Tessedik Sámuel

A Múltunk wikiből

szlovákul Samuel Tešedík, németül Samuel Teschedik

Alberti, 1742. április 20. – Szarvas, 1820. december 27.
evangélikus lelkész, pedagógus, pedagógiai és gazdasági szakíró
Wikipédia
Tessedik Sámuel
1779
Tessedik Sámuel evangélikus lelkész Szarvason a Harruckern János György báró Békés megyei főispán özvegyétől kapott 45 holdnyi területen mintagazdaságot létesít.
1784
Megjelenik Pesten Tessedik Sámuel Der Landmann in Ungarn című munkája.
1786
Megjelenik Pécsett Tessedik Sámuel Der Landmann in Ungarn című könyvének magyar fordítása: A paraszt ember Magyar Országban mitsoda és mi lehetne (Kónyi János munkája).

Wellmann Imre

II. József nagyszabású telepítései

Tessedik Sámuel jelentősen alábecsülte a kiadásokat, midőn azt állította, hogy a Temesvárra telepített 2319 német család egyenként 202,25 forintjába került az államnak. De annál inkább megállta helyét levont következtetése, hogy sokkal kevesebb költséget jelentett és több hasznot hajtott volna, ha Bécs németek behívása helyett hazai jobbágyok áttelepítésére ad lehetőséget.

Kosáry Domokos

Korszerűbb tendenciák és rendi provincializmus

E peremvidéki, polgárias szektor jelentősége utóbb lecsökkent, midőn az ország gazdasági súlypontja mindinkább dél felé tolódott, letarolt részei újra élni, termelni kezdtek, és velük a késő feudalizmusnak nem polgári, hanem elsősorban birtokos nemesi erői gyarapodtak. De a hagyomány a szűkebb körben is folytatódott. S talán egyedül itt vezetett el keskeny út megszakítatlanul, törés nélkül, egyenesen a felvilágosodáshoz. Ebből a polgári értelmiségből, a pozsonyi iskolából kerül ki majd Tessedik Sámuel és Hajnóczy József.

Wellmann Imre

Hagyományos termelés — az újkori mezőgazdasági forradalom felé

Ugyancsak Széchényinek köszönhette művének magyar nyelven közkinccsé tételét a felvilágosodás fáradhatatlan apostola: Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész, aki egész kiterjedt munkásságával a parasztság boldogulását szolgálta. Német földön szerzett új gazdasági ismeretekkel és tapasztalatokkal gazdagon hazatérve,keserűen döbbent rá az alföldi nép elmaradottságára, s nyomban teljes erejével nekilátott, hogy ezt orvosolja. Ám hamarosan rá kellett jönnie, hogy a puszta szó, a pap buzdítása és korholása vajmi keveset használ, mozdító ereje, amint azt II. József is belátta, csak eleven példaadásnak lehet. Ezt azonban ő nem kívánta a paraszttól távol álló, más lehetőségekkel rendelkező földesurakra bízni, hanem maga fogott hozzá, a falusi nép adottságaihoz igazodva. Szinte paraszttá lett maga is, hogy közvetlenül megtapasztalja az egyszerű ember valamennyi gondját, s meggyőzően megmutathassa eltávoztatásuk útjait-módjait. Az uradalom által juttatott terméketlen szikes földet haszonhajtóvá alakította, a fátlan vidéken sorra fafajokat gyökereztetett meg, nagyban hozzájárulva az akác elterjedéséhez, pillangós virágú takarmánynövényeket termesztett olyan eredménnyel, hogy magvukat szélesebb körben rendelkezésre tudta bocsátani; küzdve ezzel az elhanyagolt legelőkre hagyatkozás ellen az állattartásban, jászlon tartással tejtermelésre és göbölyhizlalásra adott példát, rendszeres trágyázással és többszöri szántással bő termést takarított be, fáradságát a kertben is vetemények és gyümölcsfák Szarvason újdonságnak számító hozama jutalmazta. Mindezzel a nép számára is kézzelfogható bizonyságot tett arról, hogy a paraszti gazdaság keretében is a hagyományos módszerekkel elérhetőkön messze túlmutató eredményeket hozhat szorgalom és hozzáértés. Mégis arra kellett rájönnie, hogy ennyi fáradozása sem elég az ősöktől örökölt megszokás és előítéletek leküzdésére, azok béklyói oly erősen megbénítanak a népben minden jobbra törekvést, hogy őt főképp gazdag parasztok nem hajlandók követni abban, amint trágyázással és többszöri szántással „Istent, a természetet s a földet gazdagabb terméshozamra akarta kényszeríteni”.[1] Belátva, hogy a felnőtteket roppant nehéz kimozdítani a meglevőhöz való megrögzött ragaszkodásukból, az ifjúság felé fordul, melyet még nem nyomott földre a hagyományok súlya. 1780-ban saját erejéből létrehozza a „Gyakorlati gazdasági szorgalmatossági intézet”-ét, s benne közel ezer parasztgyermeket nevel hivatására az új, racionális gazdálkodás szellemében. Iskolája könyv- és szertárra is támaszkodva oly magas fokú elméleti képzettséggel ruházza fel őket, hogy azt maga Mitterpacher nem tartja az egyetemen általa nyújtottnál alábbvalónak, s mindehhez az intézet tágas kertjében egyedülálló gyakorlati oktatás járul: dolgozva nevelő iskola ez, hol a növendékek a régi s az új módszereket a talaj megművelésétől a termés betakarításáig öntevékenyen, egymással párhuzamosan gyakorolva maguktól jönnek rá az újnak kézzelfogható nagy hasznára, hogy jövendő gazdálkodásukat ezekre építsék.

