Thurzó György

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pemm (vitalap | szerkesztései) 2016. december 27., 08:06-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Zsolnalitva, 1567. szeptember 2. – Nagybiccse, 1616. december 26.
Árva megyei főispán, majd nádor
Wikipédia
Thurzó György
1609
december 10. Thurzó Györgyöt nádorrá választja a pozsonyi országgyűlés. (Méltóságát haláláig, 1616-ig viseli.)

Zimányi Vera

A városi ipar és iparosság

Báthori Kristófnak az 1580-as években 2,5 bécsi mázsányi, Thurzó Györgynek pedig 1612-ben 11 mázsányi ezüstneműje volt.

Főurak–nemesek

Báthori Kristóf tárházában 1580-ban 2,5 bécsi mázsa ezüstneműt írtak össze, Thurzó Györgynél pedig 1612-ben 11 bécsi mázsányit, azonkívül Thurzó arany ékszerein 379 gyöngyszemet, 316 gyémántot, 373 rubint; 40 smaragdot, 27 zafírt, 4 gránátot, 20 aranyláncon pedig 56 gyémántot, 1242 rubint, 2732 gyöngyszemet, 25 gránátszemet jegyeztek fel az összeírók, az 57 gyűrűn, valamint a boglárokon, násfákon és öveken pompázó sok drágakövön kívül.

Makkai László

Basta visszavonulása

A nyugati magyar urak és nemesek már nem tudták, mitől féljenek jobban: a hajdúktól, saját jobbágyaiktól vagy a császári zsoldosoktól. Thurzó Miklós azt tanácsolta, hogy „ki-ki oltalmazza magát, amint tudja”.[1] Ő maga úgy tette ezt, hogy csatlakozott Bocskaihoz, s példáját Thurzó Szaniszló és Kristóf is követték. A családból csak György maradt hű a Habsburgokhoz, egyébként egyedül az alsó-magyarországi lutheránus nagyurak közül, mert Thököly Sebestyén, Dersffy Miklós, majd a Lengyelországból hazatérő Illésházy István is átállt.

Béketárgyalások és hajdútelepítés

1605 nyarán már Bocskai is hajlott a békére. Seregének fizetetlensége és megakadályozhatatlan kilengései mellett a török félreismerhetetlen hódító törekvései is aggasztották. De legfőképpen az a keserű felismerés indította a saját koronás királysága alatt egyesítendő Magyarország álmának feladására, hogy sem a magyar, sem az erdélyi rendek nem voltak hajlandók ezért komoly áldozatot hozni. A nagy vonakodással megszavazott adóból és a háború alatt nagyrészt tönkrement kincstári jövedelemforrásokból olyan hadsereget és államapparátust fenntartani, amely két ellenséges nagyhatalom között a Magyar Királyság függetlenségét biztosítja, nem lehetett. Bocskai 1605 júliusában már a minimális kéthavi zsoldot sem bírta kifizetni, amivel lecsendesíthette volna hadainak zúgolódását, és megelőzhette volna immár a parasztságot is sújtó prédálásaikat. Ekkor érkezett hozzá Kassára, előzetes kölcsönös tapogatózások után, melyekben már Illésházy is részt vett, Mátyás főherceg nevében Forgách Zsigmond és Thurzó György vezetésével egy küldöttség, hogy békefeltételei iránt érdeklődjék.

Bocskai feltételei világosak és kemények voltak. „Legyen szabad a lutherana és helvéciai confessio, az római vallás azonképpen az országban minden rendek között.”[2] Mindenki (azaz a kegyúri jogot gyakorló földesúr vagy testület) olyan prédikációt hallgasson és prédikátort tartson, amilyent kíván, a protestánsellenes törvényeket érvénytelenítsék. A király kössön Bocskai közvetítésével békét a törökkel; állítsa vissza a nádori tisztet országgyűlési választás alapján, s a nádor legyen a távollevő uralkodó egyedüli helyettese; a koronát őriztesse az országban; törölje el a kamarákat, és állíttassa helyre a kincstartóságot; szállítsa le a katolikus püspökök és prépostok számát, csökkentse jövedelmeiket, és világi hatalmat, tisztséget ne adjon nekik; száműzze a jezsuitákat; hivatalokba, végvárakba csak született magyarokat tegyen; erősítse meg Bocskai rendelkezéseit, adományait, fizessen ki a felkelő hadseregnek kéthavi zsoldot, és adjon a felkelésben részt vetteknek általános amnesztiát. Ami a maga személyes kielégítését illeti, azt Bocskai a király belátására bízza, de azzal a kikötéssel, hogy „puszta kertbe soha őfelsége előtt nem szorulok”,[3] valamint egyéb célzásokkal világossá téve, hogy kevesebbel, mint az önálló erdélyi fejedelemséggel, nem elégedhetik meg.

