Thurzó Imre

A Múltunk wikiből

angolul Count Imre Thurzó de Bethlenfalva

11 September 1598 – 19 October 1621
Hungarian aristocrat, son of Palatine György Thurzó, who served as Perpetual Ispán (Count; comes) of Árva County between 1616 and 1621
angol Wikipédia

Makkai László

Bethlen első hadjárata

  • Bethlent azonban nem annyira ez az ajánlat, mint inkább magyarországi híveinek, Thurzó Szaniszlónak és Imrének, Rákóczi Györgynek, Széchy Györgynek és Illésházy Gáspárnak a hívása mozdította meg.
  • Bethlen már átlépte hadaival a királyi Magyarország határát, mikor értesült kettős csalódásáról: augusztus 23-án II. Ferdinándot császárrá, 26-án Pfalzi Frigyest cseh királlyá választották. „Az oda fel való híreket értvén, nem tagadom, hogy némelyiken búsulok, egyiken az Ferdinánd electioján, ha szintén legitime lött is ... másikát az cseh státusok mostani mutatiójukon; nekem azt írták volt sub assecuratione, hogy én hírem nélkül semmit nem cselekednek, sőt ugyan reménységet is bizonyoson adtak volt, de az ellen az electio meglött ... constantiájokra nézve írom, mennyiben bízhassék akárki egy olyan nevezetes országhoz, gondolkodhatni róla" – panaszolta 1619. szeptember 23-án Kassáról írott levelében Thurzó Imrének.[1]

A konföderált országok szövetkezése a törökkel

Bethlen ezt elfogadhatatlannak tartotta, s azt üzente Frigyesnek, hogy „bizony jobb volna tisztességesen meghalni mind egy lábig, hogysem mint gyalázatosan magának és minden famíliáiban való posteritásánek örökké való szégyenekre vissza pironkodni”.[2] Ferdinándnak pedig azt a közvetítő ajánlatot tette, hogy elégedjék meg a cseh királyi címmel, hagyja az országot Frigyes kezén, évi 300 ezer arany ajándék fejében, s mint osztrák főherceg lépjen be maga is a rendi konföderációba. Mikor azután – természetesen – Ferdinánd ilyesmiről hallani sem akart, a cseh fegyverszünet megtagadása címén 1620. március 15-én Bethlen a maga nevében fel is mondta a fegyverszünetet, és Thurzó Imrét Prágába küldte a szövetség katonai együttműködésének kidolgozására. Az április 25-én megkötött szerződés értelmében a felek kölcsönösen kötelezték magukat segélykérés esetén három részletben mintegy 9 ezer katona küldésére és zsoldjának megfizetésére, továbbá megállapodtak abban, hogy a konföderáció közös követséget küld a Portára segítséget kérni.

Besztercebánya és Fehérhegy

Mivel azonban a szultán állandóan sürgetett szövetséglevele még nem érkezett meg, időnyerés céljából Bethlennek tűrnie kellett, hogy a királyi biztosok vitassák álláspontját. Hogy pártját erősítse, július 2-án, a középkori ligák mintájára személyes szövetséget kötött Thurzó Imrével, Széchy Györggyel, Illésházy Gáspárral és Rákóczi Györggyel, életre-halálra szóló hűséget fogadva egymásnak a szabadságért vívandó harcban.

Út a békekötés felé

Az egész ország Bethlen ellenállásának összeomlását hitte közeledni. Még legodaadóbb híve, az ifjú és lelkes Thurzó Imre is ingadozott. Bethlen minden rábeszélő képességét latba vetette hozzá intézett leveleiben, szemére hányva, hogy ha ők nem hívják, soha el nem indul, s biztonságban ülhetne Erdélyben, de íme mindenét feláldozta érettük. Most már meg nem hátrálhat, nem él szégyenben, inkább a halált választja, s ha Isten, hit, haza, nemzet és saját nevének becsülete kedves előtte, ő, Thurzó is kitart mellette. A hatás nem maradt el, Thurzó Imre nemcsak hű maradt a fejedelemhez, hanem maga is csapatokat toborzott, s 1621. júniusában az Abaffy Miklós vezette 3 ezer erdélyi lovas segítségével megszállta a morva határt, hogy biztosítsa a kapcsolatot a még harcban álló jägerndorfi őrgróffal.

Bethlen második hadjárata

Forgách Zsigmond halála után, 1622-ben Thurzó Szaniszló személyében az országgyűlés ismét protestáns nádort választott, s ő, a családi hagyományokat folytatva, békepolitikus volt. Helytelenített és megakadályozott volna mindenféle kísérletet Erdély bekebelezésére, ha ilyenre az adott helyzetben bárki is gondolt volna, mivel a fejedelemség létét a magyar rendi önkormányzat hátvédjének tartotta. Elutasította magától Magyarország Erdélybe való bekebelezését is, mint kockázatos és végső fokon kudarcra ítélt kalandot, főképpen pedig a rendi önkormányzat megszilárdulását veszélyeztető koncepciót. Így gondolkozott, ha egyáltalán gondolkozott, és nem csupán riadtan várakozott a történendőkre az alsó-magyarországi és dunántúli protestáns arisztokrácia egésze. Illésházy Gáspárt kivéve, aki – Thurzó Imre korai halála után – egyedül tartotta még fenn kapcsolatait Bethlennel, de elszigeteltségében semmit sem tehetett.