De bármekkora, saját lehetőségein túlmutató erőfeszítéseket is tesz Tessedik a parasztság javára, világosan látja, hogy a nép gazdálkodása s egész helyzete megváltoztatásának annyira óhajtott útja előtt olyan akadályok is tornyosulnak, melyek leküzdése meghaladja egy egyszerű falusi pap lehetőségeit. 1784-ben kiadott korszakalkotó munkájában (Der Landmann in Ungarn, was er ist und was er seyn könnte), mely azután Széchényi Ferenc segítségével magyarul is (A paraszt ember Magyar Országban, mitsoda és mi lehetne, 1786) napvilágot látott, nem habozott arra is rámutatni: mi hárul a földesurakra és az államra, ha azt akarják, hogy boldoguljon a parasztság, a társadalomnak – van bátorsága ezt hangsúlyozni – e leghasznosabb osztálya, mely legtöbbel járul a köz javához. A földesúrnak gondoskodnia kellene arról, hogy a birtoktalan szegénység földhöz jusson, mert az különben nem sok értelmét látván a munkálkodásnak, könnyen jut arra a kétségbeejtő álláspontra, hogy ha nem dolgozik, nem lesz ugyan semmije, de nem is vehet el tőle senki semmit. Azt is biztosítani kell az uraságnak, hogy aki termővé tesz egy földdarabot, utána szolgáltatással ne tartozzék, a telekkel bíró pedig szinte tulajdonaként bírhassa ezt, biztonságban afelől, hogy arra más nem teszi rá kezét, s ha szorgalma révén ugyanazon a földön esztendőn át további termést tud betakarítani, arra teher már ne nehezedjék. Szükség lenne arra is, hogy a földesúr új rendben hozzon létre új településeket, a régieket pedig rendbe szedje, hogy minden egyes gazda a maga lehetőleg egy tagban elkülönített földjén a hagyományos kötöttségektől mentes egyéni gazdálkodást folytathasson; ennek részletes tervét ő kész rendelkezésre bocsátani. Mindezen fölül az indíthatja a parasztot nagyobb szorgalomra, ha értékesíteni tudja a többletet, melyet fokozott munkabefektetése eredményez. Tessedik maga is elősegíti ezt azáltal, hogy intézete termelvények feldolgozására is megtanítja a parasztfiúkat és -lányokat. Elsősorban mégis arra lenne szükség, hogy a földesurak ne az országon kívül lakjanak, hanem annak határain belül költsék el jövedelmüket. Azzal pedig II. József bölcs és humánus országlása biztat, hogy a vámok eltörlésével külföldön való eladására is mód nyílik a mezőgazdaság termelvényeinek.