A második hajdúfelkelés

Bocskai halála után a Habsburgokra visszaszálló területek átvételére kijelölt biztosok közül Forgách Zsigmond és Dóczy András buzgó katolikusok voltak, s társuk, a lutheránus Thurzó György, ha lehet, még Illésházynál is jobban gyűlölte a birtokait felprédáló hajdúkat. Mátyás főherceg kitűnő sakkhúzással gondoskodott Thurzó hajdúgyűlöletének megszilárdításáról azzal, hogy neki adományozta Tokajt, amelynek régi tartozékai voltak a Bocskai által hajdútelepeknek kijelölt falvak. Magánföldesúri érdeke is arra indította tehát Thurzót, hogy Bocskai hajdútelepítését kijátssza. Így azután nemcsak a hajdúk egy részének végkielégítése, más részének végvárakba való szállítása nem történt meg, hanem a földdel és nemességgel megadományozottak sem juthattak a magukéhoz. A királyi kapitányok alá került Tokaj és Kálló őrségei valóságos háborút vívtak a falvaikat birtokba venni akaró hajdúkkal. Mindenütt ölték, kergették őket „úgyannyira, hogy még az prédikációra is fegyverrel kellet mennünk”[4] – panaszolták.

A hajdúk szövetkezése Báthori Gáborral

A döntő összecsapásra 1608. január 31-én került sor, mikor Náprágyi kalocsai érsek ünnepélyesen tiltakozott a protestánsok szabad vallásgyakorlata ellen. A kitörni készülő vihar előtti csend pillanataiban Thurzó György feltette a történelmi súlyú kérdést: Azzal egyetért-e a klérus, hogy a rendek a bécsi béke törvénybe iktatását kívánják? Az érsek kimondta, amit nemcsak a klérus, hanem a magyarországi katolikus egyház jövője érdekében is ki kellett mondania: ami Isten, az egyház és a papság jogait sérti, azzal nem érthet egyet, de ami az ország szabadságát illeti, annak megvédésében a klérus egy a rendekkel, s ő maga kész vérével is megpecsételni hazájához való hűségét. A világi rendek, akik közt még fehér holló volt a katolikus, általános vivátozása az abszolutizmus fölötti rendi győzelemnek szólt; nem tudták, hogy valójában az ellenreformáció diadalmenetét harangozták be.

A magyar rendiség hatalomátvétele

Az új rendi kormányzó testületbe a dinasztia régi, megbízhatónak mutatkozott hívei, Erdődy Tamás bán, Forgách Zsigmond tárnokmester, Batthyány Ferenc főlovászmester, Thurzó György főasztalnokmester, Draskovich János főkamarásmester, Dóczy András főpohárnokmester és Istvánffy Miklós főajtónállómester mellé a Bocskai pártból Homonnai Bálint országbíró és Széchy Tamás főudvarmester kerültek be, élére pedig Illésházy István állt mint választott nádor.

A magyar klérus kompromisszumos politikája

Az 1609-ben meghalt Illésházy helyébe nádorrá választott Thurzó Györgynek a türelmetlen ellenféllel szemben tanúsított türelmi politikája többet használt az ellenreformációnak, mintha a Habsburgok egész hadsereget adtak volna templomfoglalásra. Abban a hitben, hogy az abszolutista kísérleteknek végleg gátat vetett, s e gátat a klérusnak a rendi egységbe való befogadása még csak erősítheti, Thurzó s a nyugati lutheránus magyar urak többsége egyre kevésbé látott ellenséget a „pápistákban”. Nemsokára megindult a nagy partszakadás, a főnemesi családok sorozatos áttérése s ezzel együtt jobbágyaik erőszakos áttérítése.

