Tolna

A Múltunk wikiből

németül Tolnau

város Tolna megyében, a tolnai járás székhelye
Wikipédia
Tolna címere
1549
A tolnai városi iskola lutheránus szellemben kezd működni. Debrecenben Radán Balázs prédikátor és Dézsi András rektor hasonló szellemben tevékenykedik.
1553
Sztárai Mihály lutheránus prédikátor és író Tolnán kezd működni.
1599
június 20. Tolnánál nagy győzelem a török felett.
1600
A tolnai református iskola a védettebb Kecskemétre menekül.

Györffy György

Az Árpád-fiak szállásrendje és a dukátus

  • Leventét nem számolva, az első fiú, Tarhos, valószínűleg a Kapos–Sárvíz mentén végzett ingamozgást; nyári szállása a hegyvidéki Tarras faluban, a téli Tolnavár közelében, a Duna mentén fekvő Tarhacsia-pusztánál lehetett.
  • Úgy tűnik, hogy Kalocsa–Tolna magasságában volt az a központ, ahol Árpád négy fiának partvonala találkozott; méltán feltehető, hogy Kalocsa már a X. század elején családi központ, tanácskozóhely volt.

A keresztes hadjárat

Míg Péter remete a Rajna-vidéken toborzott, és a zsidók megsarcolásával pénzt szerzett, Valter lovag a fele sereggel előreindult, és május derekán érkezett a magyar határra. Könyves Kálmán|Kálmán]] szabad átvonulást és piacot biztosított neki a zarándokúton: MosonGyőrSzékesfehérvárTolnaBaranyavárValkóvárZimony; ezen haladva három hét alatt rendben elértek Zimonyba.

Kristó Gyula

II. István

A király természetesen nem gondolt arra — szemben a Magyar Krónika tendenciózus beállításával — hogy Bélát tegye örökösévé, annál inkább nem, mivel Saul személyében kijelölt utódja volt. Hogy nyitását az Álmos-párt felé kétségtelenül kimutassa, s Bélával szemben éreztesse „megbocsátását”, a vak herceget Tolnában helyezte el, évdíjat biztosított számára, s rögtön intézkedett, hogy a serdülő korú ifjú rangjához méltó házasságot köthessen. Az 1129-ben a Bizánc elleni harcban kikovácsolódó magyar–szerb érdekazonosság adhatja magyarázatát, hogy II. István a szerb nagyzsupán, I. Uroš leányát, Ilonát kérte meg feleségül Béla számára.

Zimányi Vera

A jobbágytelkek rendszerétől független szőlőművelés

  • A török megszállta országrészen Tolna környékén öltött nagy méreteket a szőlőművelés.
  • Ugyancsak virágzó bortermelést folytatott a török megszállta területen Tolna mezőváros is: 1557-ben a 941 összeírt családfőnek közel egyharmada rendelkezett szőlővel; 1565-ben 6810 hl termésük volt, azaz fejenként átlag mintegy 20 hl. A tolnai borvidék össztermelését kiemelkedően jó évben összesen 60 ezer hl-re teszi a táj kutatója, vagyis annyira, mint amennyi a hegyaljai és az egri borvidék együttes hozama átlagos években.

Az agrárkonjunktúra hatása a mezővárosok fejlődésére

A hatvani szandzsák 1550. évi összeírása szerint a Heves vármegyei Gyöngyösön 837, Jászberényben 463, Pásztón 401 egy kenyéren élő családot vettek számba. Így e települések lakosságának minden kiegészítés nélkül is meg kellett haladnia az 5 ezer, 2800, illetve 2400 főt. Tolna 772 paraszti nagycsaládjában 1553-ban szintén legalább 4 ezer ember élt.

Sinkovics István

A török terület népessége

A magányosan dolgozó kecskeméti, ráckevei és tolnai kádik kivételével a közigazgatás alkalmazottai is a várőrségek oltalma alá, a megerősített helyekre költöztek.

Péter Katalin

A reformáció befogadása

Az 1530-as években következnek sorra az első magyar városok és mezővárosok: Pápa, Debrecen, Gyöngyös, majd a többi. És a török sem áll a hitújítás útjába: Tolnára éppen az első vilájet megszervezése után jut el, majd az egész hódoltságban terjed.

Az első hazai reformátorok

Szegedi Kis kizárólag a hódoltságban működik, ennek viszont egész területét bejárja; Gyulán, Cegléden, Temesvárott, Tolnán tevékenykedik viszonylag hosszabb ideig.

A protestantizmus sorsa a három országrészben

Vegyes összevisszaságban maradtak fenn az adatok, elsősorban levelekben és életrajzokban. Nagyon híresek Gyalui Torda Zsigmond tanár, majd tisztviselő levelei az 1540-es évekből. Ezek szinte lelkendezve jelentik Wittenbergbe, milyen eredményesen lehet a török között a reformációt terjeszteni. De nem kevésbé ismert Thuri Farkas Pál tolnai rektor körlevele mintegy évtizeddel később arról, hogyan hajtják csel, vagy erőszakkal körülmetélkedésre a keresztényeket.

