Thirring Gusztáv

A Múltunk wikiből
Sopron, 1861. december 25. – Budapest, 1941. március 31.
földrajztudós, statisztikus, demográfus, természetjáró
Wikipédia
Thirring Gusztáv.jpg

Művei

A természetes szaporodásról Thirring Gusztáv, Népesedésünk kútforrásai a múlt század első felében (Budapest, 1900). Thirring a tényleges polgári népességet a szorosan vett Magyarországon 6 467 829, Szlavóniában és Horvátországban 647 017, Erdélyben 1 440 986, a Határőrvidéken egyszer lekerekítve 700 ezer, másszor 709 353, együtt (az utóbbi adatból kiindulva) 9 265 185 főben összegezte; számolt ezenkívül az itt állomásozó katonasággal: Magyarországon 185 922, Horvátországban 15 515 fővel, s ezt az erdélyiekkel becslés alapján 260 ezerre egészítette ki. A szövegünkben elmondott okok miatt nyilvánvalóan számottevően kevesebb a szlavóniai-horvátországi adat a valóságosnál, vesd össze Wellmann Imre, Magyarország XVIII. század végi népességének kérdéséhez (Mezőgazdaság, agrártudomány, agrártörténet. Szerkesztette Gunst Péter. Budapest, 1979), s még inkább az erdélyi; Ballmann, Demian és Benigni már 1786-ból 1 443 371 főről tud. A Horvát, a Szlavón és a Bánsági határőrvidék 709 353 főnyi létszámát Thirring nyilvánvalóan a források között idézett 1780-i összeírásból (A történeti statisztika forrása. Budapest, 1957. 8. tábla) veszi, anélkül, hogy számolna az 1787-ig bekövetkezett gyarapodással. Ugyancsak nincs tekintettel az erdélyi határőrségre, melynek létszáma 1799-ben 126 771 volt Demian, 1786-ban 134 144 Benigni szerint. Mindezek alapján, az 1790-ig haladó fejlődést is figyelembe véve, megokolt Thirring adatait legalább mintegy 2,47%-kal megnövelni, s korszakunk végén a Kárpát-medencében a határőrséggel együtt legalább 9 940 000 főnyi polgári lakossággal számolni.