Pázmány Péter politikai szerepe

Más kérdés persze, hogy az uralkodó osztály nagy többsége eleinte nem úgy értelmezte a saját érdekeit, mint Pázmány, akinek egész élete szívós és nem is sikertelen küzdelem volt, hogy osztályával elfogadtassa kezdetben kisebbségi véleményét. Sokáig külföldön élt. A Habsburg-ellenreformáció fészkében, a grazi jezsuita főiskolán teológiát és filozófiát tanított Arisztotelész szellemében, elutasítva Kopernikusz és követői „tévelygéseit”. De nem szakadt meg kapcsolata a hazával, s rövid időre át is költözött a jezsuiták sellyei rendházába, hogy ott megírja Feleletét Magyari Istvánnak Az országokban való sok romlásoknak okairól című könyvére. 1607-ben Forgách érsek maga mellé hívta. A protestáns ügy győzelmének csúcspontján nem rettent vissza attól, hogy Bocskai tanácsadóját, Alvinczi Péter kassai prédikátort támadja meg Öt szép levél című vitairatában, majd egy ferdítésektől hemzsegő, de mesteri logikával felépített pamfletben Kálvinról bizonygassa, hogy annak „istene nem egyéb pokolbéli ördögnél”.[5] A protestáns közvélemény felháborodva követelte megbüntetését, de maga a protestáns nádor, Thurzó György igyekezett a vihart lecsendesíteni.

A magyar rendiség országegyesítő törekvései

A magyar rendi politika vezetőinek minden okuk megvolt Erdély katonai elfoglalására. Magyarország újraegyesítésének első lépéseként már Illésházy nádor is ezt követelte Bocskaival szemben, s programját, fenntartásokkal ugyan, utódja, Thurzó is átvette. Minél szélesebb területi bázisra támaszkodhat, annál hatékonyabban védheti önkormányzatát: ez a belátás mozgatta a rendi országegyesítő politikát. De a hajdúveszély is – mely Báthori Gábor és Nagy András szövetségével állandósult, és azzal fenyegetett, hogy a hajdúság hazája, a Tisza-vidék elszakad – cselekvésre ösztönzött. A katolikus klérus és az arisztokrácia Erdély ellenreformációt akadályozó beavatkozásával is számot vetett. Érthető tehát, hogy főleg ők viselték szívükön Erdély „felszabadítását”, amit Thurzó és a protestáns rendek csak ímmel-ámmal helyeseltek, idővel pedig – felismerve, hogy hátráltatja a protestáns ügyet – egyre nyíltabban helytelenítettek.

Katolikus összeesküvés Báthori Gábor ellen

A Kendy-összeesküvés nyomában keletkezett ingerült hangulat jellemezte Báthori találkozóját az új nádorral, Thurzó Györggyel 1610 nyarán a királydaróci mezőn. A tárgyalások célja a két magyar állam közti kapcsolatok elmélyítése lett volna, Thurzó azonban súlyos követelésekkel állott elő. Azt kívánta, hogy a Magyar Korona szuverenitásának elismeréséül Erdély képviseltesse magát a magyar országgyűlésen, és a szövetséget törökellenes éllel újítsák meg. A fejedelem ezt kihívásnak tekintette, s még a tervezett díszebédet sem várva be, hazautazott.

Báthori Gábor megvédi Erdélyt

Forgáchéknak most már nyíltan be kellett avatkozniok, ha nem akarták elveszíteni mindazt, amit a támadás előkészítésébe befektettek. A jogcím is megvolt: a szászok, élükön Weiss Mihály brassói tanácsúrral, a Habsburg-udvartól kértek segítséget. Onnan ugyan nem kaptak se pénzt, se katonát, de Forgáchnak Thurzó nádor tiltakozása ellenére sikerült kieszközölnie az engedélyt a fegyveres támadásra.

Báthori Gábor bukása

Báthori rájött, hogy magára maradt, Bethlen nélkül a törököt meg nem nyerheti, ezért feladva eddigi terveit, a kegyeibe visszafogadott Ghyczy útján a királyi Magyarországgal vette fel az érintkezést. Annak fejében, hogy a még mindig ellenálló brassóiakkal kibékítik, kötelezte magát mindarra, amit annak idején, Thurzóval történt találkozásakor gőgösen visszautasított.

