Városi felsőbíróságok

A Múltunk wikiből

A tárnoki ítélőszék vagy röviden tárnokszék (sedes tavernicalis) időszakunkban majdnem minden évben összeült, 1724 óta általában Budán tartotta üléseit, amelyeknek tartama fokozatosan hosszabbodott, a tárgyalásra kerülő ügyek száma növekedésének megfelelően. Az ítélőszéken a tárnokmester elnökölt, tagjai a tárnokmester protonotariusa és a tárnoki városok küldöttei voltak.

A személynöki szék (sedes personalitia) közvetlen illetékessége alá is sok szabad királyi város tartozott, valamint a hét bányaváros (Körmöc-, Selmec-, Béla-, Beszterce-, Libet-, Baka-, és Újbánya), Felsőbánya, továbbá – 1772. évi visszacsatolásuk után – a tizenhat szepesi város. A szabad királyi személynöki városok ügyeit közvetlenül, a hét bányaváros és a tizenhat szepesi város ügyeit pedig e városok közös törvényszékén át lehetett a személynöki szék elé vinni. A személynöki szék tehát részben másod-, részben pedig – 1744-ig a tárnoki városok ügyeiben is – harmadfokú bíróság volt. A királyi táblához fűződő szoros kapcsolatából következett, hogy üléseit 1724 óta a királyi kúria székhelyén, Pesten tartotta. Bár a hét bányaváros illetékességi körébe tartozott, a bányaperek, amióta külön bányabíróságok működtek, hatáskörén kívül estek.


A magyarországi igazságszolgáltatás
A kerületi táblák Tartalomjegyzék