Theodor Baillet von Latour

A Múltunk wikiből
Linz, 1780. június 15. – Bécs, 1848. október 6.
császári és királyi táborszernagy
osztrák hadügyminiszter
Wikipédia
Josef Kriehuber litográfiája.
Josef Kriehuber litográfiája.

Spira György

A kormány és az ellenforradalmi erők

S amikor Batthyány, tapasztalván, hogy utasításait a magyarországi főhadparancsnokok hetek múltán is teljesen figyelmen kívül hagyják, emiatt május elején személyesen tett panaszt az udvarnál, az udvari körök ismét az engedékenység látszatának megőrzése mellett döntöttek, mert most is csak azt vallották, amit ezúttal az először belügyminiszterré, majd május 8-án Ficquelmont helyett kormányfővé is megtett Franz Pillersdorf báró fejtett ki olyaténképpen, hogy a végső eszközök alkalmazásához „a jelenlegi körülmények még nem elég érettek”.[1] S ennek megfelelően az udvar ekkor nemcsak abba egyezett bele, hogy a szóban forgó főhadparancsnokok immár magától az uralkodótól is felszólítást kapjanak a magyar kormány iránti engedelmességre, hanem egyidejűleg kiadatott egy további uralkodói kéziratot is, amely meg az osztrák hadügyminisztert, Theodor Baillet von Latour gróf táborszernagyot kötelezte arra, hogy a jövőben a hadsereg egészét érintő előterjesztéseinek kidolgozása előtt álláspontját mindig egyeztesse a magyar hadügyminiszterrel.

Ezek az irományok azonban ténylegesen csak porhintésül szolgáltak: a magyarországi főhadparancsnokoknak a magyar kormány iránti hajlandósága ezek után sem nőtt egy szemernyit sem, s a gyakorlatban ezek után sem fordult elő, hogy az osztrák hadügyminiszter valamely lényeges kérdés felmerülésekor megkereste volna magyar kollégáját. Annál is kevésbé, mivel az uralkodó alig két nappal a két hadügyminiszter együttműködésére vonatkozó állítólagos óhajának kinyilvánítása után végre a császári hadsereg legfelső irányítását 1848 előtt ellátó udvari haditanács felszámolásáról is intézkedett, arra azonban nem is gondolt, hogy a haditanács hatáskörét megossza az osztrák és a magyar hadügyminisztérium között, hanem a haditanács múltbeli feladatkörét – ahogyan ezt éppen Latour javasolta – „teljes terjedelemben”[2] az osztrák hadügyminisztériumra ruházta át.

Augusztus havának fejleményei

Mert az osztrák ezredek zászlóira augusztus 6-án valóban feltűzték ugyan a német nemzeti színű szalagokat, másnap viszont a német egységnek ezeket a jelképeit Latour parancsára ismét eltávolították róluk, s így minden a régiben maradt.

A forradalmi erők végső próbálkozásai a támadás elhárítására

Ezért volt hát, hogy az uralkodó Batthyányékat előterjesztéseik meghallgatása után semmiféle érdemi válaszban nem részesítette, hanem ehelyett osztrák hadügyminiszteréhez, Latourhoz utasította őket, Latour pedig kertelés nélkül a szemükbe mondta, hogy a kialakult áldatlan helyzeten egyedül a magyar had- és pénzügyminisztériumnak a megfelelő osztrák szakminisztériumokba történő beleolvasztása segíthetne. Ami azután tárgyalófeleivel azonnal megértethette, hogy legjobb lesz, ha teljesen felhagynak azokkal a reményekkel, amelyek Pestről távoztukkor haloványan még pislákoltak bennük.

A Honvédelmi Bizottmány kormánnyá avatása

Latour például a pákozdi ütközet első hírére elrendelte, hogy Bécsből sürgősen küldjenek Jellačić számára csapaterősítéseket, s ezek megérkezése után ő másodszor is menjen át támadásba, a Magyarországgal határos osztrák tartományokban működő főhadparancsnokokat és az Erdélyben parancsnokló Puchnert pedig arra utasította, hogy a bán támogatása céljából Magyarország ellen most már maguk is induljanak rohamra minden irányból. S ezeket a parancsokat késedelem nélkül követte azután az október 4-i királyi rendelet is, amely a már korábban is pedzett terveknek megfelelően Magyarország katonai kormányzójává most – mint Móga is értesült róla – Jellačićot tette meg, sőt ugyanőt tette meg az ország polgári kormányzójává is, s kimondotta a magyar országgyűlés azonnali feloszlatását, az országgyűlés által eddig elfogadott, de királyi szentesítésben nem részesült törvényeket és határozatokat pedig érvényteleneknek nyilvánította.