Tessedik műve 1787-ben is napvilágot látott, de név nélkül és megváltoztatott címmel, időközben ugyanis a nemesség nem átallotta hazaárulás bélyegét sütni szerzőjére. Nem meglepő, hogy nagy része így foglalt állást Tessedik javaslataival szemben, idegenmajmolást látva a gazdálkodás megjobbítására való törekvésben; hogy a takarmánytermesztés s a puszták benépesítése ellen szállt síkra, s hogy az ő igényeit tükrözve Szent-Iványi Márton babonákkal terhes Oeconomia philosophicája még 1782-ben is új kiadásban jelent meg.

Kosáry Domokos

Népiskolák

De a reform önálló továbbfejlesztését is protestáns részről kezdeményezte Tessedik Sámuel, a a felvilágosult, jozefin szellemű szarvasi evangélikus lelkész, aki német tanulmányútjának és a német filantropista pedagógiának tanulságait is érvényesítve hozta létre 1780-ban a parasztnép felemelése érdekében a szarvasi gyakorlati gazdasági iskolát. Tessedik elfogadta az állami „norma” új előírásait, de azokat továbbfejlesztette olyan gyakorlati gazdasági és természettudományos ismeretekkel, amelyekre a parasztifjúnak a jövőben valóban szüksége lehetett. A hangsúlyt először éppen a kiegészítő momentumokra, egy 6 holdas kis gazdaság kiépítésére helyezte. Ezt fejlesztette azután tovább szabályos oktatást is nyújtó nyolcosztályos mintaiskolává. Ebben a gyermekek az olvasás, írás, számolás mellett mezőgazdasági, kertészeti tudnivalókat, gyümölcsfaápolást, méhészetet, selyemtermesztést stb. tanultak, munka közben. Tessedik, aki 1787-ben II. Józseftől elismerő oklevelet és aranyérmet kapott, 1789-ben már iskolájának kibővítéséhez fogott, s arra gondolt, hogy az országban több ilyen iskolát kellene felállítani. Utóbb azonban, a felvilágosodás hátráló időszakában, reményeiben csalódnia kellett.

Természettudományok

Azok közt, akik felismerték, hogy a robot, a közös legelők és a nyomáskényszeres gazdálkodás valamilyen felszámolása vagy korlátozása nélkül a technikai újítások is nehezen alkalmazhatók, első helyen Tessedik Sámuelt kell említeni. Életművében a gyakorlati tevékenység volt a legszembetűnőbb. Szarvasi gazdasági iskolájában, amelyről már szó esett, a kis mintagazdaságban gyakorlati úton mutatta be a parasztságnak a hasznos újításokat, a szikes föld javításának módszereit, a trágyázás és gondos szántás, a lóhere és lucernatermesztés előnyét. Mindez azonban korszerű, elméletileg jól megalapozott ismeretek alkalmazása volt. A hazai parasztság jelenéről és jövő lehetőségeiről írt munkájában (Der Landmann in Ungarn. 1784; A paraszt ember Magyar Országban. 1786) már a fejlett vetésforgós földművelést és az istállózást ajánlotta, de a technikai újításokat csak bizonyos feltételek biztosítása mellett látta igazán megvalósíthatónak. E feltételek közül persze nyíltan itt csak az osztásos földközösséget, a nyomáskényszert és a paraszti föld szétszórtságát jelölte meg a fő akadályok között.

