Karánsebes

A Múltunk wikiből
(Tibiscum szócikkből átirányítva)

latinul Tibiscum, románul Caransebeş, németül Karansebesch

city in Caraş–Severin County, part of the Banat region in southwestern Romania
Angol Wikipédia
ROU CS Caransebes CoA.jpg
193–238
A severusi virágkor Pannoniában és a dunai tartományokban; kiváltságokkal és reformokkal kedveznek a hadseregnek.
Colonia rangjára emelik Cibalae-t és Bassianát; Daciában colonia rangot kap Drobeta; municipiumok Pannoniában: Brigetio, Vindobona?; Daciában: Apulum, Potaissa, Porolissum, Tibiscum?, Ampelum.
1552
augusztus 6. A török elfoglalja Lugost, majd augusztus 11-én Karánsebest.
1554
április Lugost és Karánsebest a Porta átadja Izabellának.
1658
szeptember vége Barcsai Ákos fejedelem átadja a töröknek Lugos és Karánsebes várát.
1691. július 22.
Újabb török támadás részeseként Thököly Imre Karánsebesre érkezik.
1695. szeptember 21.
Az ötszörös túlerőben levő szultáni seregtől Lugosnál vereséget szenved és elesik Friedrich Veterani gróf, császári tábornagy. Lugos és Karánsebes török kézre kerül.
1788. szeptember 20.
A császári-királyi sereg Karánsebesnél éjszakai pánikban megfutamodik. Ezt követően II. József betegen visszatér Bécsbe.
1878. május 20.
A TemesvárKaránsebesOrsova vonal megnyitásával létrejön a vasúti összeköttetés Romániával.
1888. május 26.
A karánsebesi román választók Mocsáry Lajost választják meg képviselőjüknek.
1906. június 25.
Karánsebes, Lugos, Debrecen általános sztrájkja.

Sinkovics István

Báthori lengyel királysága és Erdély

Zsigmond kiskorúsága idején a tizenkét tagú Fejedelmi Tanács készítette elő az ügyeket; önálló intézkedési joga korlátozott volt, a döntést Báthori István magának tartotta fenn. Ennek a rendszernek előnye volt, hogy Báthori minden fontosabb ügyről tudott; hátránya viszont, hogy nagyon meglassult az ügyek intézése. Mivel a tanács tagjai között nem egy kérdésben ellentétek merültek fel, Báthori 1583 tavaszán három tanácsost – Kendy Sándort, Kovacsóczy Farkas kancellárt és Sombori Lászlót – önálló döntési hatáskörrel ruház ott fel. A tanácsosokat helytartónak (praeses) nevezték, a testületet triumvirátusnak. A három helytartó szótöbbséggel határozott, és ha véleményük eltért, Báthori döntött. Birtokot adományozhattak 32 jobbágytelek nagyságig, fellebbezett perekben ítéltek, és irányították a gyermek Zsigmond nevelését. Kinevezhették, leválthatták az összes tisztviselőket és a várak tiszttartóit, a három legfontosabb vár (Várad, Karánsebes, Szamosújvár) kivételével.

Makkai László

Székely Mózes támadása. Basta Erdélyben.

Radu Şerban megjelenésekor Erdélyben több ezer székely fogott fegyvert mellette. A vajda csapatai 1603. július 17-én Brassótól délre megtámadták Székely Mózes hadait, és nagy küzdelem után szétverték a megerősített szekértáborba zárkózott, a szűk helyen kibontakozásra és megfelelő erőkifejtésre képtelen csapatokat. A török és a tatár segélyhadak elmenekültek, az erdélyi haderő nagy része odaveszett, Székely Mózes elesett, a sereg maradványai és a Báthorihoz húzó városi lakosok Karánsebesre vagy még tovább, a török területre menekültek.

Rendteremtő belpolitika

A központosítás persze nem pusztán az uralkodó szándékain múlik, hanem elsősorban a társadalom szerkezeti felépítésén. Ha a központi hatalom a maga hivatalnokszervezetével nem képes az egész szerkezetet átfogni, hiába csikar ki elvi engedményeket, döntéseit nem tudja keresztülvinni. Bethlen hamarosan ráébredt erre, s a következő évben már radikálisabb eszközökhöz nyúlt. Sikerrel kísérelte meg, ami a Habsburg-kormányzatnak nem sikerült, a koronajavak visszaszerzését. Az 1615. évi országgyűlést azzal lepte meg, hogy eléje terjesztette a fiskális jószágok pontos összeírását. A lista hosszú volt: Huszt, Kővár, Szamosújvár, Várad, Gyalu, Kolozsmonostor, Gyulafehérvár, Déva, Fogaras, Udvarhely, Görgény, Törcsvár, Karánsebes, Lugos, Lippa, Jenő várai és hatalmas uradalmai mellett számos város szerepelt rajta a harmincadokkal, sóaknákkal, bányákkal és vashámorokkal együtt.

