Toldalagi Mihály

A Múltunk wikiből
Wikipédia – Toldalagi család, Toldalagi I. Mihály szakasz

Makkai László

Rendteremtő belpolitika

Bethlen kétségtelen s ezért megtagadhatatlan feudális uralkodói jogot gyakorolt, amikor elrendelte az elzálogosítások és adományok 1588-ig visszaható felülvizsgálását, az „érdemtelenül” elidegenített jószágok azonnali visszavételét, a többinek, ha adományról volt szó, záloggá alakítását és a zálogösszeg kifizetését. Lévén az „érdem” gyakorlatilag nem az eredeti birtokszerző , hanem a jelenlegi birtokló hűsége, fejedelem az elkobzás fenyegetésével engedelmességben tarthatta erdélyi urakat, akik a fiskális jószágokból szerzett birtokok nélkül középbirtokosi színvonalra süllyedtek volna sok kézen megoszló családi örökségeiken. Ha pénz híján nem is tudta a fiskális javakat mind visszaváltani és saját kezelésbe venni, mindenesetre pénzt szerzett a zálogösszegek behajtásával, híveket a kiváltás elhalasztásával. Uralma tehát részben a feudális birtok centralizációjának rendszerére épült, s ebben sajátosan észak- és kelet-európai, svéd és orosz példákra emlékeztet.

Egyébként a személyi keret, amelyből kormányát összeválogathatta, adva volt. A legtekintélyesebb urakat – akik még Báthori Zsigmond ellenreformációja idején unitáriusból katolikusnak áttért családokból származtak, és Báthori Gábor bosszúját átélték –, Kornis Zsigmondot, Haller Istvánt, Kendy Istvánt, Sarmasági Zsigmondot, Cserényi Farkast, Kamuthy Farkast és Balázst nem mellőzhette a fejedelmi tanácsból, már azért sem, mert ezzel maga támasztotta volna alá a Habsburg-udvar ellenpropagandáját. Uralmának megbízható támaszai voltak az akkor már egyre kisebb számban unitárius, nagyrészt kálvinista, törzsökös előkelő erdélyi családok, az Allia, Apafi, Béldi, Bethlen, Gyerőffy, Kapy, Keresztesi, Kemény, Mikola, Serédy, Szilvási, Toldalagi, Wesselényi famíliák tagjai, akik a tanácsosi, főispáni, kincstartói, ítélőtábla-bírói tisztségeket töltötték be. Bizalmas embereit azonban elsősorban Basta-kori bujdosó társai közül vette. Sógorára, Rhédey Ferencre bízta a váradi kapitányságot, kancellárrá a Báthori Gábor idején mellőzött Péchi Simont, főlovászmesterré Balassa Ferencet tette. Legközvetlenebb munkatársa a már ifjúkorában hozzája csatlakozott és mindvégig különös kegyének örvendő Mikó Ferenc főkomornyik, később kincstárnok volt. Az utóbbi három a törvényesen tiltott szombatos szektához tartozott. Péchi kivételével az egész garnitúra már Báthori Gábor alatt is vezető állásokat töltött be, és csak a feladatok megosztása, de nem a személyi összetétel változott. Még Báthori portai követét, a szintén szombatos Borsos Tamást sem ejtette végleg, 1613-ban ugyan visszahívta, és Toldalagi Mihállyal cserélte fel, de később újra Konstantinápolyba küldte.

A fejedelmi hatalom gyakorlata és elmélete

Noha 1636-ig egész sora kihalt Bethlen tanácsurainak (Keresztesi Pál, Kapy András, Kovacsóczy, Mikó, Apafi György, Gyulaffy Sámuel), a fejedelem ez évben, mint láttuk, magával a Bethlen családdal is meghasonlott, helyükbe is már Bethlen alatt tisztségeket viselt embereket nevezett ki, Kékedi Zsigmond udvarmestert, valamint Toldalagi Mihály és Szalánczi István portai követeket.

I. Rákóczi György és a román fejedelemségek

A nagyvezír Lupu becsvágyát akarta felhasználni, hogy az erdélyi-havasalföldi együttest megbontsa, a fiának Moldvát, neki Havasalföldet ígérve, támadásra biztatta. Rákóczi azonban segítséget küldött. Toldalagi Mihály tekintélyes sereggel sietett Matei táborába, míg Kemény János a visszavonuló Lupu hátába került, és alaposan megtépdeste a moldvai hadakat. 1638-ban Gyulafehérvárt békét kötött a két vajda, megígérték, hogy a bujtogatókat, akik a viszályt okozták, eltávolítják udvarukból.

Műve

Az elbeszélő források közül Bethlen Gábor életére és uralkodására vonatkozó részleteket Keserűi Dajka János, Hídvégi Mikó Ferenc, Szepsi Laczkó Máté, Toldalagi Mihály, Krauss György, Segesvári Szabó Bálint, Marosvásárhelyi Nagy Szabó Ferenc, Thurzó Szaniszló és Révai László krónikáiból és naplóiból (a német és latin szövegeket magyarul) közli: Makkai László, Bethlen Gábor krónikásai (Budapest, 1980).