Várpalota

A Múltunk wikiből
város Veszprém megyében a várpalotai kistérségben
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.

Kismező: World / Hungary / Veszprem / Varpalota , 1km from center WikiMapia

1566
június 6. Palotát a budai pasa ostromolja. (Tíz nap múlva eredménytelenül elvonul.)
1593
október 10. A török elfoglalja Palotát.
1598
július–augusztus Tata, Gesztes, Veszprém, Palota és Vázsony visszavétele a töröktől.

Bóna István

A Dunántúl korai vaskora

Megfelelő kutatások hiányában egyelőre nem ismerjük a dunántúli Hallstatt-kultúra kialakulásának folyamatát, helyi vagy idegen eredetének bizonyítékait. Az urnamezős kultúra biztosan az egyik népi alapja volt, a késő bronzkori erődített telepek egy részén (például Sághegy, Velem–Szent Vid-hegy) a Hallstatt-korszakban is folytatódott az élet. Ugyanakkor az urnamezős kultúra jelentős területeire nem terjedt ki a Hallstatt-kultúra, északkeleti határa a Pilis–Vértes–Balaton vonalán volt, míg délkeleten, Somogyon át ékszerűen benyomult Tolna határáig (Szalacska, Lengyel). Ez arra is utalhat, hogy a késő bronzkori helyi lakosságot új, nyugati vagy délnyugati irányból érkező hódítók vetették uralmuk alá.

Új népelemek beáramlására, új, szervezett hatalmi csoportosulásra mutatnak az újonnan alakult központok. Hegyek csúcsán, dombok ormán 5–10 méter magas föld-, helyenként kősánccal körülvett, nagy kiterjedésű telepek keletkeztek (például Sopron–Várhely, Tihany–Óvár). E nagy telepek egyrészt a kialakuló arisztokrácia (és más népesség) központjai voltak, másrészt arra is alkalmat nyújtottak, hogy veszély esetén a környező falvak lakossága állatállományával együtt sáncaik között keressen menedéket.

A Dunántúl vaskori várainak belsejében eddig kevés szakszerű kutatás folyt, ezért jellegük és szerepük még meglehetősen tisztázatlan. Némelyik (például Sághegy vagy Sopron–Várhely) törzsi központnak sejthető, a törzsi arisztokrácia sírhalmai közvetlen közelükben vagy környékükön emelkednek.

A köznép falvairól még kevesebbet tudunk, létükre csak szegényes hamvasztásos temetők (Nagydém, Halimba stb.) utalnak. Aligha állhattak többől 3–5 háznál, temetőik mindenkor kicsinyek. A sírokban kevés melléklet van, vasból legfeljebb kések és borotvák. A korszakra vonatkozó ismereteink – a néhány falusi–tanyasi temetőt leszámítva – az arisztokrácia halomsírjain alapulnak (Süttő, Nagybaráti, Mesteri, Kismező, Vaszar, Somlóvásárhely, Vaskeresztes, Sopron–Várhely stb.).

Régészeti emlékek

Belső-ázsiai eredetűek a hunok idején elterjedt, nagyméretű réz áldozati üstök, az egyetlen tárgytípus, amely az Ázsiától a Duna-vidékig, sőt a mauriacumi csatamezőig vezető (troyes-i üsttöredék) hun mozgalomhoz köthető; ilyenek nálunk a Törtelen, Hőgyészen, Dunaújváros–Intercisában és Várpalotán(?) talált üstök.

A langobardok gazdasága és társadalma

Kovácsaik, évszázadok óta ismert és gyakorolt módon, gyepvasércből nyertek vasat, egyik temetőjük (Várpalota) vasérclelőhely közelében fekszik.

A korai avar társadalom

Az előkelő nemzetségfők és katonai vezetők szállását 600 körülig néhány gazdag magános vagy családi temetkezés (Kiszombor, Deszk, Szegvár, Szentendre, Csepel, Törökbálint) jelzi, maguk a nemzetségek is csak néhány sírból álló temetőket hagytak maguk után (például Várpalota, Mór).

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
Inota X
Várpalota X X
Várpalota–Unió homokbánya X

Sinkovics István

Új védelmi vonal kialakítása

1555 elején Nádasdy Tamás nádor emlékiratban fordult Ferdinánd fiához, Miksához, felsorolta a Dunától a Dráváig őrködő várakat, és vázolta a védelmi vonal szerepét; 43 erősséget említett. A védelmi lánc kisebb és nagyobb megerősített helyekből állt, és 85%-ban magánföldesúri tulajdonban volt. Az emlékirat a számba vett várakat három védelmi vonalba tagolta. A 15 várból álló első vonal Győrtől indult, és Tatán, Palotán át a Balaton mellett fordult délnek a Drávához; a legutolsó vonal, melynek áttörésévei szabad út nyílt volna Ausztriába, a Rába menti várakra támaszkodott.

Szulejmán utolsó hadjárata. Szigetvár.

Elsőként, június elején Arszlán budai pasa fogta ostrom alá Palotát, de a védők Thury György vezetésével ellenálltak. A pasa kudarcát ezután komoly veszteségek súlyosbították; Eck von Salm győri főkapitány csapatai a dunántúli felkelőkkel visszafoglalták Veszprémet és Tatát; majd kisebb várak: Vitány, Gesztes, Csókakő és Zsámbék felszabadításával csaknem Esztergomig hatoltak.