Védekező külpolitika

Khlesl kancellár a központi hatalom ellen létrejött rendi konföderációt próbálta összbirodalmi szervezetté átkovácsolni, amikor 1614 nyarán, éppen az Erdély felől fenyegető veszély címén, Linzbe összehívta a Habsburg-országok rendjeit első és hosszú időre utolsó közös gyűlésükre. Pénzt akart tőlük szerezni a Bethlen ellen indítandó hadjáratra, azt állítva, hogy különben Bethlen veszi át a kezdeményezést, és török segítséggel támadni fog. Talán eljutott Bécsbe is Bethlen portai ajánlatának híre, hiszen a császári követség jó kémszolgálattal rendelkezett, de anélkül is Khlesl eddigi politikai vonalvezetésébe esett az előterjesztett javaslat. Ezúttal azonban váratlanul a magyarok gördítettek a terv elé akadályokat. Bethlen követjárásai, mint láttuk, nem maradtak hatástalanok, s nem csupán az amúgy is mérsékletre hajló Thurzó nádort, hanem a katolikus főpapi kar olyan tekintélyes tagját, mint Náprágyi Demeter kalocsai érseket is arra indították, hogy békés megegyezést javasoljanak. A gyűlés nagy többsége annál is inkább mellettük nyilatkozott, mivel így az adómegajánlástól is megmenekült.

Homonnai György támadásai

  • A várt hála váratlan megnyilatkozását Bethlen már Lippa alatt hallhatta, mikor a vár átvételére érkező Gürdzsi Mehmed pasa örömében megfogadta, hogy egyszer majd magyar királlyá teszi Bethlent. Bethlennek azonban egyelőre sokkal inkább a hálaként kért oltalomra volt szüksége, mert Homonnai most már ország-világ előtt felhatalmazva érezte magát, hogy a kereszténység árulójának bélyegzett Bethlent megtámadja. Lippa felmentésének ürügyén elindította zsoldoskapitányát, Fekete Pétert, de török segítségre nem volt szükség, mert a támadóknak Rhédey útját állta, és már a határon szétszórta őket. Homonnai hajdúival a bécsi emigrációban élő Radu Şerban is elindult, hogy Habsburg- és lengyel segítséggel visszafoglalja havasalföldi trónját, s onnan működjék közre Bethlen bekerítésében. Homonnai veresége miatt neki is vissza kellett térnie Bécsbe, ahol 1620-ban meghalt. Utódját, Radu Mihneát az események Bethlen lekötelezettjévé tették. Thurzó nádor sem titkolta örömét, mert a kalandot ellenezte, a felső-magyarországi nemesség pedig egyenesen fegyverrel akarta a békebontót rendreutasíttatni.
  • Bethlen azonban nem ringatta magát a biztonság csalóka vágyképében. Ellenkezőleg, aggodalommal figyelte, hogy a királyi Magyarország rendi főméltóságai sorában nem barátai, hanem ellenségei szaporodnak. A legfőbbek, Pázmány, 1616 óta prímás, a Thurzó halála után, 1618-ban nádorrá választott Forgách Zsigmond, az utóbbi helyébe lépő Dóczy kassai főkapitány és az országbíróvá kinevezett Homonnai mellé felsorakozott az új katolikus arisztokrácia legjellegzetesebb képviselője, Esterházy Miklós főudvarmester.

Zimányi Vera

A majorságépítés újabb hulláma

Thurzó György, Pálffy Pál és Pázmány Péter ugyancsak többször adott el a kincstárnak gabonát és bort.

Makkai László

Anyanyelv, államnyelv, birodalmi nyelv

A nyelvileg vegyes lakosságú vidékeken, városokban az uralkodó osztály általában kétnyelvű volt, a mágnások és nemesek a magyar mellett parasztjaik nyelvét is beszélték, mint az otthonában szlovák prédikációt hallgató, de feleségével magyarul levelező Thurzó György nádor, vagy a magyarul és szlovákul egyaránt verselgető Beniczky Péter és Madách Gáspár.

Nyomdák és könyvtárak

A nagy iskolák, Nagyszombat, Debrecen, Sárospatak könyvtárai a század végére 4–5 ezer kötetet tartalmaznak, olyan nagyuraknak, mint Thurzó György, Zrínyi, Nádasdy 500-tól 1000 kötetig terjedt a könyvgyűjteménye, de papok is birtokoltak 100–500 művet.

