Uros pannonhalmi apát

A Múltunk wikiből

Uriás vagy Oros

pannonhalmi apát (1207–1243)
Wikipédia

Kristó Gyula

Mezőgazdasági termelés

1239-ben Győrött Dénes nádor ítéletet hozott a Balaton melléki kajáriak és a pannonhalmi apát perében. Uros apát a Kajár nevű faluban levő földjét és erdejét el akarta különíteni a falusiakétól. A falu lakói azonban tiltakoztak, azt állították, hogy a klerikus és rokonai által lakott földön kívül semmi más föld vagy erdő nem illeti meg a faluban az apátot. A bizonyítási eljárás során a falusiak végül is elismerték állításuk jogtalan voltát, s kimértek az apátnak 96 hold trágyázott földet, amely 140 holddal ért fel, és az erdőt is békességgel átengedték az egyháznak.

Pénzviszonyok

A föld-adásvételekkel lehetségessé vált birtokmanőverekre világít rá a veszprémi káptalan 1207. évi oklevele. Eszerint Márk özvegye az őt megillető Vámos földet lelke üdvéért a tihanyi apátságnak adományozta. Amikor Uros tihanyi apát és Teodor comes meglátták a földet, nem találták azt kellően tágasnak, ezért Miskének és testvéreinek hét márkáért eladták, hogy a földért kapott pénzből az egyház más töredékföldjeit kiegészíthessék, vagyis hogy másutt vegyenek földet. A halastavat és gyümölcsfákat is tartalmazó Vámos föld nagysága két és fél ekényi volt, tehát ez esetben egy ekealjnyi föld 2,8 márkába került, ami e korszakban átlagos árnak számított.

Város

Az 1220-as években a fehérvári latinok hosszas pert folytattak Uros pannonhalmi apáttal a somogyi bortized ügyében. A fehérvári latinok maguk is rendelkeztek szőlővel Somogyban, amely után a tizedet Pannonhalmának kellett fizetniük. A per tárgyát a latinok ama gyakorlata képezte, hogy frissiben a szüret után, de még a dézsmálás előtt összevásárolták a bort Somogyban, és a tizedfizetési kötelezettség teljesítése nélkül kivitték onnét. A többször megújult perben végül II. Endre oly módon döntött hogy a fehérvári latin hospesei szabadon vásárolhatnak bort Somogyban, de csak Pannonhalma tizedszedői és a királyi ember jelenlétében.

Alávetett népelemek

Amikor Uros pannonhalmi apát 1239-ben el akarta különíttetni Kajár falusi földjeit és erdejét, ezt a falusiak megakadályozták, mondván, hogy az apátot semmi rész nem illeti meg sem a földben, sem az erdőben, Pouka klerikus és rokonai földjét kivéve, amely valóban az apáthoz tartozik. Az apát Poukát egyházi libertinusnak minősítette, míg Pouka magát szabadnak nyilvánította, s úgy állította be a dolgot, hogy 50 hold földjével együtt önként vetette alá magát a monostornak. Közben a kajáriak az apátnak 56 márka kárt okoztak. A per az egyház javára dőlt el, Pouka sírva kért kegyelmet az apáttól. Hogy Poukának valami igaza mégiscsak lehetett, az bizonyítja, hogy még 1239-ben a király elé vitte az ügyét, s IV. Béla előtt azzal vádolta az apátot, hogy az egyház jogtalanul foglalta el földjét, s igaztalanul akarta őt a libertinusok szolgaságába kényszeríteni. Az újabb per is libertinus állapotra ítélte Poukát, s ha rövid időn belül nem térne engedelmességre, kilátásba helyezte számára a servusi jogállást.

Az új berendezkedés hívei

Amikor 1213-ban Uros pannonhalmi apát a pozsonyi várjobbágyokkal perelt, Endre király az ügyet a királyné, a kalocsai érsek és a királynéi udvar főemberei döntésére bízta.

Stílusirányzatok

Pannonhalma har­ma­dik templomát 1224-ben szenteltette fel Uros apát, s az építkezés ezt követő befe­je­zése már a korai gótika tér­alkotásának, sőt az érett gótika ornamentikájának jegyeit mutatja.

Irodalom

Sörös Pongrác, Uriás pannonhalmi apát levelei a tatárjárás idejéből (A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola Évkönyve az 1916-1917-diki tanévre. Pannonhalma, 1917)