Iskolák

  • Eszéki Imre 1545-ben jön haza a hódoltságba, Tolnára.
  • Különös jelentőségük van végül a hódoltságban megmaradt keresztény iskoláknak. A legnagyobb hatású Tolnán működik, ahol a reformáció sok kiváló alakja tanít hosszabb-rövidebb ideig. A képzés a kortársak előtt közismerten igen magas színvonalú. Thuri Farkas Pál állítólag azt írja az itteni diákokról, hogy lassan már nincs is mit tanítania nekik.

Sinkovics István

Katonai erőviszonyok

1599 tavaszán Schwarzenberg, Pálffy és Nádasdy kisebb sereggel korán kezdték meg a hadműveleteket, hogy eredményt érjenek el az Ibrahim nagyvezír vezette török sereg megérkezése előtt. Két nagy feladatra vállalkoztak. Petárdával be akarták zúzni Buda kapuját, de az őrség felfedezte és meghiúsította a kísérletet. A másik hadicél Fehérvár visszavétele volt: itt a petárdával felrobbantott kapun keresztül bejutottak ugyan a városba, és fel is gyújtották, de a vár ostromára nem voltak felkészülve. Sikerrel járt viszont egy harmadik vállalkozásuk: a török fősereg ellátásának megzavarása. Ibrahim nagyvezír hajókon küldte előre a serege számára szükséges élelmiszert, lőport, fegyvereket és zsoldot. Az értékes szállítmányt erős csapatok kísérték, és védelmük alatt kereskedők is jöttek a Dunán, saját hajóikkal. Pálffy Miklós hajdúezredeket küldött le sajkákon, hogy ragadják el az ellenség szállítmányait. A vállalkozást a hajdúk teljesen önállóan és eredményesen hajtották végre. Tolna közelében ütöttek rajta az ellenségen, amikor pihenés közben a törökök közül többen a parton voltak.

Az őrség egy részét levágták, mások a Dunába vetették magukat vagy elmenekültek. Száznál több kisebb-nagyobb hajót zsákmányoltak. A török veszteségét 500 ezer forintra becsülték. Ibrahimnak két hónappal kellett elhalasztania a támadás megkezdését, hogy az élelem- és lőszerveszteséget pótolni tudja. Közben a hajdúcsapatok, melyek száma megkétszereződött, továbbmentek Tolnáról, felgyújtották az eszéki Dráva-hidat, és ezzel is késleltették a török haderő felvonulását.

Zimányi Vera

Demográfiai viszonyok. Az agrárkonjunktúra megszűnése.

Egy sor település azonban végképp lehanyatlott, mint például Tolna és környéke; sok alföldi falu lakossága is véglegesen beköltözött a nagyobb biztonságot nyújtó hász-városokba.

Makkai László

A Dunántúl etnikai átalakulása

Magyarok az erdők és a vizek oltalmában

Olyan, a 16. században még virágzó mezővárosok, mint Tolna, Laskó, Kálmáncsa, Nagyharsány, Vörösmart, Hercegszőlős elhanyatlottak, részben el is rácosodtak, híres kálvinista iskoláik elsorvadtak. A legnevezetesebb iskola, a tolnai 1600-ban diákjaival együtt Kecskemétre menekült.

R. Várkonyi Ágnes

Parasztok a termelésben és a hadseregben

Kulcsfontosságú támaszpontok, miként Simontornya, Földvár, Tolna, Őrszeg, Diószeg lakossága az egész közösség katonai szolgálata fejében részesült teljes tehermentességben.

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

Tolna 16. századi mezővárosi könyvtárát a visszafoglaló háborúk söpörték el.

Bácskai VeraNagy Lajos

Piacközpontok és városi funkciók

Paksot és Tolnát dunai réve és árutovábbító funkciója tette fontossá. Tolna azonban a helybeli kincstári dohányraktárakat bérlő, a kincstár számára felvásárló – egyébként a debreceni raktárt is bérlővel azonos – kereskedő által Tolna és Baranya megyében beszerzett dohány gyűjtőhelyeként, valamint a megye széles vonzáskörzetéből vásáraira felhajtott szarvasmarhák forgalmazása révén nevezetes piaci gócpont volt.

Benda Kálmán

Napóleon és Magyarország

Egyre gyarapodik a gyanús személyek száma, akiket megfigyelés alatt tartanak: Budán a Pfenninger nevű festőt, aki „baráti körben kitörő örömmel nyilatkozott a francia csapatok előrenyomulásáról”,[1] Pécsett Lehman Krizosztomot, Kecskeméten Szijártó Istvánt, aki szidalmazta a rendszert, s kijelentette, csak jöjjenek a franciák, hamarosan minden megváltozik. Nógrád megyében Pintér Józsefet, a Dunántúlon Mussich Jánost, Gyulán Réz József szemorvost, aki ellen később felségsértési pert is indítottak, Tolnán a megyei tisztiorvost állítják bíróság elé, s egész sor más polgárembert.

Lábjegyzet

  1. MOL Nádori levéltár. Archivum palatinale secretum archiducis Josephi. Politiam et internam … securitatem spectantia. Protocollum 1809. I. No 11.

