is háborítatlanul birtokolta Tengerfehérvárt, a horvát királyok egyik székhelyét Zára közelében, s ezt nem is adta ki kezéből, mert ez biztosította az összeköttetést Róma és Saint Gilles felé, mely mint pápai tulajdon somogyvári alapításán keresztül érintkezett Magyarországgal.
  • E többszöri követváltás lezajlása után, 1097 májusában került sor arra, hogy a menyasszonyt fényes kísérettel Szicíliából – Horvátországon át – Magyarországra hajózzák. A tengerfehérvári kikötőből Merkúr erdélyi vajda 5000 vitézzel kísérte a menyasszonyt Székesfehérvárra, ahol óriási tömeg jelenlétében tartották meg az esküvőt.
  • Kálmán figyelme akkor fordult újra Dalmácia felé, amikor 1102 tavaszán Michieli Vitális doge, akivel barátsági szerződést kötött, meghalt. Kálmán még ez évben lement Tengerfehérvárra, mint horvát király fejére tétette a koronát, valószínűleg biztosította a horvát nemesek jogait és hadikötelmeit, és az elébe járuló zárai apácák kérésére megerősítette birtokaikat, amelyek Horvátországban feküdtek. Ottani tartózkodása alatt a helyi viszonyok kellett meggyőzzék, hogy Horvátország és Dalmácia évszázadok alatt szinte elválaszthatatlan szimbiózisba került egymással: a latin városok, amelyekbe mind több szláv elem került, nem élhettek meg a horvát hátország nélkül, a horvátoknak pedig a gazdag dalmát városok sokkal inkább voltak gazdasági és egyházi központjaik, mint saját szegényes városaik. Bármennyire nyilvánvaló volt ez, Dalmácia hódoltatására ekkor nem gondolhatott, mert diplomáciailag nem volt előkészítve. Éppen a kunoktól elszenvedett vereség mutatta meg Kálmánnak, hogy elsősorban Bizánc hozzájárulását kell megnyernie.
  • Kálmánnak egy időre sikerült ellenlépésekkel elodáznia az akciót, s csak 1115 augusztusában került rá sor, hogy a velencei gályák kifussanak Dalmácia felé. A támadás csekély eredménnyel zárult, mert csak Zára és Tengerfehérvár városát sikerült elfoglalni; a zárai vár nem esett el, ezzel azonban kezdetét vette egy hosszú háborúság, melynek során Dalmácia sorsa aszerint fordult, hogy a Velence–Bizánc vagy a Magyarország–Róma érdekszövetség bizonyult erősebbnek.

Kristó Gyula

II. István

A keletről hazatérő velencei hajóhad 1125 tavaszán sorra visszafoglalta a városokat, Tengerfehérvárt ostrommal szerezte meg, a többit pedig meghódolásra késztette.

III. István konszolidációs kísérlete

Tengerfehérvárt és Sebenicót feltehetően a magyarok tartották. III. István 1166-ban a tengerfehérvári Szent János-kolostort megerősítette még a magyar hódítás előtti horvát királyoktól nyert birtokaiban, s bíráskodási kiváltsággal ruházta fel.

Új vonások III. Béla belpolitikájában

Szilárd szövetségesekre lelt III. Béla – egyes magyarországi egyházi vezetőkkel szemben az 1170-es években alkalmazott keménykezű politikája után – a magyarországi egyházakban. Így érthető, hogy a király maga sietett a sérelmet szenvedett egyházak megsegítésére, illetve kitüntette magát új alapításokkal. 1181-ben a zágrábi kanonokok Fehérvárott előadott panaszára visszajuttatta a zágrábi egyháznak azt a birtokot, amelyet a világi hatalom, a varasdi megyésispán tőle elfoglalt. Ugyanebben az évben úgy rendelkezett, hogy a cégényi monostor szökött jobbágyai kerüljenek vissza az egyházi fennhatóság alá. Megadományozta a nyitrai egyházat, a pannonhalmi apátságot, a templomosokat, a fehérvári kereszteseket és saját udvari papját, megerősítette a tengerfehérvári Szent János-monostor birtokait és igazságszolgáltatási kiváltságait.

Imre és III. László

Endre szuverén fejedelemként kormányozta a Tengermelléket. Pénzt veretett Horvátország hercege felirattal. Igazi feudális uralkodóként bejárta Dalmáciát, s főleg egyházi ügyekben intézkedett különös gondossággal. Megerősítette egyebek mellett a tengerfehérvári Szent János-monostort birtokaiban, bíráskodási kiváltsággal ruházta fel a zágrábi püspökséget, intézkedett a farói püspökség fennhatósága ügyében.

Irodalom

Kálmán koronázására Tengerfehérváron lásd Fejér György, Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civiles II. 31–32; T. Smičiklas, Codex diplomaticus Regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II. 9–10; Novak, Zadarski Kartular samostana Svete Marije 266–257; e kétségbe vont okmány irodalmához lásd Szentpétery, Az Árpád-Házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke 37. sz. és 517. L; hitelességére és a hamis „Memoriale” (Gombos III. 2225) irodalmára vesd össze Györffy György, Levéltári Közlemények 41. 1970. 236.