Theodor von Strattman

A Múltunk wikiből

Theodor Heinrich von Strattmann

1637 - 25 October 1693
Austrian statesman
angol Wikipédia

R. Várkonyi Ágnes

Hadseregek és haditervek

1685-ben már nyilvánvaló, hogy a nemzetközi koalíción belül a hadműveleti irányítás súlypontja Bécsbe helyeződött. Az udvar vezető politikusai azonban a hadműveletek kérdéséről egymástól eltérően vélekedtek. Dietrichstein Ferdinánd herceg, a kormány fejének tekintett főudvarmester és Kinsky Ferenc gróf, a cseh kancellár vezette udvari pártot az óvatos diplomáciai manőverezés jellemezte, a dinasztikus vagy spanyol csoport vezetője, a Haditanács elnöke, Badeni Hermann a császárnéval és Strattmann udvari kancellárral együtt a mielőbbi békekötésre hajlott.

Erdély és a nemzetközi szövetség

Erdély lehetőségei tehát lényegében már eldőltek, amikor 1686 elején Haller János vezetésével újabb követség indult Bécsbe, ismét Lengyelországon át. Apafi Erdély államiságának nemzetközi elismerését és az ország belső integritását szabta feltételül. Eszerint a szövetségesek a törökkel kötendő békébe Erdélyt és a román fejedelemségeket külön foglalnák bele; a császár a fejedelemség integritását – állami önállóság, szabad fejedelemválasztás, vallásszabadság – érintetlenül hagyja, katonai és diplomáciai segítséget ad, ha török támadás éri, és hadait téli szállásra nem telepíti az országba. Ennek fejében a fejedelemség 25 ezer arannyal vagy 50 ezer tallérral, élelemmel és fuvarral járul hozzá a törökellenes háborúhoz. I. Lipót megbízottai, Badeni Hermann, a Haditanács elnöke és Strattmann udvari kancellár, azzal a kikötéssel írták alá a szerződést 1686. június 28-án, hogy a fejedelem Kolozsvárra és Dévára fogadjon be meghatározott számú császári őrséget.

Az 1687–1688. évi országgyűlés

A Kinsky cseh kancellár köré csoportosulók szerint az „Universale Rebellirung” alapján megindokolt teljes jogeljátszás elvének érvényesítésére Thököly felkelése és török szövetsége elegendő okot, a visszafoglalt területeken a fegyverjog elve alapján való berendezkedésre tág lehetőséget adott. Ezzel szemben Strattmann kancellár és mások felismerték, hogy a Habsburg-dinasztia hatalmi érdekei a Magyar Királyság alkotmányának megerősítését követelik meg. A Szent Liga alapokmánya (1684) ugyan azt mondta ki, hogy a szövetség tagjait az általuk saját fegyvereikkel elfoglalt területek illetik meg, de az udvar politikusai már 1684-ben keresztülvitték az alapmegállapodás olyan módosítását, hogy Dalmácia és Bosznia a magyar királyi korona jogán akkor is a Habsburg-dinasztia hatalma alá kerüljön, ha azokat a Velencei Köztársaság csapatai foglalnák el. Ha tehát a magyar alkotmányt eltörlik, elvesz e hódítások jogalapja is. Minthogy pedig Magyarország nélkülözhetetlen hadtápterület, ott jól működő közigazgatásra, rendre és nyugalomra van szükség, hogy megtermelhessék az élelmet, kiállíthassák a szállításokhoz nélkülözhetetlen igaerőt és emberi munkát; s ehhez szükség van a magyar rendiség hatalmi szerveire.

Erdély: Diploma Leopoldinum

Az új helyzet beláthatatlan következményeit ketten mérték fel. Badeni Lajos Belgrádot sorsára hagyva, hadseregével Erdélybe, Bethlen Miklós pedig – II. Apafi Mihály körül összegyűlt politikusok megbízásából megfogalmazott alkotmánytervezettel – Kolozsvárról Bécsbe indult.

Erdély egyetlen koncepciózus, nemzetközi méretekben gondolkodó, a negyvenes évei végén járó politikusa felmérte, hogy ha elfogadják az 1687. évi törvényeket a Habsburg-ház örökös magyar királyságáról, feladják Erdély másfél évszázad önálló államiságában összegezett gazdasági, társadalmi és művelődési önrendelkezését. Felterjesztésében és emlékiratban (Moribunda Transylvania) fejtette ki, hogy a Habsburg-állam nyers katonai erőre támaszkodó abszolutizmusa és a feltétel nélküli önfeladás elpusztítja Erdélyt, s keményen bírálta a fejedelemségnek csupán a maga privátumát néző főurait. Bécsben megnyerte a brandenburgi, az angol és a holland követ támogatását, s mindkét udvari párt fejének, Kinskynek és Strattmann-nak is beadta azt a tizennyolc pontból álló diplomatervezetét, amellyel biztosíthatónak vélte Erdély gazdasági, művelődési és polgári kormányzati önállóságát. Elképzelése, hogy a fejedelemség helyzetét nemzetközi garanciával biztosítsák, nem valósult meg, de tervezetét az udvar elfogadta.

Főúri-nemesi szervezkedés (1698–1702)

Rákóczi Ferencet kiskorában uralkodásra nevelték, a Zrínyi család és az erdélyi fejedelmi hagyományok szellemében. Munkács kapitulációja után, tizenkét évesen Bécsbe vitték, anyjától elszakították, s a jezsuiták neuhausi kollégiumában, majd a prágai egyetemen az udvari arisztokrácia fiait az abszolutista állam főhivatalaira felkészítő képzettséget kapott, bár az oktatás konzervatív és formalitások közé zárt szelleme — amint Vallomásaiban írja – sem természettudományos érdeklődését, sem a matematika, később pedig a csillagászat, geometria, haditechnika újdonságai iránti vonzódását nem elégítette ki. Legfogékonyabb éveiben Bécsben sógora, Aspremont császári generális révén az udvari arisztokrácia franciás műveltségű köre, főleg pedig Strattmann kancellár veje, Batthyány Ádám horvát bán hatott rá.