Thaly Kálmán

A Múltunk wikiből
Csép, 1839. január 3. – Zablát, 1909. szeptember 26.
költő, író, országgyűlési képviselő
Wikipédia
Thaly Kálmán, litográfia, Grimm Vince
1904. március 10.
Thaly Kálmán békéje a kormány és az ellenzéki pártok között.

Szász Zoltán

Bosznia megszállása

A Boszniából érkező riasztó veszteséghírek közepette, augusztus elején került sor az új választásokra. A kormány nehéz napoknak nézett elébe, s minden oka megvolt a borúlátásra. A fölgyülemlett elégedetlenség megmutatkozott a szavazók állásfoglalásában. A kormánypárt mindössze 77 főnyi többséget tudott elérni, pedig Tisza a vitás kerületek megnyerésére tetemes összegeket, Erdélyben 40 ezer, az ország belső részein pedig 100–120 ezer forint választási költséget irányozott elő. Ő maga is megbukott régi kerületében, Debrecenben a függetlenségi Simonyi Ernővel szemben, barátja, Jókai pedig Szilágyi Dezső mögött maradt kisebbségben a Józsefvárosban. A Ferencvárost is meghódította a magát kurucnak álmodó ellenzéki történész, Thaly Kálmán.

Vörös Károly

A társadalomtudományok

A retrográd nemesi-nacionalista történetszemlélet jellegzetes képviselője ekkoriban Thaly Kálmán, aki a kuruckor történetét tárja fel romantikus elfogultsággal, szakmai szempontból kifogásolható forráskritikával, de az adatgyűjtés nagy és tiszteletreméltó szenvedélyével.

A kultúra új jelenségei

Persze Jókainál is érződik a változás: a kiegyezés korának még eleven és közvetlen politikai és társadalmi töltést hordozó nagy művei – a 48 napjait, vagy egy még reálisnak látszó nemzeti kapitalista utópia hőseit egyforma lelkesedéssel élesztgető A kőszívű ember fiai, a Fekete gyémántok, A jövő század regénye – az 1870-es évek közepétől már nála is helyt adnak az egyre inkább pikareszk elemeket alkalmazó és a Thaly-féle nemesi kuruc szemléletet tükröző történeti regénynek vagy – saját korába visszatérve – a bűnügyi kalandregénynek; 1890-re a Gazdag szegényekben a nagyvárosi proletár-kispolgári élet (igaz, részben itt is idillben feloldódó) ábrázolásáig is eljut.

Hanák Péter

Pártrendszer a század végén

Ebben a historizáló szemléletben nem jutott hely a népi osztályharcnak, a paraszti és a plebejus forradalmi vonalnak: ezek vagy beleolvadtak a romantikus hazafias idillbe, mint Thaly kurucai, vagy a honvesztő pártoskodás, a nemzetietlen lázadás szégyenbélyegét kellett viselniük.

Tisza István – az „erős kéz” politikája

Tisza azonban a színfalak mögött szorgosan puhította az egyes ellenzéki frakciók vezetőit. Értésükre adta, hogy az obstrukció letörésére szánt házszabály-revíziót el lehet kerülni az obstrukció megszüntetésével. És március 10-én a háború kitörését váró közvélemény különös színjátéknak lehetett tanúja. Feláll Thaly Kálmán, a kuruc romantika köztiszteletben álló történész-költője, és békét ajánl: a házszabály-revízió visszavonása fejében az ellenzék minden csoportja hajlandó megszavazni a rendes évi újoncjutalékot. Tisza készséggel fogadja el az alkut. A béke megköttetik, mielőtt a háború kitört volna.

A Thaly-féle „békét” a kormány is, az ellenzék is sikernek könyvelte el.

Szabó Miklós

A történettudomány

A historizálás a történetírásban tehát nem általában az állagőrző liberalizmus egyik áramlataként jelentkezett, hanem a koalíciós kormány garnitúrájának sajátos ideológiateremtő akciójaként. Középpontjában a koalíció Rákóczi- és kuruckultusza állt. Ezt a kultuszt szolgálta a historizálás vezéralakja, Thaly Kálmán, ekkor már nem történeti munkáival, hanem Rákóczi hamvai 1906-os hazahozatalának kiharcolásával.