Bethlen társadalompolitikája

1615-ben visszatelepítette Kolozsmonostorra a jezsuitákat, akik ez időben Habsburg-Magyarországon birtokszerzési tilalom alatt állottak. Ezenkívül Udvarhelyen is volt iskolájuk, Fogarason és Karánsebesen pedig missziójuk.

Hegyi Klára

A meghódítottak

A meghódított keresztény alattvalóknak ugyanúgy megvolt a maguk külön élete, mint a törököknek. Azokban a városokban is külön negyedekben laktak, melyeknek várait és központi városrészeit törökök (például Szegeden, Simontornyán, Vácott, Hatvanban vagy Karánsebesen), a helységek nagyobb hányadában pedig teljesen törökök nélkül, magukban éltek.

R. Várkonyi Ágnes

Erdély és a német-római császárválasztás

Lipót német-római császárrá választását a Habsburg-országokban tűzijátékokkal ünnepelték meg. Ugyanakkor 1658. augusztus második felében mintegy 120–140 ezer főnyi tatár, török, kozák és vajdaságbeli had tört be Erdélybe. Elfoglalják Jenő várát, Lugost, Karánsebest és a várakhoz tartozó hatalmas területeket.

A vasvári béke

Apafi Mihály erdélyi fejedelem akkor értesült a vasvári békéről, amikor Teleki Mihályt éppen Bécsbe indította volna követségbe, a sebtében átalakított utasítás gyakorlatilag már hiábavalónak bizonyult. Az önálló államiság gazdag hagyományaival rendelkező fejedelemségről uralkodójának tudta és beleegyezése nélkül döntött a Habsburg császár és a török szultán: szűkebb határok közé szorította a kis országot, melynek fejlett területeit, jelentősebb várait (Lugos, Karánsebes, Várad, Székelyhíd) és legjövedelmezőbb vámját kellett elvesztenie.

Makkai László

Magyarok, románok, szászok Erdélyben

Várad, Jenő, Lugos, Karánsebes várainak és vidéküknek török kézre jutása jelentős magyar néptömeget kényszerített menekülésre, főleg a királyi Magyarország felé.

R. Várkonyi Ágnes

A balkáni hadjárat

Tatár segédcsapatok elfoglalták Lugost, Karánsebest, Lippát, és egészen Szolnokig, Debrecenig végigpusztították a Tiszántúl nagy részét.

Kosáry Domokos

Görögkeletiek és unitusok

A szerb egyház a bizánci ortodoxiából a török uralom alatt fejlődött olyan sajátos szervezetté, amely a szerb társadalmi rétegeknek szinte homogén művelődési jelleget biztosított. Ennek az egyháznak egy része került át a 17. század végén Magyarországra, s itt folytatta hagyományos életét. Vezetői, a karlócai érsekek, metropoliták egy ideig névleg megmaradtak a hanyatló Ipek névleges fősége alatt. Midőn azonban az 1737–1739-i háborúval megpecsételődött a török uralom alatti, önálló egyház sorsa, végleg Karlóca lett a központ. A metropolita alá tartozó püspököknek, a vladikáknak a szűkebb Magyarország területén Aradon, Budán, Karánsebesen, Pécsett és Temesváron volt székhelyük.

H. Balázs Éva

A militarizmus csődje

Amióta a karánsebesi, szeptember 20-i fatális ütközet megesett, amikor az éjszaka sötétjében saját katonái harcoltak egymás ellen, meghasonlott a háborúval.