Benda Kálmán

A népesség száma

1793 közepes termést hozott, 1794-ben azonban minden korábbit felülmúló országos aszály következett. Már májusban „minden környékről jött levelekben azt a panaszt olvasom – írja a Magyar Hírmondó szerkesztője –, hogy februáriustól fogva vagy teljességgel semmi, vagy igen kevés eső volt, hogy a nagy szárazság miatt az őszi vetések ki nem hányhatták jól a kalászokat, hogy máris megsárgultak, hogy a szénát termő réteken a füvek töveikről mind kiégtek, … hogy a terméshez legkevesebb reménység sem lehet”.[2] Júliusban „már a szőlő is mind megfonnyad”.[3] A Hajdúságban „mind a kaszálók, mind a vetések elégtek a nagy melegség miatt … Sokan egy szemet se láttak belőle. Még a szalmája is odavan az életnek.”[4] Amire nincs példa, a nagy szárazságban kiszárad az Ecsedi-láp. Békésben, Erdélyben már a marha is döglik, s Debrecenben a borjas tehenet a szokásos 40–50 forint helyett 5–6 forintért adják. Kiskunhalason már augusztusban kenyeret osztanak a népnek, s a búza köblének ára 3 máriásról 20 forintra emelkedik. Az Alföldön „sok helyeken füvet ettek az emberek, másutt kukoricacsutkát törtek lisztté, s abból csináltak pogácsát”.[5] Miskolcon leszedik a házakról a zsúptetőt, azzal etetik a jószágot. A szárazság és az ínség talán legnagyobb a Dél-Alföldön : kiszáradtak a kutak, járványok léptek fel. Versecen ötszáz embert, főleg gyermeket vitt el a himlő.

A kormány és a nagybirtokosok gabonát osztanak, de a szükséglethez képest csak nagyon kicsik a készletek, s a vetésre is gondolni kell. A száraz nyárra köszöntő szokatlanul hideg tél aztán egész sorokat vág az éhező, legyengült népességben. Szarvason, Tessedik Sámuel följegyzése szerint, „olly nagy rakásokban hevertek az állatok hullái s csontvázai, hogy még több mint kétezer kutya sem tudta a bűzlő dögöket elfogyasztani”.[6]

Vörös Károly

A paraszt állami és földesúri terhei

Ám földesúri és hatósági terhek ilyen együttes nyomása alatt csodálható-e, ha a 18. század végén a magyarországi paraszt helyzetének minden bemutatója – még a jóindulatúak: Berzeviczy, Tessedik, de még a harmincas évek elején Berzsenyi is – a parasztság demoralizálódásáról ad hírt? A paraszt tudatlan, maradi, csökönyös, durva, helyenként cinikus, rosszindulatú, gyanakvó, aki még a saját sorsát egyértelműen javítani alkalmas felsőbb rendeléseket, földesúri kísérleteket sem hajlamos sem elismerni, sem átvenni, szinte tudatosan és szándékkal tartva fenn gazdaságának szervezetlenségét, mint ahogy általában képtelen az összehangolt tervszerű munkára – olvasható e szerzőknél. A leírók józan és felvilágosodott pillantása végül is mindebben felismerte a paraszt reménytelen és kilátástalan, életét szűkösen még fenntartó, de annak valamelyes emelkedését biztosítani már nem képes helyzetének, végső soron és áttételesen a feudalizmus válságának a hatását. Közvetlen megoldásként azonban – kivált Tessedik, aki terveinek kudarcáért sokban a parasztokat okolta – a paraszttal szemben adminisztratív rendszabályok alkalmazását javasoltak, önmagában eleve reménytelen és nem sok sikerrel biztató kivezető útként, így vélve kimozdítani azt holtponti helyzetéből.

Az értelmiség

Sőt a Tessedik mezőgazdasági iskoláját 1806-ra sikeresen megbuktató szarvasiak is gimnáziumot vagy legalább grammatikai iskolát akarnak – s végül 1836-ban fognak is – városukba telepíteni.