A preszcientikus korszak történetírásának nem politikai indíttatású elágazásai is voltak. A néprajztudomány előstádiumát képező német romantikus népkutatásból (Volkskunde) két magyar történetírói áramlat is kinőtt. Közvetlenül ide kapcsolódott az úgynevezett művelődéstörténet, amely nevétől eltérően nem a szellemi műveltséget, hanem a szokás- és viselettörténetet kutatta. Ezt a törekvést képviselte két szerzetes történetíró, Békefi Remig és magasabb színvonalon Takáts Sándor, a képviselőház levéltárosa, aki a török idők szokásait, viseletét dolgozta fel anekdotikus szépirodalmi formában.

A romantikus népkutatás ösztönzéséből egy jóval nagyobb tudományos eredményeket hozó törekvés is eredt: a kora-középkori szokások vizsgálatának az az ága, amely az Árpád-kori szokásjog színes világát igyekezett oklevéladatok alapján feltérképezni, s ennek során először tett kísérletet az Árpád-kori parasztság rétegződésének feltárására. E munkák során bukkant a kérdés két legjelentősebb kutatója, Erdélyi László bencés szerzetes, kolozsvári professzor és Tagányi Károly levéltáros – elsősorban „A földközösség története Magyarországon” című művében – a paraszti földközösség nyomaira a középkori Magyarország társadalmában.

A magyar történetkutatás tudományos színvonalra emelésében nagy érdemeket szerzett a bécsi Staatsarchiv tudományos üzemében kitanult történészgárda. Közülük rangban és befolyásban Thallóczy Lajos, a közös pénzügyminisztériumi osztályfőnök és titkos tanácsos játszott hangadó szerepet; a tudományos vezéregyéniség azonban Károlyi Árpád volt, aki 1909–1913 között a Staatsarchiv igazgatói posztját is betöltötte. Thallóczy és Károlyi szakmai munkássága azokhoz a német tudományos irányzatokhoz kapcsolódott, amelyek középpontba a hivatali intézmények, az igazgatási szervezet történetét helyezték. Károlyi Árpád terjesztette ki a tudományos kutatást a 19. század történetének feltárására. 1919 után kiadta Széchenyi döblingi iratait és Batthyány Lajos perének dokumentumanyagát.

A bécsi történészkör szoros érintkezésben állott a Budapesti Szemle gárdájával. Riedl Frigyes körének budapesti történésztagja is volt, Angyal Dávid. Mind ő, mind a bécsiek azon munkálkodtak, hogy csatlakozva Concha, Riedl törekvéseihez, normatívvá emelhető alakokat keressenek a konzervatívvá váló liberalizmus eszmei megalapozásához. A példaképkeresés Széchenyi, Kemény Zsigmond és a kései centralisták felé fordult. Az állagőrző liberalizmus eszmei táborán belül ezek a körök a munkapárti kormányzathoz kötődtek, s annak a függetlenségi irányzattal szemben is eszmei fegyverzetet igyekeztek kovácsolni.

1913-ban a Budapesti Szemle gárdája és a bécsiek koncentrált támadást indítottak a függetlenségi Rákóczi-kultusz ellen. Tolnai Vilmos irodalomtörténész felvetette, hogy a Thaly által egykor közreadott kuruc balladák egy részének szövege nem hiteles, ezeket Thaly átjavította, átköltötte. Riedl Frigyes azt bizonyította be, hogy tíz balladát maga Thaly írt. 1913-ban megjelent a bécsi kör pályakezdő tanítványának, Szekfű GyulánakA száműzött Rákóczi” című könyve, amely erősen negatív képet rajzolt az emigrációban élő fejedelemről.

Művei

év nélkül

1864

1865

1866

1872

1873

1874

1876

1879

1880

1881

1882

1883

1885

1887

1888

1889

1891

1892

1894

1896

1897

1898

1901

1909

Irodalom

R. Várkonyi Ágnes: Thaly Kálmán és történetírása (Budapest, 1961);