Irodalom

Ptolemaiosznak a 4. századi, Germania Magnát ábrázoló térképlapján a Tisza még a Rétköz nyírségi peremén folyik; az 5. számú raetiai, noricumi, pannoniai és illyriai lapon

  1. a Marcal a mai Marcaltő környékén csatlakozik a Rábához;
  2. a Sió-Sárvíz összefolyása Cece-Simontornya vidékén van;
  3. a paksi Duna-kanyarulat (Imsós) íve a mainál jóval nagyobb;
  4. a Tapolcai-öböl még a Balatonhoz tartozott;
  5. a Sió Tolna mellett a bogyiszlói Duna-kanyarulatba ömlik;
  • Szekfű összekapcsolta a táj elvadulását és a magyar lakosság pusztulását mindazokon a területeken, ahol török seregek jártak, mégpedig már a Mohács utáni első nemzedékben: „A magyar földnek az elvadulása a török hódoltság területén már a XVI. század közepén megállapítható. Egyenes következménye annak, hogy GyőrBudapestDebrecen vonalától délre a magyar lakosság kipusztult, s nem lévén többé emberkéz, mely a falvak határait évről évre megművelje … átvette uralmát a természet, mely most ismét az embertől függetlenül termelte ki a maga új növényvilágát, sőt klímabeli változásait is. Áll ez különösen a Nagy Magyar Alföldre, ahol régebben, leszámítva a kun puszták vidékét, falu falu mellett állott … Az ember távoztával megkezdődött a füvek uralma, a talaj begyepesedett, itt elhomokosodott, ott elszikesedett … a megmaradt erdők nem tudtak többé elegendő nedvességet szolgáltatni, a páratartalom fogytával újra megjelent tehát a puszta … Ez a puszta csak most lett igazán puszta: nem a honfoglalás korának fűben és vízben gazdag ősvadonja, hanem … tipikus pontusi puszta, másodlagos, emberkéz formálta, az emberpusztítástól létrehozott kultúrformáció, melyben itt szikes, ott homokos, másutt gyepes területek sorakoznak egymás mellé, s fa, víz és emberlakások helyett legfeljebb törpeerdőt tud magából kitermelni … földművelés helyett állattenyésztés és ennek is legprimitívebb fajtája, az istálló nélküli, rideg marhatartás nyújtott a megfogyott számú lakosságnak táplálékot … Az Alföld pusztajellege, pusztai növényzete, pusztai éghajlata … tehát a török hódítás következménye … 25–30 esztendő elég volt, hogy a magyar táj képét, a föld felszínét és a talajviszonyokat gyökeresen felforgassa.” Más módon, de nem kedvezőbben alakult a Dunántúl déli részének arculata, ahova a „Balkán nyomult fel”: „Az utas észre sem veszi, hogy Magyarországból átkerült a Balkán félszigetre …”, a Duna jobb partján, Tolnától délre „minden puszta és műveletlen … tövisbokor nőtt be mezőt, szántóföldet, szöllőt … A tizenötéves háború a pusztítást csak még súlyosabbá tette s egyúttal területi mértékét is kibővítette: Budától északra, keletre eső vidékek, a Tisza–Körös–Maros szöge ekkor váltak hasonlóképpen lakatlanná … A XVII. századra már készen Volt a magyar puszta … Az Alföld homokos, szikes, vízszegény pusztajellege, a dunántúli vidék lakatlan bozót volta kiegészül egy harmadik tájfajtával, s ez a mocsár, ingovány, vadvizek, szabályozatlan folyók állandó kiöntéseit feltüntető területeké … ahol ma a szemtermelő mezőgazdaság legjobb földjei terülnek el, ott az állóvizekben magányos halászok gyakorolják ősi mesterségüket …” A homoktól keletre a Bodrogköztől az Al-Dunáig egyetlen vízi övezet húzódik, Sarkadtól Gyuláig egyetlen nagy tó, melyen csónakon közlekednek. Még a Bereg vármegyei Munkács és Szentmiklós környékét is árvizek sújtják. „Az állóvizek kigőzölgéseiből állandó mocsárlázak törnek elő.” Mindebből pedig az következik, hogy „a török beavatkozása nélkül a Mátyás korabeli 4 millióból más népek példája szerint mi is mint 15–20 milliós nép léphettünk volna be” a 18. századba. „S ez a nagy népesség legalább 80–90 százalékban magyar lehetett volna, holott … az a minimális népesség, mely a török kiűzésekor a hazában élt, már csak felében volt magyar, másik felét idegenek tették, akiknek beköltözési lehetőséget … szintén a török hódítás nyújtott.” Szekfű Gyula, Magyar történet III (Budapest, 19352).
  • Tolna és Sárospatak bortermésének összehasonlítása: Káldy-Nagy Gyula, Harács-szedők és ráják (Budapest, 1970. 144);
  • Tolna városi könyvtáráról: Kathona Géza, Fejezetek a török hódoltsági reformáció történetéből (Budapest, 1974).