A bizottsági munkálatok

A három évtized alatt jobbító szándékokkal akár gazdasági kérdések kerültek tárgyalásra (ennek kapcsán akár csak a legközvetlenebbül agrotechnikai újításokról lett légyen is szó), akár a művelődés bármely ágában született meg valamely, bár csak szerény értékű vagy jelentőségű alkotás – a gazdaságpolitikáról nem is beszélve –, mindegyik előbb-utóbb szükségképpen érintette a fennálló társadalmi, illetve politikai struktúra korlátait. Így azután az agrárszakemberek (Nagyváthy, Pethe, Tessedik, Balásházy), a statisztikusok (Schwartner, Magda), a pedagógusok, a közgazdászok (Berzeviczy), a jogászok (például az úrbéri jog összefoglalói), a történészek (Horvát István), s főleg a valóságot, annak ellentmondásait, illetve lehetőségeit ábrázolni a legszélesebb hatással képes szépírók még társadalmilag-politikailag maradi tartalom mellett is legalább a hajdani nemzeti önállóságot sokszor (ha csupán környezetként is) idéző munkái valamely fokon már objektíve fenntartották, sőt idővel erősítették a változás szükséges voltának azt a tudatát, mely 1790-ben kezdett el nyíltan szóhoz jutni.

Gergely András

Széchenyi István

Az elmaradott gazdálkodás megváltoztatása iránti igény korábban részint a nagybirtok gazdasági vezetőinek jobb felkészítésére hivatott gazdasági tanintézetek létesítésében jutott kifejeződésre (nagybirtokosok alapították Óvár, Keszthely híressé vált tanintézeteit, bár volt a parasztok életén segíteni kívánó kezdeményezés is, mint Tessedik Sámuelé Szarvason), részint a gazdasági szakírók hívták fel a figyelmet a gazdálkodásban szükségessé váló és megvalósítható változtatásokra.

Lábjegyzetek

  1. Tessedik Sámuel, Szarvasi nevezetességek azaz Szarvas város mezőgazdasági krónikája. Fordította Nádor Jenő. Függelékül Kemény Gábor fordításával és tanulmányával: Tessedik tanítási tervezte, a magyar iskolaügyről írott tizenkét paragrafusa s Hajnóczy Józsefhez írott levelei. Budapest, 1938. 62.
  2. Magyar Hírmondó, 1792. május 23.
  3. Ugyanott 1792. augusztus 19.
  4. Ugyanott 1792. augusztus 12.
  5. Réthly, Időjárási események… Budapest, 1970. 419.
  6. Tessedik Sámuel, Szarvasi nevezetességek… Budapest, 1970. 433.

