Thurzó Elek

A Múltunk wikiből
1490-1543
országbíró
Wikipédia
Thurzó Elek síremléke
1534
május vége Thurzó Elek, I. Ferdinánd helytartója lemond. A király a lemondást nem fogadja el.

Sinkovics István

Országos pusztulás, helyi ellenállás

A mohácsi csatavesztés (1526. augusztus 29.) híre már másnap megér­kezett Budára, de időbe telt, amíg az ország távolabbi vidékeire is elju­tott. A vészhírre Mária királyné Szalaházy Tamás veszprémi püspökkel, kancellárjával, Thurzó Elek tárnokmesterrel és Bornemisza János budai várnaggyal és pozsonyi főispánnal elmenekült Budáról, utánuk a német polgárság is elhagyta a várost.

Szapolyai János megkoronázása

Ferdinánd 4 személy – Szalaházy Tamás veszprémi püspök, a ki­rályné kancellárja, Brodarics István szerémi püspök, királyi kancellár, Bornemisza János pozsonyi főispán és budai várnagy, továbbá Thurzó Elek királyi tárnokmester – megnyerését tekintette különösen fontosnak. Hárman Budáról kísérték el a királynét, Brodarics István pedig a mohácsi csatatérről jutott el Pozsonyba. Ferdinánd szeptember 20-án mind a négyüknek levelet küldött Nádasdyval, amelyben bejelentette igényét, és kérte őket: másokkal együtt munkálkodjanak mellette, hogy a trónt elfoglalhassa. Azt tartaná jónak – írta nekik –, ha mások hozzájárulásá­val, együttesen úgy végeznének, hogy őt és feleségét követeik útján meg­hívják. a trónra. Hangsúlyozta, hogy az ország valamennyi főméltóságá­nak melléje kell állnia, külön szólt Báthori István nádor megnyerésének fontosságáról. Viszonzásul megígérte, hogy az ország törvényeit, a rendek kiváltságait, kinek-kinek a jogait meg fogja tartani, és minden áldozatot meghoz annak érdekében, hogy az ország népét a törökkel vagy más ellenséggel szemben megvédje. Megbízást kapott Nádasdy arra is, mint­egy utolsó ütőkártyaként, hogy Ferdinánd nevében ígéreteket tehet bir­tokadományokra. Ily módon megindult Ferdinánd pártjának szerve­zése.

Habsburg Ferdinánd megválasztása

Az elsők között, együttesen állapodott meg Ferdinánddal Báthori István nádor, Brodarics István kancellár, Thurzó Elek tárnokmester és a vránai perjelség élén álló Tahy János.

Újabb koronázás Fehérvárott

Annak is megvolt az ára, hogy Perényi Péter kiadta a koronát. Ferdinánd már 1527 elején levélben biztosította; nem éri sérelem azért, hogy részt vett vetélytársa koronázásán. Perényi viszont csak úgy volt hajlandó előhozni a koronát, ha királyi adományként megkapja a Zemplén vármegyei Újhely és Sárospatak várát uradalmukkal együtt. Nem számított akadálynak, hogy két vár még II. Lajos adományából Thurzó Elek tulajdonában volt, mert Thurzó annak érdekében, hogy a koronázás ne húzódjék, kártalanítás ellenében lemondott róluk.

Kísérletek a török feltartóztatására

Újat hozott viszont az az összejövetel, amelyet Ferdinánd király megbízásából Thurzó Elek helytartó hívott össze Nyitrára 1537 végén. Ez abban tért el a korábbiaktól, hogy résztvevői, 8 vármegye küldöttei, nem panaszkodtak, nem keresték a bajok okát az uralkodóban, hanem maguk igyekeztek segíteni. Minden adózó porta után 1 forintot ajánlottak meg, és jelezték, hogy továbbiakra is hajlandók. Forgách Zsigmondot megbízták az adóbehajtás és a fizetett katonaság ellenőrzésével, az adószedők mellé vármegyénként egy-egy nemest állítottak, akik az adózók pontos összeírásáért voltak felelősek. Határozatot hoztak a kapitányi tisztség betöltéséról és a bíráskodásról. Bár a helytartó nem értett egyet a gyűlés néhány határozatával, a Magyar Tanács és különösen Várday főkancellár pedig mindenestől ellenezte a végzések végrehajtását, Ferdinánd végül is kisebb módosításokkal szentesítette a nyitrai részgyűlés határozatait.

Katonai és diplomáciai próbálkozások a török visszaszorítására

Az elégedetlenkedő magyarokat Ferdinánd azzal igyekezett leszerelni, hogy elfogatta Perényi Pétert, a magyar csapatok főkapitányát, mert a vád szerint összejátszott a törökkel, és lefoglalta az egri püspökséget. A törvénytelen lépés azonban csak tetézte a visszavonulás miatti elkeseredést. A magyarok távoztak a táborból, Thurzó Elek helytartó pedig lemondott tisztségéről.

Főurak–nemesek

A 8 legnagyobb birtokos, akinek 1550 körül 1000-nél több portája volt, birtokuk nagyságrendjében a következő: 1. a váradi püspök; 2. a király; 3. Báthori András; 4. Török János; 5. a váradi káptalan; 6. Serédy Gáspár; 7. Thurzó Elek, utóbb Pernstein János özvegye és 8. az esztergomi érsek.

E 8 birtokos az ország portáinak mintegy 23%-át tartotta kezében. (Ezen belül 19% volt a királyé, 39% az egyházaké és csak 42% a világi uraké.)

A magyarországi központi igazgatás

Ferdinánd eleinte Mária özvegy királynéra bízta a kormányzást, és a királyné a Királyi Tanács segítségével látta el feladatát. Utóbb, amikor Mária királyné a távollevő uralkodó helyettesítését már nem vállalta, FerdinándBáthori István nádort bízta meg a kormányzati teendőkkel. Báthori azonban hamarosan, 1530-ban meghalt, új nádort pedig Ferdinánd nem akart. Ekkor Szalaházy Tamás kancellár és Thurzó Elek országbíró mint helytartók látták el a nádori tennivalókat. A Szalaházy halála után egyedül maradt Thurzó 1542-ben elkedvetlenedve lemondott.

A felső bíráskodás

Amikor 1542-ben Ferdinánd perbe idézés és elmarasztaló ítélet nélkül elfogatta Perényi Pétert, Thurzó Elek helytartó, miután közbelépésének nem volt eredménye, lemondott.

Péter Katalin

A reformáció befogadása

Aztán egyes földesuraknál van nyoma a reformációnak, így Thurzó Elek tárnokmesternél, aki majd Ferdinánd királyi helytartója lesz.

A nagybirtok

A Thurzó Elek jellegű világi tudós-politikus alakja a század elején még egyáltalán nem tipikus.

Irodalom

Thurzó Elek lemondására: R. Kiss István, A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549‐1551. évi leveles könyve (Budapest, 1908);