A magyar liberálisok, ha Latour titkos parancsai egyelőre rejtve maradtak is előttük, ebből a királyi rendeletből egymagából is kiolvashatták, hogy Jellačić megfutamításával a csomó még koránt sincs megoldva. Ez a felismerés pedig a liberálisok jobbjaiban ismét magasra szította a harci szellemet. Ezért volt hát, hogy a képviselőház 7-én a legújabb királyi rendeletet is elvetette, majd másnap azt is kimondta, hogy „a honvédelmi bizottmányt mindaddig, míg az ország normális állapotba jövén, törvényesen elismert kormánya nem lesz, az ország teljhatalmú kormányának… nyilvánítja”, s azután Kossuth személyében elnököt is állított a bizottmány élére, méghozzá olyan széles körű felhatalmazással, hogy a bizottmányt „önbelátása szerint rendezze s egyes tagjainak teendőit jelelje ki”.[3] Miáltal az ország kormányzatában most olyan sorsdöntő fordulat történt, amely nemcsak a forradalom pillanatnyi érdekeire nézve volt a lehető legkedvezőbb, hanem az ország távolabbi érdekeire nézve is. Hiszen az eljövendő polgári fejlődés annál hathatósabb emeltyűkhöz juthatott Magyarországon, minél többet sikerül megvédelmeznie a forradalomnak a maga márciusban testet öltött, de a fegyveres ellenforradalmi támadás folytán szeptemberben végveszélybe került vívmányaiból. És hogy mennyit sikerül megvédelmeznie belőlük, az az elkövetkező harcok végkimenetelétől függetlenül azon múlott, hogy e harcok során a forradalom tábora mekkora ellenállást fog kifejteni s mekkora csapásokat fog mérni az ellenforradalom táborára. A honvédelmi bizottmány pedig minden más lehetséges vezető gárdánál alkalmasabb volt a további ellenállás megszervezésére.

És a bizottmány most késedelem nélkül bele is vetette magát a munkába. Ámbár az ellenforradalom Jellačić megfutamodása után sietve előkészített újabb rohamának megindítására végül mégsem került sor azon nyomban, mivel Latourék terveit október 6-án egyszerre felborította egy számításaikból oktalanul kihagyott tényező: a bécsi nép.

Az újabb bécsi forradalmi felkelés és a schwechati kudarc

Amikor pedig október elején ismeretessé lett a Jellačiot Magyarország teljhatalmú diktátorává nyilvánító királyi rendelet s a bécsi demokratikus egyletek néhány napja létrejött középponti Választmányának elnöke, Karl Tausenau azt is leleplezte, hogy Latour Bécsből erősítéseket készül küldeni Jellačićnak, a forradalmi tömegek felháborodása immár minden gátat elsöpört: október 6-án, mikor a bécsi helyőrség egyik gránátos zászlóalját csakugyan a táborba vezényelték, bécsi munkások és diákok elállták a zászlóalj útját, s a katonákat rávették az engedelmesség megtagadására, majd – minthogy Latour a történtek hallatára nyomban több ezrednyi erőt mozgósított ellenük – városszerte torlaszokat emeltek, s a támadókat mindenütt visszaverték, végezetül pedig benyomultak a hadügyminisztérium épületébe, s magát Latourt is felkoncolták.

Harcok a nemzetiségi felkelőkkel

Amit viszont már csak azért is megkockáztathatott, mivel Stratimirović felhatalmazása változatlanul csupán Šupljikac távollétének a tartamára szólt, Latour pedig néhány napja immár beleegyezett abba, hogy Šupljikac végre hazatérjen az itáliai hadszíntérről. S így azután a vezérlet kérdése végül is csak Šupljikac Karlócára érkeztének (és Latour halálának) a napján, október 6-án oldódott meg, ekkor viszont mégiscsak a Rajačić-párt felülkerekedésével, hiszen arra Stratimirović már nem gondolhatott, hogy a nemzeti gyűlés által megválasztott vajda iránt is engedetlenséget tanúsítson.

Lábjegyzetek

  1. Lásd: ÖStA HHStA KA ÖMRPr 1848.máj.8/VTr (MRA):1848:643–644.
  2. Lásd: ÖStA HHStA KA Separatakten und Separatbillete der Kabinettskanzlei, Separetprotokolle 1848:1677.
  3. Részlet a képviselőház 1848. október 8-i ülésének jegyzőkönyvéből. Reprodukcióban közli: Negyvennyolc a kortársak szemével. Szerkesztette Rózsa GyörgySpira György (továbbiakban: RózsaSpira). Budapest, év nélkül (1973). 405. szám

Műve

Latour egyidejű intézkedéseire nézve lásd az ő október 2-án Puchner címére útnak indított parancsát; közli (október 3-i keltezéssel) Kővári, Okmánytár.

Irodalom