Művei

Irodalom

A mezőgazdasági ismeretek felsőfokú állami oktatásával párhuzamosan magánbuzgalomból és költségen jött létre Szarvason egy ugyancsak felsőfokú „Gyakorlati szorgalmi gazdasági intézet”, melyet Tessedik Sámuel kifejezetten a paraszt ifjúság számára, a megújuló mezőgazdaság öntevékeny folytatására való készség elsajátítása céljából alapított. A bő Tessedik-forrásanyagból és irodalomból itt csak újabb munkákat idézünk: A már említett S. Theschedik, Der Landmann in Ungarn… (Hely nélkül,, 1784); Theschedik Sámuel Önéletírása. Eredeti német kéziratból fordította és kiadta Zsilinszky Mihály (Pest, 1873); Tessedik Sámuel, Szarvasi nevezetességek… (Budapest, 1938); Implom József, A Békés megyei Levéltár Tessedik-irataiból (Békési Élet, 1970); Tessedik Sámuel Kisebb írásai. Közzétette Hanzó Lajos (Szarvas, 1960); Ruisz Gyula, Tessedik Sámuel adomái önéletírásának megvilágításához (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1895); J. Hajdú Helga, Tessedik-kéziratok az Országos Széchényi Könyvtárban (Agrártörténeti Szemle 1964); Sólyom Jenő, Jegyzetek Tessedik Sámuel írásainak címjegyzékéhez (Agrártörténeti Szemle 1964); Tessedik Sámuel Válogatott pedagógiai művei. Összeállította, bevezette Vincze László (Budapest, 1956); Tessedik Sámuel, Első kísérlet a magyarországi Békés megyei szarvasi Gyakorlati Mezőgazdasági Szorgalmatossági Tanintézet pragmatikus bemutatására. Közölte Vincze László (Pedagógiai Szemle 1963); Tessedik Sámuel írásaiból. Válogatta Tóth Lajos (Békéscsaba, 1970). — Feldolgozások: Nádor JenőKemény Gábor, Tessedik Sámuel élete és munkája (Budapest, 1936); Lakos Sándor, Tessedik Sámuel és a német szellemi élet (Budapest, 1940); Vincze László, Tessedik Sámuel élete és pedagógiai munkássága (Pedagógiai Szemle 1953); Wellmann Imre, Tessedik Sámuel (Budapest, 1954) ; Penyigei Dénes, Tessedik Sámuel élete és munkássága (Agrártörténeti Szemle 1961); Hanzó Lajos, Újabb szempontok Tessedik pedagógiai rendszerének vizsgálatához (A Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet Évkönyve, 1961); Vincze Ferenc, A szarvasi mezőgazdasági szakoktatás múltja és jelene (Békéscsaba, 1964); Tóth Lajos, Tessedik Sámuel, 1742–1820 (Szarvas, 1976); Penyigei Dénes, Tessedik Sámuel (Budapest, 1980); I. Wellmann, Un exemple concret de l'éducation populaire en Hongrie a l'époque de l'absolutisme éclairé (Les Lumiéres en Hongrie, en Europe Centrale et en Europe Orientale. Actes du Cinquieme Colloque de Matrafüred 24–28 octobre 1981. Budapest, 1983).

Tessedik munkássága, mint az övét elismerő Mitterpacheré is, már a mezőgazdaságnak részben a felvilágosodáshoz kapcsolódó megújulásához törte az utat, amit már közel fél századdal előbb Bél Mátyás is előre látott, vesd össze I. Wellmann, Sur la question de la préparation des Lumieres en Hongrie (Les Lumieres en Hongrie, en Europe Centrale et en Europe Orientale. Actes du Cinqieme Colloque de Mátrafüred 20–25 octobre 1984. Budapest, 1986).

Tessedikről gazdasági vonatkozásban lásd még: Hanzó Lajos, Tessedik néhány kiadatlan gazdasági írása (Agrártörténeti Szemle 1961); Vincze Ferenc, Tessedik Sámuel a magyar agrártudomány előfutára (Budapest, 1954); Wellmann Imre, Tessedik és a magyar agrárfejlődés (Agrártörténeti Szemle 1961); Hanzó Lajos, Tessedik és az európai gazdaságtudomány (Agrártörténeti Szemle 1961); Tóth Béla, A szikfásítás múltja és jelene hazánkban (Agrártörténeti Szemle 1963); R. Horváth, Tessedik als Sozialwissenschaftler (Acta Universitatis Szegiensis de Attila József nominatae. Acta juridica et politica, XVI/6. Szeged, 1969); I. Wellmann, Un représentant des Lumieres en Hongrie a la fin du XVIIIe siecle (Les Lumieres en Europe Centrale et en Europe Orientale. Budapest, év nélkül).

Tessedik gyakorlati iskolájára újabban: Tóth Lajos, A Ratio Educationis hatása Tessedik Sámuel pedagógiai reformtevékenységére (Pedagógiai Szemle 1977. 1015–1027); Tóth Lajos, Tessedik Sámuel pedagógiai reformtevékenysége (Budapest, 1980); I. Wellmann, Un exemple concret de l'éducation populaire en Hongrie a l'époque de l'absolutisme éclairé (Les Lumieres en Hongrie, en Europe Central et en Europe Orientale. Actes du Cinquieme Colloque de MátrafüredBudapest, 1984. 361–370).