A hét vármegye Bethlen államában

Nyáry Pál leánya, Krisztina, Thurzó Imre özvegye pedig a szintén megözvegyült Esterházyhoz ment nőül, és katolizált.

Bethlen hadserege és hadviselése

Thurzó Imrének a lelkesedése és hűsége pótolta a hadi tapasztalatot, Thurzó Szaniszló azonban se lelkes, se hűséges nem volt.

A barokk főúr

Politikai céljainak meghiúsulása azonban nem jelentette, hogy Esterházy Miklósnak ne lett volna országos tekintélye. Mint nádor mégiscsak Magyarország királyhelyettese volt, s enne tudatában meg is követelte a tiszteletet. „Homo novus” voltát, amit oly sokan sértő szándékkal emlegettek, ő maga érdemnek tekintette, s erről fő ellenségét, Thurzó Imrét 1619-ben levélben ki is oktatta:

„Tisztesség adassék ezért minden rendnek, de sem kocsisa, sem jobbágya fia azon jámborok egyikének sem voltam, az ki oly igen megütköztenek az én tiszteimben, kiket nem magam vettem magamnak, hanem érdemes emberséggel találtam … nem egy, sem kettő lévén nemzetemben úri méltóságban. Sőt vajon az elmúlt, országunknak nagy veszedelmes háborújában is ki szolgála többet az én nemzetemnél, szegény nagy jóemlékezetű Illyésházy Istvánnál? ki nem vala úri ágyékból, és felesége után is vala javaiban, mindazonáltal ugyan palatinusa volt az országnak … s az palatinusságnak vakálása előtt nemde amaz nagyemlékezetű Nádasdy Tamás is, az ki az is palatinusa vala az országnak, nem hasonló előmenetelben halljuk-e? Miért köll hát hazánk szolgálatjára indult érdemes embereket ezzel gyalázni … fejedelemségekre és császári méltóságra is mentenek az emberek ilyen állapotból, az minéműben én voltam és küssebekből is, de ugyan nem kárhoztatták őket.”[3]

Örökös főrendiség

A királyságbeli mágnások tökéletesen egyetértettek Esterházy Miklós nádor véleményével, aki Bethlen első támadásakor így érvelt ellene és a Habsburgok mellett: „Veszed-e eszedben, magyar nemzet, hogy … mostan rajtad uralkodni kívánó szomszédod… már fejedelmednek hívatja magát, fegyverrel vonván minden rendeket hittel való kötelességére? … Ki adta az authoritást az erdélyi fejedelemnek s mi közi hozzá hogy minket gyűlésbe híjon s ily absolute parancsoljon magunk országában?”[4] Thurzó Imrének így írt Bethlenről: „Ez az erdélyi fejdelem ki legyen … elhigyje felőle kegyelmed, hogy ha előmehet dolgában, hitemre mondom, mind rabbá teszi az embereket … összeadván a pogánysággal magát, az szent egyház helyett az Machiavellus scholájaban viszen bennünköt s végre megtagadtatja az istent is az emberekkel.”[5]

Udvari iskola

Az erdélyi fejedelmi udvar és a vele szemben álló ellenudvar mellett a királyi Magyarországon külön ki kell emelni – még a század elején – Thurzó György nádor és fia, a korán elhalt Imre árvai és biccsei udvarának jelentőségét. Ezek a nagyurak feleségeikkel és nagyúri társaikkal magyarul leveleztek, saját otthonukban a környék szlovák nyelvével éltek, udvari papjuk is a szlovákul prédikáló Elias Lani volt, de beszélték a németet is a gyermekkortól tanult latin mellett. Őket kell tekinteni a sokféle etnikumot és nyelvet a lutheri reformáció jegyében összefogó „hungarus” hazafiak szinte jelképes alakjainak. Thurzó György maga is verselt, nagyszerű könyvtárat gyűjtött össze, bensőséges kapcsolatokat tartott fenn manierista értelmiségi kortársaival, arisztokratákkal éppen úgy, mint városi polgárokkal. 1610-ben a zsolnai zsinaton, mint egyháza legfőbb embere, létrehozta a három alsó-magyarországi, egy dunántúli és egy felső-magyarországi egyházkerületből álló lutheri egyházszervezetet, három szlovák, egy magyar, egy német püspökkel és két német segédpüspökkel az élén. Fia, Imre úgy vonult be Wittenbergbe, mint egy fejedelem, megkapta a rektori címet, s nem mindennapi tehetségéről retorikai próbálkozásai tanúskodnak.

A Thurzók örökségét, birtokaikkal együtt művelődési művelődési vezető szerepét, immár a katolikus barokk jegyében Esterházy Miklós nádor vette át.

Lábjegyzet

  1. Bethlen Gábor emlékezete. Szerkesztette Makkai László. Budapest, 1980. 92.
  2. Szilágyi Sándor, Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. Budapest, 1879. 203.
  3. Szalay LászlóSalamon Ferenc, Galántai gróf Eszterházy Miklós, Magyarország nádora. II. Pest. 1866. 87–89.
  4. Ugyanott, 35. 38.
  5. Ugyanott, 55. 56.

Irodalom