Szász Zoltán

Kisebb ellenzéki pártok

A méltányossága miatt a nemzetiségi publicisztikában „fehér hollónak” nevezett Mocsáryt tiszteletből a szerb nemzeti-liberális párt Újvidéken jelöltette, de csak a karánsebesi románok képviselőjeként sikerült újra bejutnia a parlamentbe. Elszigetelődését választóihoz írt búcsúlevelében azzal magyarázta, hogy nem akar ő is „szószólója lenni annak a struczmadár politikának, mely hazafias dolgot vél cselekedni, midőn a nemzetiségi kérdést a komoly megvitatás területéről leszorítja… a nemzetiségi pártok képviselőit a közéletből tényleg kirekeszti”.[1]

Katus László

A magyar uralkodó osztályok és kormányok nemzetiségi politikája

Mocsáryt 1887-ben a Szerb Liberális Párt Újvidék képviselőjelöltjéül kérte fel, s miután itt a választási küzdelemben alul maradt, 1888-ban a Román Nemzeti Párt hívei választották meg a megürült karánsebesi kerület képviselőjévé.

A románok

A karánsebesi kerület ugyan két ízben is román nemzeti jelöltet választott meg képviselőjéül, de azok egyike sem foglalta el helyét a parlamentben. A karánsebesi román választók végül is 1888-ban Mocsáry Lajosnak ajánlották fel a mandátumot, aki azt – a magyar nacionalista közvélemény és sajtó nagy felháborodására – el is fogadta.

Dolmányos István

A munkásság és a kormányzat harca 1906 második felében

únius 21-én Szatmárnémetiben éppen azért tört ki az általános sztrájk, mert a gőzfűrészgyár sztrájkoló munkásainak ügyében eljáró helybeli párttitkárt a város főkapitánya letartóztatta. A munkásság együttes fellépésének hatására azonban a szociáldemokrata vezetőt szabadon bocsátották, és azok a munkások, akik az általános sztrájk megszűnte után – most már a bér- és munkaviszonyok megjavításáért – sztrájkban maradtak, jelentős eredményeket értek el. Lényegében hasonló okokból került sor június 25-én általános sztrájkra Karánsebesen, Lugoson, valamint Debrecenben. Debrecenben a pártvezetőség erélytelenségét rendszeresen bíráló Vágó Béla párttitkár letartóztatása váltotta ki a munkásság tiltakozó akcióját.

A szociáldemokrata párt az agitatív erejű, a politikai életben feltűnést keltő és a termelésben is bizonyos zavarokat okozó politikai sztrájkokkal nyomást akart gyakorolni a kormányra. A Népszava a lugosi, a karánsebesi és a debreceni általános sztrájkról írva megállapította, hogy a hatóságok önkénye, a letartóztatások, a gyűlésbetiltások ellen nincs más védekezési eszköz, csak az általános sztrájk. „Biztosítsák a munkások osztályjogát törvénnyel és nem kell érte harcolniuk többé… Juttassák szóhoz a proletariátust a parlamentben, és nem kell többé a parlamenten kívül megértetni magát úgy, ahogy lehet, bármi áron is.”[2]

Lábjegyzet

  1. Mocsáry Lajos levele a karánsebesi kerület választóihoz 1892. január 2-án. Egyetértés, 1892. január 3. Lásd: Mocsáry Lajos válogatott írásai. 541.
  2. Általános sztrájkok. Népszava, 1906. június 26.

Irodalom

A török országrész mohamedán és nem mohamedán lakosságának mindennapi életére rendkívül értékes források a kádihivatalok jegyzőkönyvei; az 1650-es évekből fennmaradt a temesvári (fényképmásolata az Eötvös Loránd Tudományegyetem Török Filológiai Tanszékének fényképtárában), illetve az 1670-es évekből a karánsebesilugosi török bíróság jegyzőkönyve (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Keleti Osztály. Török kéziratok Qu. 62), mely az állami adók helyi kivetéséről és begyűjtéséről is értékes listákat tartalmaz.

Az évenként kivetett „rendkívüli” állami adók és felvásárlások helyi beszedési módjára értékes anyagot tartalmaz a karánsebes-lugosi kádijegyzőkönyv.

Az idézett hagyatéki leltárak a karánsebeslugosi kádijegyzőkönyvből valók.

A temesvári vilájet török katonai szolgálatba állt, illetve a városokban és falvakban polgári életet élő délszláv lakosságáról, kapcsolatáról a török hatóságokkal bőséges információkat tartalmaznak a temesvári és karánsebes-lugosi kádihivatalok jegyzőkönyvei.

Kiadvány

Traian Topliceanu, Eftimie Murgu (CaransebesTimisoara, 1948);