Zimányi Vera

Demográfiai feltételek

A palotai várhoz tartozó 24 faluban sem következtethetünk népességcsökkenésre az 1585. évi urbárium adatai szerint.

Sinkovics István

A háború nyitánya

A török Portán azonban a háborús párt vette át a vezetést. E párt feje – Szinán nagyvezír – mindenkit távol tartott az öreg Murad szultántól, hogy tervét keresztül ne húzzák. 1593 augusztusában elfoglaltatta Sziszeket, majd szeptember 27-én már hatalmas hadsereg hömpölygött át az eszéki hídon, és Szinán nagyvezír október elején Veszprémet kezdte ostromolni. Három nap után az őrség kitört, de többségük török fogságba jutott. Palota még ennyi ellenállást sem tudott kifejteni.

Győr visszavétele és Buda ostroma

Győr visszafoglalása után a hadjáratot a Miksa főherceg – fővezér – helyett parancsnokló Schwarzenberg és két országos főkapitány, Pálffy és Nádasdy folytatta tovább, 14 ezer főnyi idegen zsoldos, továbbá végvárakból kivont katonák és vármegyei csapatok élén. Július végétől egymás után visszafoglalták Tatát, Gesztest, Palotát, Veszprémet, Cseszneket, Vázsonyt és Tihanyt.

Hegyi Klára

A kettős uralom kiteljesedése

Az 1540-es évek török várfoglalásai nyomán még nem alakult ki egybefüggő, zárt török terület. Övék volt egy sor vár, a közöttük és körülöttük fekvő vidék azonban még legalább úgy figyelt a szigetvári, palotai, egri és gyulai magyar kapitányok szavára, mint a törökökére. Háború volt, és a játszma még korántsem dőlt el. A helységek hovatartozása még bizony talán volt, s a háború forgandóságában időnként változott – mindkét fél igényt tartott mindegyikre, s igényeit fegyverrel érvényesítette.

Makkai László

Magyarok az erdők és a vizek oltalmában

Még nehezebb helyzetben volt a Balaton vonalának északnyugati folytatásába eső végvárvonal, itt Veszprém, Palota, Tata voltak az előretolt őrhelyek, de a török rablótámadások mögéjük is behatoltak, egészen a Pápa, Győr, Komárom által védett második arcvonalig; lényegében tehát itt is a Rába volt a létbiztonságban élő terület határa.

R. Várkonyi Ágnes

A balkáni hadjárat

1687–1691 közt sorra megadták magukat az ország belsejében az utánpótlási vonalaktól elvágott török helyőrségek: Palota, Székesfehérvár, Eger, Szigetvár, Kanizsa.

Mérei Gyula

Háziipar, céhes ipar

A céhrendszernek a megnövekedett mennyiségi és minőségi igények kielégítésére való alkalmatlanságáról tett bizonyságot, és egyben az abból kivezető utat is jelezte a céhen belül előrehaladó vagyoni differenciálódás, amelynek következményeként már a francia háborús konjunktúra idején., a harmincas-negyvenes években pedig egyre sűrűbben észlelhető volt az a jelenség, hogy egyes iparágakban a jómódú mesterek a céhszabályzat szerint alkalmazható segédek sokszorosát – eleinte csak 8–10, később már nemritkán 30–60 főt – foglalkoztatták, áttörték a céhrendszer kereteit, és fokozatosan ráléptek az egyszerű tőkés kooperáció útjára. Ezt a munkafázist megelőző, kezdetleges forma volt az, amikor egy-egy céh szerződött hadiszállításra. Ilyen esetben kötelezte tagjait, hogy mindaddig ne vállaljanak, végezzenek más munkát, amíg a szerződésnek eleget nem tesznek. Ez történt a palotai csapócéh esetében 1789-ben, amikor 10 000 rőf halina szállítására kötött egyezséget az Óbudai Hadfelszerelési Bizottsággal.

Vörös Károly

A városi funkciók átrendeződése

A Dunántúlon még a kisebb polgárvárosok fejlődése mögött is nemegyszer hatalmas földesúri érdekek álltak: Siklós, Nagykanizsa, Rohonc a Batthyányak, Keszthely a Festeticsek, Várpalota a Zichyek birtokainak központjaiként emelkedett ki. A jelentőségben és nagyságban már Kőszeg elé lépő Szombathely fejlődéséhez is a földesúr szombathelyi püspökén túlmenő nagybirtokosi érdekek fűződnek.

Irodalom

Urbáriumok, XVI–XVII. század. Kiadta Maksay Ferenc (Budapest, 1959. – jobbágynévsororokkal, Felső-LendvaMuraszombat: 1628, LévaBorsmonostor: 1608, Várpalota: 1578, 1617, Pozsony: 1574, 1646, Csejte: 1568, 1695, Csábrág: 1558, 1602, Murány: 1573, 1672, Szepesvár: 1605, 1672, Szendrő: 1570, 1686, Szentmiklós: 1648, 1700, Nagybánya: 1566, 1688, Vác: 1578, Tokaj: 1581, 1688, Ecsed: 1614 és tartozékaik)