Udvari iskola

Az erdélyi fejedelmi udvar és a vele szemben álló ellenudvar mellett a királyi Magyarországon külön ki kell emelni – még a század elején – Thurzó György nádor és fia, a korán elhalt Imre árvai és biccsei udvarának jelentőségét. Ezek a nagyurak feleségeikkel és nagyúri társaikkal magyarul leveleztek, saját otthonukban a környék szlovák nyelvével éltek, udvari papjuk is a szlovákul prédikáló Elias Lani volt, de beszélték a németet is a gyermekkortól tanult latin mellett. Őket kell tekinteni a sokféle etnikumot és nyelvet a lutheri reformáció jegyében összefogó „hungarus” hazafiak szinte jelképes alakjainak. Thurzó György maga is verselt, nagyszerű könyvtárat gyűjtött össze, bensőséges kapcsolatokat tartott fenn manierista értelmiségi kortársaival, arisztokratákkal éppen úgy, mint városi polgárokkal. 1610-ben a zsolnai zsinaton, mint egyháza legfőbb embere, létrehozta a három alsó-magyarországi, egy dunántúli és egy felső-magyarországi egyházkerületből álló lutheri egyházszervezetet, három szlovák, egy magyar, egy német püspökkel és két német segédpüspökkel az élén. Fia, Imre úgy vonult be Wittenbergbe, mint egy fejedelem, megkapta a rektori címet, s nem mindennapi tehetségéről retorikai próbálkozásai tanúskodnak.

A Thurzók örökségét, birtokaikkal együtt művelődési művelődési vezető szerepét, immár a katolikus barokk jegyében Esterházy Miklós nádor vette át.

A rendi reformgondolat apálya és feléledése

Az az üdvös aggodalom, amely a tizenöt éves háború idején a magyar rendi politika vezető személyiségeit, Illésházy Istvánt, Nádasdy Ferencet, Pállfy Miklóst, Thurzó Györgyöt a Habsburgok abszolutista törekvéseinek láttán eltöltötte, és a rendiség reformján való gondolkozásra indította, lassanként elmúlt, a reformokról szó sem esett egészen addig, amíg Esterházy Miklós rá nem ébredt a rendi kormányzat tehetetlenségére. Ezalatt egy, a korábbi reformtörekvéseket összefoglaló röpirat tartotta fenn a rendiség belső megújulásának eszméjét, és közvetítette a későbbi nemzedékekhez.

Magyari István evangélikus prédikátor, Nádasdy Ferenc udvari papja még 1602-ben Az országokban való sok romlásoknak okairól címen kiadott könyvecskéjében a rendi reform három alapvető követelményét, a sok felekezetre szakadt országot összebékítő vallási türelmet, az országgyűlésen hozott törvények iránti engedelmesség általános kikényszerítését s a közügyek, főleg a honvédelem iránti önkéntes áldozatkészség felébredését sürgeti. Kiindulópontja az önálló magyar hadsereg felállítása a paraszti adóhoz járuló nemesi önmegadóztatásból – ez a független nemzeti politika alapfeltétele. Ezt még 1598-ban Nádasdy javasolta az országgyűlésnek, majd Thurzó is sürgette, de a nemesi önmegadóztatás akadozott, 1606 után pedig hosszú időre teljesen meghiúsult.

Rendi reform és a hatalmi központosítás elmélete

A Nádasdy Ferenc (és szószólója, Magyari), Thurzó György, majd Esterházy által sürgetett rendi reform alapvető feltétele a rendi rendetlenség megfékezése és az erők egyesítése volt.

Reneszánsz és barokk képzőművészet

A figuratív képzőművészet a magyarországi késő reneszánszban eljelentéktelenedett. A protestánsoknál – néhány újonnan készült evangélikus oltár, például a Thurzó György által rendelt necpáli kivételével – egyházművészeti funkciója nem lévén, egyedüli célja a családtagok képi megörökítése lehetett az utókor számára.

Lábjegyzetek

  1. Pogrányi Benedek levele. Ugyanott, 225.
  2. Idézi: Benda Kálmán, A Bocskai-szabadságharc. Budapest, 1955. 105.
  3. Ugyanott, 108.
  4. Rácz István, A hajdúk a XVII. században. Debrecen, 1969. 62.
  5. Az Nagí Calvinus Ianosnac hiszec egy Istene. Nagyszombat, 1609.

Irodalom

Kéziratban található Thurzó György könyvtárának katalógusa (Országos Levéltár 921 Fol. lat. XIV), melyet Zimányi Vera szívességéből használhattam.